Háromszék, 2016. június (28. évfolyam, 7810-7834. szám)

2016-06-16 / 7823. szám

aromsze 2016. JÚNIUS 16., CSÜTÖRTÖK SZOMSZÉDOLÁS Négy falu negyedikje: Hosszúfalu A ma Szecselére keresztelt város egy része. A történelmi településneveket itt mindenki tiszteletben tartja, s a figyelmes városnéző megtalálja azokat a kis, főút melletti eligazító táblákat is, melyek jel­zik, hol a határ a teljesen egybeépült településrészek, illetve az egykori csángó-magyar falvak között. « KISGYÖRGY ZOLTÁN » Történel­mi településrészen barango­lunk, Hosszúfalu neve először Nagy Lajos magyar király 1366-ban kiadott adományle­velében szerepelt. Csángó toll­forgató barátaink, történészek írják, hogy alapítói a magyar királyok által határőrzésre te­lepített székelyek és a későb­biekben a velük keveredett kun­ besenyők voltak, akik az évszázadok során sokszor ta­pasztalhatták, hogy mit jelent a végeken magyarként meg­maradni török, tatár és egyéb keleti betörések ellenére, akár a brassói szászság jobbágyai­ként. Ulászló király Hosszúfa­lut elzálogosította Brassónak. Ezt megerősítette 1651-ben II. Rákóczi György fejedelem is. Az ezzel járó csapást csak sú­lyosbította az 1658. évi török­tatár dúlás. 1756-57-ben pestis szedte áldozatait, több mint ötszáz lelket oltott ki - írja egyházkrónikájában Daragus Endre Hosszúfalu-alszeg evan­gélikus lelkipásztora. Soraiból kiérezzük: szinte csoda, hogy él még ez a maroknyi csángó­­ság. írása hiteles, hiszen adatai egykori jeles pap-elődjétől szár­maznak, attól a Szeli Józseftől (1710-1782), aki fényt derített a csángók múltjára, s akit for­rásként a hibáira is rávilágító Orbán Balázs számtalanszor emlegetett nagy művében. Szeli a halmágyi pap fia volt. Udvarhelyen, Nagyszebenben, Győrben és Pozsonyban ta­nult. 1732-től lett evangélikus magyar tanító és lelkész Bras­sóban, 1757-ben Hosszúfalu­ban és Székelyzsomborban. Hosszúfaluban írta 1763 körül Krónikáját, amelyben sok be­cses adatot mentett meg. Mindenkori hétfalusi ide­genvezetőnk, a sepsimagya­­rósi gyökerekkel bíró nyugal­mazott főgyógyszerész, Fodor Levente mutatott be Nagy­ Já­nos történelem szakos tanár­­nak-történésznek, írónak, aki a Brassói Füzetekben (1991/3) elsőnek közölte a hosszúfalu­si temetőbe bementett csángó szobor igazi történetét. Jelen­leg Hétfalu honlapján 217 tör­ténelmi, egyház- és helytörté­neti jellegű tanulmánykötetet, tanulmányt és cikket találunk. Nagy János, a Zajzoni Rab Ist­ván Líceumt nyugalmazott pedagógusa látogatásunkkor három kötetével ajándékozott meg, ezek is mutatják mun­kásságának súlyát-értékét. Négyfalu története a X. és a XX. század között - román-ma­gyar nyelvű kiadvány (2006), Lelkészek és néptanítók a szi­­guranca és a securitate játé­kában (2009), Románia hadba lépése 1916-ban - Trianon és a román történetírás (Brassó, 2014). Szükségesnek tartotta összefoglalni Hétfalu korai gazdasági életét, ipartörténe­tét is. Erről szóló kötete látoga­tásunkkor nyomdában volt. Kötődések határok nélkül Hétfaluhoz, különösképpen Négyfaluhoz, de Hosszúfalu­hoz is kötődnek Nagy Jánoson kívül olyan jeles tollforgatók, mint Bencze Mihály matema­tikus, író-szerkesztő és tanár, Hochbauer