Háromszék, 2017. március (29. évfolyam, 8036-8062. szám)

2017-03-21 / 8053. szám

ELŐ MÚLT 2017. MÁRCIUS 21., KEDD aromszeksz MAGYAROSI IMOLA Istennek, hazának, tudománynak A protestáns iskolahálózat történelméből „Istennek, hazának, tudománynak!” - a Jókai Mór által a pápai alma maternek választott jelmondat talán a legtalálóbban adja vissza a protestáns iskolák szellemiségét. A sepsiszentgyörgyi unitárius templom közösségi termében és a Dózsa Lajos Unitárius Közösségi Házban berendezett iskolatörténeti vándorkiállítás - amely a Protestáns iskolatörténeti mozaik címet viseli, és amely a Református Tehetséggondozó Alapítvány és a Reformáció Emlékbizottság kezdeményezésére készült - hiánypótlónak számít, hiszen arra vállalkozik, hogy 500 év rendkívül gazdag történelmét foglalja össze. Mint neve is jelzi: mozaik, azaz a teljesség igénye nélkül felvillant számunkra egy-egy felemelő korszakot a protestáns iskolák történetéből. Az alap történelmi ismereteken kívül elsősorban az irodalmi alkotások szol­gáltatnak háttér-információkat a témá­hoz, íróik maguk is egykori kollégiumi diákok lévén. Itt említem rögtön Móricz Zsigmond Legy Jó mindhalálig című regé­nyét, amely a XIX. századvégi debreceni református kollégium világát ismerteti a kisdiák Nyilas Misi sorsán keresztül. Bár ez a világ zordnak hat az író ábrázo­lásában, Móricz többször hangsúlyozta, „ami kedves van a darabban, az debreceni emlék, ami nem kellemes, az máshonnan jött”. Szabó Magda Abigél című regényé­ben a főszereplő Vitay Georgina, Gina kerül 1943-ban egy vidéki református intézetbe. A Matula zárt, puritán világa szintén önéletrajzi ihletésű, ugyanis az írónő egykori kollégiumára, a debreceni Dóczy Leánynevelő Intézetre ismerhe­tünk benne. És bár a szigorú szabályok, a szoros napirend kezdetben megkese­ríti a főhősnő életét, hamar rájön, hogy valójában ez a rend és fegyelem egyben jótékony is, óvó és védő szerepet is ellát. Jókai Mór És mégis mozog a Föld regé­nyének cselekménye szintén a debreceni kollégium falai közül indul, az író erdé­lyi vonatkozású, A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélése pedig a XVIII. század eleji nagyenyedi református kollégiu­mot és annak diákjait emeli ki a kuruc­­labanc szabadságharcok idején. De miről is szólnak a történelmi források? A protestáns kollégiumok alapításának igénye a reformáció elter­jedésével egy időben jelentkezett Euró­­pa-szerte. A reformáció célkitűzése az egyház és a társadalom megújítása volt. Ennek pedig legfontosabb eszközei az anyanyelvi prédikáció, a nyomda és az iskola voltak. A Magyar Királyság területén a XVI. század első harmadától kezdve sorra jöttek létre a magyarság szempontjából meghatározó szellemi központok, így 1531-ben már a reformáció szellemében alakult meg a sárospataki református kollégium, ugyanebben az évben lét­rejött a pápai református kollégium is. 1538-ban a debreceni városi iskolát is reformátori vezetés veszi át, és megszer­vezik az alsó tagozattól az akadémiai tagozatig az oktatói és nevelői munkát, ugyanitt született meg 1577-ben az első magyar nyelvű számtankönyv. A Luthert követő magyarországi né­met nyelvű polgárság is sorra alakította át a középkori városi iskolákat huma­nista szellemben, mint például Leonard Stöckel 1539-ben alapított bártfai isko­lája, vagy a Brassóban az 1540-es évek­ben, Johann Honter, Honterus polihisz­tor által létrehozott iskola, amelynek utódintézménye ma is a nevét viseli. A német nyelvű liturgiának és oktatásnak fontos szerepe volt a szász identitás meg­őrzésében Erdélyben. Kolozsvárott az 1557-es tordai or­szággyűlés határozata alapján létrejön Dávid Ferenc vallásalapító irányításá­val az unitárius kollégium. Az „óvári” kollégiumként