Háromszék, 2017. március (29. évfolyam, 8036-8062. szám)

2017-03-24 / 8056. szám

GIU 2 5 1 65 0000 2 50 0 0 0­0 2 www.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 1,50 LEN • ELŐFIZETŐKNEK: 88 BANI SEPSISZENTGYÖRGY Külső forrásokban reménykednek Kiegyensúlyozottnak érzi az idei költségvetést Sepsiszentgyörgy polgármestere. Antal Árpád sze­rint úgy állították össze, hogy a város minden területére figyeltek, habár minden gondot természe­tesen nem tudnak megoldani. Azt is elmondta: a 128,5 millió lejes keret nagynak tűnhet, de miután a béreket és a működési, fenntartási költségeket kifizetik, igen kevés, 11,9 millió lej (2,5 millió euró) marad beruházásokra, ami még a Jókai Mór utca felújítására sem lenne elég.­­­­ A város költségvetésében a kisstadion építésének folytatására is pénzt különítettek el ALBERT LEVENTE FELVÉTELE BARDOC Kétmillió lej beruházásra A SZERZŐ FELVÉTELE Megvalósításra váró tervben Bardoc nem szenved hiányt, de közülük egy emelkedik ki igazán: megoldást kell talál­niuk a bürokratikus okok miatt elakadt Bardoc-Székely­­száldobos-vargyasi letérő szakasz aszfaltozására és a sáncrendszer kiépítésére. Ennek az útnak is olyannak kell lennie, amilyent a bardociak, erdőfülesek és olasztelekiek élveznek, fikarcnyival sem másabbnak - vallja a község polgármestere, Balázsi Dénes. »­ A bardoci községvezetés újabb pályázatokra készül O­ly­annyira félnek a románok Erdély elvesztésétől, hogy inkább megtagadják: nem hajlandóak elismerni múltját, sza­botálják jelenét csak azért, hogy biztosítottnak tudják Románia kebelében jövőjét. Március 15-én a csendőrség kiemelte a tömeg­ből és megbüntette az Erdély-zászlóval felvonuló fiatalokat. Nem először történt, tavaly hasonlóan jártak el. A szervezők-magyar ifjak-nem akad­tak fenn azon, hogy a karhatalmi szervek tiltottnak nevezték a történelmi régió lobogóját, s bár utólag az RMDSZ és az EMNP közösen fordult a belügy­miniszterhez ez ügyben, mai napig nem tudni pon­tosan, mi történt, ki volt gyáva, ki túlbuzgó, de egy­értelművé vált: Erdély 1918 előtti zászlóját valakik, valamiért nem tartják kívánatosnak. Pedig színei ugyanazok, mint a román zászlóé, igaz, sárga-pi­­ros-kék sorrendben, és a rajta szereplő címer része lett Románia címerének. S míg hivatalos ünnepsé­geken az ország első emberei virítanak Bukovina, Moldva vagy Olténia zászlója alatt, Erdély jelképét eltávolítják a rend őrei. Tavaly még gyűlöletkeltő és diszkriminációra felbujtó szimbólumnak tekintet­ték, idei megfogalmazásuk szerint nem képviseli a jelenlegi többségi nemzetet. Az eset nemcsak a magyarok körében, de a román transzilvanisták soraiban is felháborodást váltott ki. Joggal. Más... A hét elején kapott szárnyra a hír, hogy Romániában a külföldi és hazai turisták legközked­veltebb célpontja Kolozsvár, tavaly többen fordultak meg itt, mint a város összlakossága. Örömmel újságolták a televíziók, bemutatták a legkedveltebb helyeket: a főteret Mátyás király szobrával, a Szent Mihály-templomot, „az erdélyi gótikus építészet legreprezentatívabb példáját”, majd a legtárgyila­­gosabb televízió is fontosnak tartotta hozzáfűzni, hogy az érdeklődés a kétezer éves dák városnak szól. Még mielőtt a nézők értetlenkedni kezdenének, hogy miért magyarokhoz köthetőek a legnépsze­rűbb turistalátványosságok Kolozsváron. E két példa is jól bizonyítja, legszívesebben kitörölnék Erdély múltját a történelemből, az emlékezetből, időszámítását 1918-ban kezdenék, és ahogy közeledik a századik évforduló, a torz megnyilvánulások egyre inkább fokozódnak. Pedig a „nagy egyesüléskor” nemcsak területet kaptak, hanem itt élő, soknemzetiségű lakossá­got, amelynek ígértek, nem is keveset. Egy évszázadon keresztül szipolyozták ezt a térséget, ám ennek dacára ma is Románia egyik leggyorsabban fejlődő, leggazdagabb, levonzóbb régiója. De ha mi, magyarok nem állunk ki érte, zászlójáért, múltjáért, ha nem fogunk össze a transzilvanizmus szellemiségét magukénak valló románokkal, nem lesz szükség újabb száz esztendőre: a mi Erdélyünk valóban nem létező­vé, semmivé válik. FARKAS RÉKA máról holnapra Erdély, a nem létező MAROSVÁSARHELYI FEKETE MÁRCIUS Kivizsgálást kér az MPP A fekete márciusként ismert, 1990 márciusában történt véres román-magyar összecsapás újbóli kivizsgálását kérte a fő­ügyésztől Biró Zsolt parlamenti képviselő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke. Az MPP tegnapi közleménye szerint a pártelnök beadványá­ban üdvözölte, hogy az 1989-es forradalom dossziéjának újbóli megnyitása mellett napirenden szerepel az 1990-es bukaresti bányászjárás ügyének újbóli kivizsgálása. A képviselő meg­jegyezte: „A fekete márciust és a bányászjárást szervezők mögött ugyanazon sötét erők sejthe­tők.” Biró Zsolt magyarellenes pogromként említette a maros­vásárhelyi fekete márciust az Augustin Lazár főügyészhez be­nyújtott beadványban. 1990. március 19-én husán­gokkal és fejszékkel felszerelt román falusi - főként hodáki - férfiakat szállítottak Maros­­vásárhelyre, hogy védjék meg a várost a magyaroktól. Az erő­szakosan fellépő, sok esetben ittas férfiak feldúlták az RMDSZ székházát, súlyosan bántalmaz­ták Sütő András írót. »S Székelyföldi városok polgármesterei találkoztak A székelyudvarhelyi kezdeményezésre indított székelyföldi ma­gyar polgármesterek harmadik találkozójára került sor tegnap a sepsiszentgyörgyi városházán, a tizennégy városvezető közül tizenhárom részvételével. A megbeszélésen az elöljárók sajátos gondjaikról egyeztettek. VÁRY O. PÉTER: Az elhang­zottakról Antal Árpád sepsi­szentgyörgyi polgármester adott szűkszavú tájékoztatást, elmondva: felmerült többek között a romakérdés, azt vi­tatták meg, hogyan lehet a szé­kelyföldi magyar anyanyelvű romákat politikailag integrál­ni Székelyföldön, a témával kapcsolatban Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebb­ségkutató Intézet szociológusa tartott előadást. »2

Next