Gyula tanár, író, helytörténész, Kovács István Lehel informatikus szerkesz­tő, helytörténész és az EKE or­szágos elnöke, Barkó Etelka, a csángó írott tojások igazi mes­tere, népművészeti szakíró, Tomos Hajnal tanár, csángó költő és sokan mások. Több háromszéki és erdő­vidéki helytörténész és nép­rajzkutató munkálkodott ott s közölt írást a települések életé­ről. Az olaszteleki temetőben nyugvó Bartha Károly (1831— 1920) mint hétfalusi tanító a magyar csángók iskolájáért hadakozott, neki köszönhető a már az ő korában is sikeresen működő hosszúfalusi polgári iskola. Az ugyancsak olasz­teleki származású Kolumbán Lajos (1875-1958) etnográfus volt a szerzője az 1903-ban, majd pedig a 1906-ban Bras­sóban megjelent A hétfalusi csángók a múltban és jelenben, valamint a Barcaság és népe című köteteknek. Kilyéni Ki­­lyéni Endre tanítóegyleti elnök 1920 után Mikó-kollégiumi ta­nárként dolgozott. E sorok író­ja több gimnáziumi és egyete­mi tanárának Hosszúfaluban ringatták bölcsőjét. Itt szüle­tett Molnár Károly (1901-1989) zenepedagógus, zeneszer­ző és kórusvezető, Székely Mikó- kollégiumi zenetanár, a korabeli színházi zenekar karmestere, Götz Endre (sz. 1924) geológus-mineralógus, az egykori Bolyai Tudomány­­egyetem geológia karának munkatársa. Adózunk egyben azoknak a hosszúfalusi evan­gélikus lelkészeknek is, akik elszenvedői-áldozatai voltak a diktatúra időszakának: Sipos András lelkész-főesperesnek és Kerekes János lelkipász­tornak. Meglátogattuk Hosszúfalu két evangélikus egyházközsé­gét, templomait. Daragus End­re hosszúfalu-alszegi lelkész bemutatta a temetőben álló és felújított Csángó szobrot, a lelkészi lak előtt álló Pető­fi-mellszobrot, Kajcsa László Hosszúfalu-felszegi lelkipász­tor pedig a nem kis kitartással visszaszerzett és anyagiakkal bővített egykori magyar is­kola épületét, amely jelenleg a fűrészmezei Evangélikus Csángó Ház, az evangélikus közösség vallásos-kulturális tevékenységének egyik hajlé­ka. Június 30. és július 2. kö­zött zajlik Brassóban és Hét­faluban a Csángó-magyarok Világtalálkozója, a Királyföld és a Barcaság reformációs za­rándoklata. Egyik rendezvé­nyének is ez ad helyet. Lépten-nyomon kötődése­inkre bukkanunk. Az 1895-re felépült mutatós református templomot Szemerjai Szász Domokos püspök szentelte fel. Lelkészei között találjuk Andrási Tivadar egykori sepsi­szentgyörgyi mikós tanárt, ár­kosi lelkészt. A néhai fűrész­mezei evangélikus tiszteletes, Kovács László, aki négy évti­zedig szolgálta az egyházköz­séget, a hazai tanügyi reform előtt a sepsiszentgyörgyi Szé­kely Mikó Kollégium tanára volt. Hosszúfalu népes refor­mátus gyülekezetének jelenle­gi lelkésze az egykori málnási lelkipásztor, a háromszéki kö­tődésű Márk László Gyula. E sorok írója a Zajzon-tatrangi térség sós-lúgos ásványvizei­ről tartott előadást a gyüleke­zetben. Nemrég volt vendégük Berecz András neves budapes­ti népi humorista, a gyüleke­zet gyerekei pedig készülnek a hagyományos uzonkafürdői nyaralásra - tájékoztatott Fo­dor Levente presbiter. A négyfalusi római kato­­likus anyaegyház templomát türkösi riportunkban bemu­tattuk. A hívek számának növekedésével új katolikus templom