emlegetett iskolában olyan kiválóságok tanítottak, mint Kel­tai Gáspár. Ugyanebben a században alapították még a kecskeméti, mezőtúri, szatmári, marosvásárhelyi református kollégiumot, a békési és a nagykőrösi re­formátus gimnáziumot. A XVII. században az erdélyi fejedel­mek kiemelt szerepet szántak az oktatás támogatásának és az iskolaalapításnak a reformáció szellemében. Bethlen Gábor 1620-ban fejedelmi székhelyén, Gyula­­fehérváron alapított kollégiumot, ame­lyet két évvel később akadémiai szintre emelt. Szimbolikus jelentőségű, hogy épületét az egykori domonkos kolostor, illetve saját lakóháza helyén emeltet­te. Első tanárai külföldről meghívott költők, elismert tudósok, első magyar professzora pedig Apáczai Csere János, aki 1653-56 között tanított itt. Az 1658- as tatárdúlás után Apafi Mihály fejede­lem elrendelte a kollégium áthelyezését Nagyenyedre, ahol a későbbiekben fel­vette Bethlen Gábor nevét. Kolozsváron 1608-tól a református oktatás is elkezdő­dött a Farkas utcában. Utódintézménye felvette egykori diákja és tanárja, Apá­czai Csere János nevét. A zilahi refor­mátus kollégium 1646-ban indult gim­náziumi osztállyal, 1902-től főgondnoka után Wesselényi Miklós Kollégiumként lett ismert. Székelyudvarhelyen 1670- ben jött létre a református kollégium. A század derekán Lorántffy Zsuzsan­na és Rákóczi Zsigmond meghívására érkezett a híres cseh-morva pedagógus, Comenius a sárospataki kollégiumba. Bár Comenius 1654-ben eltávozott Pa­takról, az itt töltött néhány év nem múlt el nyomtalanul az iskola életében. Új tan­tervet dolgozott ki, amelynek része volt a szemléltetés és a színjátszás is. A nagy pedagógus alapvető műveinek egész sora született itt, köztük az első képes tan­könyv, az Orbis Pictus (Ábrázolt világ). Debrecenben Descartes, Newton és Leib­niz korszerű m­űvei alapján oktatnak. A XVIII. században újabb protestáns gimnáziumok és kollégiumok jöttek lét­re, mint a csurgói református gimnázi­um, a pozsonyi, szarvasi, nyíregyházi evangélikus gimnáziumok, valamint a székelykeresztúri unitárius kollégium. A pozsonyi gimnáziumban a gyakorlati tárgyakat helyezték előtérbe, élő nyelve­ket is tanítottak, mint pl. francia, német, magyar. A XIX. században Sárszentlő­­rincen evangélikus gimnázium indult, amely a későbbiekben Bonyhádra köl­tözött. 1859-ben Sepsiszentgyörgyön megalakult a Református Székely Mikó Kollégium. 1868 előtt egyetlen állami népisko­la sem működött az egykori középkori magyar királyság területén, és azután is csak ott létesítettek községi iskolákat, ahol nem voltak felekezetiek. A XIX. század második felében és a XX. század elején létrejöttek az első protestáns leánynevelő intézetek is, mint a debreceni református kollégium Dóczy Gimnáziu­ma, a budapesti Baár-Madas Református Gimnázium, a budapesti evangélikus le­ányképzés, a kolozsvári Felső Református Leánygimnázium, a sepsiszentgyörgyi református leánygimnázium. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE A protestáns kollégiumok céljaiban és szervezetében rokonvonások sokasá­gát fedezhetjük fel, bár számos különb­ség is van közöttük, hiszen más táj, más emberek közössége formálta ezeket az intézményeket. Közös bennük: a huma­nista háttér, eszmeiség, mint például az anyanyelvre lefordított Biblia és zsol­tárok, a népoktatás szükségességének szemlélete, a műveltség nyíltsága, eu­rópai tájékozottsága és a nevelés sok­oldalúsága. Vallották, hogy az ember formálható. Közös továbbá a tradíció és a haladás egységének sajátos szem­lélete, a „docendo discimus”, a tanítva tanulás elve, az iskola önállóságra taní­totta a diákokat azáltal, hogy az alsóbb szinteken a tehetséges diákok közül választottak ki tanítókat, ők voltak az ún. publicus vagy