épült Hosszúfalu- Alszegben (2004), amelynek megálmodója, kivitelezésének vigyázója a kézdiszászfalusi születésű, korán elhalt Gajdó Zoltán négyfalusi-türkösi plé­bános, pápai káplán, mikos kollégánk volt. Nem véletlen tehát, hogy az impozáns temp­lom védőszentjéül Boldog Apor Vilmost választotta. And­rás József jelenlegi plébánostól megtudtuk, hogy a hétfalusi katolikus hívek száma nyolc­száz körüli. Volt egyszer egy iskola A református templommal átel­­lenben áll az a felújított régi iskola, amelynek homlokfa­lán emléktábla adta­ tudtára a Hosszúfaluval ismerkedőnek, hogy ez volt Négyfalu egykori híres magyar királyi fafaragá­­szati, később építészeti iskolá­ja. Homlokfalán egy 2003-ban leleplezett emléktábla Istók Já­nos csángó szobrászművésznek állított emléket, aki ebben az iskolában kezdte életpályáját. A főjavításkor az emléktáblát levették. A város alpolgármes­tere, Géczi Gellért kérdésünkre azt nyilatkozta, hogy hamaro­san visszahelyezik. A márvány­táblát Köpe Csiki János faragta, A SZERZŐ FELVÉTELEI a bronz emlékplakett pedig Gergely Zoltán kolozsvári szob­rászművész alkotása. Az iskola történetét Kovács Lehel István és Sipos Gaudi Eni­kő írta meg Volt egyszer egy is­kola.... címmel. 2005-ben jelent meg a Hétfalusi Magyar Mű­velődési Társaság kiadásában Négyfaluban a Hétfalu Könyvek sorozat részeként. Kovács Le­hel István szövegéből idézünk: „A jeles intézmény sok szállal kapcsolódik Erdély művészet­­történetéhez, nagymértékben meghatározta e vidék közmű­velődési oktatásának irányát, ipari viszonyainak fejlődését. 1869-ben dr. Eötvös József val­lás- és közoktatási miniszter meglátogatta Hétfalut, belátta, hogy a csángó népnek felsőfo­kú iskola kell. Műveltség-Sza­badság jelmondattal 1871-ben meg is nyitotta kapuit. Hozzá­értő tanárainak vezetésével itt olyan jeles személyiségek ta­nultak, mint Istók János, Köllő Miklós, Bartalis János, Mattis- Teutsch János és a barcasági közélet számos későbbi vezető­je. Fejlődését nagymértékben meghatározta Kupcsay János 1872-ben történt szaktanítói kinevezése. A müncheni szob­rászati akadémiát végzett te­hetséges művész 1873-ban fog­lalta el állását, és megkezdte a rajz, a mintázás és a fafaragá­­szat oktatását (...). Diákjai közül nagyon sokan választották a müncheni továbbtanulás lehe­tőségét (...). Huszonhárom éves működése alatt az iskola szá­mos erdélyi templom számára készített oltárokat, szószéke­ket. Itt készült a Peleş-kastély falburkolata, Rudolf trónörö­kös nászünnepélyi díszalbum­­fedele, az alszegi templom oltára (1890). Az iskola magas kitüntetéseket kapott az 1885. évi országos, a millenniumi, valamint az 1900-as , párizsi világkiállításon (...). 1894-ben Brassóba költöztették, 1910-től itt tanított a Párizsból hazatért Mattis Teutsch János.” A hétfalusi csángók néptán­ca, a borica és gyönyörű színes­­népviselete egyedi kincsünk. Utóbbinak utánozhatatlan érté­ke a díszes csángó öv, a kösön­tyű és a hajtű. Ennek kiváló új mestere a Hosszúfaluban lakó és alkotó nyugdíjas Sipos Gau­di István, akit méltán nevezhe­tünk nemcsak ötvösművész­nek, hanem ékszerésznek is. Nagy János A református templom Sipos Gaudi István

Next