privát praeceptorok, másképp az osztály- és magántanítók; a professzorok sokáig csak az akadémi­ai tagozatokon tanítottak. Diákönkor­mányzatok (vagy „coetus”) működtek: a protestáns kollégiumi diákság nem­zedékeken át erős önkormányzattal, választott tisztségviselői útján intézte ügyeit. Közösek az alaptantárgyak is: •alsó tagozaton kiemelt szerepet kapott a szépírás, számtani alapművelet, Eu­rópa országainak vázlatos ismerete, zsoltáréneklés - természetesen anya­nyelven -, bibliai és erkölcsi ismeretek, míg felsőbb tagozatokon a latin nyelv, a görög-római kultúra, stilisztika, retori­ka, poétika, aritmetika, földrajz és tör­ténelem, természettudományok, szent nyelvek, teológiai stúdiumok voltak tanulható tantárgyak. Közös vonás az is, hogy haladó szellemiség jellemezte a tantestületet, mindig az adott kor ak­tualitásaihoz igyekeztek igazodni a tu­dományok terén, elég megemlíteni azt a tényt, hogy Descartes racionalizmusa, majd Newton és Leibniz tudományos hatása a fizikában és matematikában a protestáns iskolák közvetítésével jelent­kezett először Magyarországon. Fontos­nak tartották az éneklést, kórusok mű­ködését, temetésekre, valamint családi ünnepekre a kollégiumi énekes diákok a XVI. századtól kezdve már szerve­zetten jártak. Jellemző volt a külföldi egyetemjárás (,,peregrinatio academi­ca”), a peregrinusok kezdetben a wit­tenbergi egyetemet látogatták, majd a heidelbergit, a németalföldi, svájci, angol akadémiát. 1526 és 1789 között mintegy 25 ezer magyar diák látogatott külföldi egyetemet. Ők a megszerzett tudást itthon kamatoztatták, többen az itthoni szolgálatot választották, viszont rendszeresen tartották a kapcsolatot nyugat-európai kollégákkal. Közös e rendszerben a támogatás mikéntje is: nemcsak az egyház részéről, hanem a helyi tanács és a helyi közösség is ada­kozott sok esetben, és ezáltal aktívan részt vett a tanintézmények fenntartá­sában, de még ún. „angol pénzről” is be­számolhatunk a nagyenyedi kollégium esetében, ahol az angol király, I. György is gyűjtést szervezett a kuruc-labanc harcok során sérült kollégium újból­­építésére. Az is közös ezen iskolákban, hogy a magyar nemzeti törekvéseket, a magyar hazát szolgálták kurucként, majd ’48-as nemzetőrként, honvédként, illetve a világháborúkban. A protestáns kollégiumok sorsa is hasonló: gondol­junk itt ellenreformáció által üldözött iskolákra, a kommunista rendszerre, amely évtizedekre beszüntette a fele­kezeti oktatást - kivételt képez a debre­ceni református kollégium -, vagy gon­doljunk a boldogabb időkre, az 1990-es évek elejére, amikor újra létrejöhettek ezek az iskolák. Összegzésként megállapítható: ezek az alma materek az életre képesítő tudás és a jellemformálás helyszínei is egyben, hiszen a magyar kultúra, a magyar tu­domány számos nagy alakját köszönhet­jük a protestáns kollégiumi oktatásnak. A teljesség igénye nélkül néhány név: Apáczai Csere János, Körösi Csom­a Sán­dor, Bölöni Farkas Sándor, Csokonai Vi­téz Mihály, Kölcsey Ferenc, Fazekas Mi­hály, Bolyai Farkas, Bolyai János, Arany János, Jókai Mór, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Kriza János, Berde Mózsa, Orbán Balázs, Benedek Elek, Gyárfás Jenő, Mó­ricz Zsigmond, Ady Endre, Tisza István, Krúdy Gyula, Szabó Lőrinc, Bay Zoltán, Szabó Magda, Varga Nándor Lajos, Kós Károly, ifj. Kós Károly, Áprily Lajos, Beke György, Nemes Nagy Ágnes. Az évszázadok során a protestáns kollégiumok nemzeti kultúránk ki­bontakoztatásának termékeny talajául szolgáltak, és folyamatos táplálói lettek, egyúttal jelképei a folytonos küzdel­mekben a hitnek, a kultúrának és tudo­mányosságnak. A vándorkiállítás megtekinthető Sepsiszentgyörgyön az unitárius templom közösségi termében már­cius 26-áig

Next