Háromszék, 2017. április (29. évfolyam, 8063-8085. szám)
2017-04-01 / 8063. szám
KULTÚRA 2017.ÁPRILIS 1.HÉTVÉGE Háromszék 3 Berze Imre szobrai Sepsiszentgyörgyön A hagyomány tisztelete és a korszerűség igénye egyszerre jellemzi a székelyudverhelyi fiatal szobrászművész, Bene Imre fából, bronzból készített alkotásait, kisplasztikáit, amelyek tegnap estétől a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban láthatóak. A kiállítást az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) szervezte, a tárlatmegnyitót Gábor Szabolcs szaxofonos játéka tette emlékezetesebbé. ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI : MÓZES LÁSZLÓ» Csíkszeredai, székelyudvarhelyi és szovátai művészeket, illetve a művészetek barátait is köszöntötte a helybeliek mellett Vécsi Nagy Zoltán, az EMŰK vezetője, megköszönve, hogy a párhuzamos programok közül a Lábas Ház tárlatát választották. A kiállító nagyon jó szobrokat, videókat hozott, ő maga nagyon szereti, ahogy dolgozik - tette hozzá. A tárlatot Lőrincz Ildikó művészettörténész, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont igazgatója nyitotta meg, ismertetve Berze Imre életútját. 1985-ben született Székelyudvarhelyen, s bár Kolozsváron monumentális kerámia szakon tanult, kiderült, a szobrászat sokkal közelebb áll hozzá, de későbbi tanulmányai során belsőépítészettel is foglalkozott. Hazaköltözve több csoportos tárlaton vett részt, alkotásaiért számos díjat kapott: művésztelepek, alkotótáborok állandó résztvevője és szervezője, több köztéri szobor alkotója, jelenleg muzeológusként is tevékenykedik. „Szereti a fametszést, az ácsmunkát, gyerekkora óta következetesen tanulja, elsajátított minden ehhez kapcsolódó technikai tudást” - hangsúlyozta Lőrincz Ildikó, megjegyezve: Berze szobrászata a népi építészetből merítkezik, de hangvételére erős hatással volt Brâncuşi, Henry Moore egyaránt, miként a térségbeli szobrászok, Bocskay Vince és Sánta Csaba is, akik felkarolták a pályakezdő szobrászt. A Lábas Házban a geometrikus talapzatokra helyezett, organikusabb vagy figuratív plasztikák, a falakon látható domborműkísérletek egyfajta összegzései az elmúlt tíz esztendőnek, de érzékelhető a saját nyelvezet tudatos keresése, az anyagok struktúrájának és felületének alkotó továbbgondolása - vélekedett a művészettörténész. Plasztikáin felfedezhető a népiességre jellemző egyszerűség, az alkotó inspirációs forrása népünk kultúrája - tette hozzá. „Berze Imre egy hiteles szobrászatot képviselő művész, aki fiatal kora ellenére képes volt egy érett életmű létrehozására, aki merészen kísérletezik, ám a szenzációkeresés kényszere nélkül, szerényen, de magabiztosan követi az elmúlt idők és korunk értékeit” - összegzett Lőrincz Ildikó. Gábor Szabolcs, Vécsi Nagy Zoltán, Lőrincz Ildikó és Berze Imre Akit elbűvölt a fény ! » VÁRY O. PÉTER» Bartha Árpádot, a szenvedélyes fényképészt és az embert idézték meg a tegnapi kiállításmegnyitón pályatársai, tisztelői. Damokos Csaba, a Romániai Képzőművészek Szövetsége megyei szervezetének elnöke villogó szemű, lobogó zakójú, mindig siető, de mindenre figyelő, kereső-kutató emberként jellemezte, akiben a dokumentarista és a művészeti fotográfus párhuzamosan élt. Kiemelte, olyan kortársai, mint Plugor Sándor, Baász Imre, hatással voltak alkotására, művészetének alakulására. Beliczay László, az MTI fotográfusa és képszerkesztője szakmai szempontból értékelve életművét megállapította, Bartha Árpád a fényképezést soha nem tekintette csak munkának, az alkotás napi látásmódja volt. Természetfotói, a paraszti életet bemutató felvételei szerkesztésükben, emotív hatásukban a két világháború közötti „magyaros fotózásra” emlékeztetnek, alkotásaira jellemzőek a fény-árnyék hatások, a nehéz kompozíciós elemeket rendkívül ügyesen használta - méltatta a szakember. Felhívta a figyelmet Bartha stílusváltására, amikor elkezdett a képzőművészet felé fordulni, ebből a korszakából való alkotásain Moholy- Nagy, Kepes hatása érződik. Bartha ugyanakkor szenvedélyes sötétkamra-kísérletező is volt, nagy újítását azonban, a vakok számára kifejlesztett domborfotóit „elsüllyesztették” akkoriban. Bartha Árpád remélhetőleg megtalálja méltó helyét a magyar fotóművészetben - zárta beszédét Beliczay László. Az örökmozgó, mindenütt fotótémát találó Bartha Árpádról egykori munkatársai, a Cuvântul Nou napilap volt újságírói, Dumitru Manolăchescu és Ioan Dragán emlékeztek meg, utóbbi elmesélve: Bartha már brassói fémipari munkás korában szenvedélyes fotós volt, s hogy több ideje maradjon a fényképezésre, a nagyvárosban albérlet után nézett. Talált is egy használaton kívül helyezett halottaskocsit... Nem közvetlen munkatársa, de barátja volt az akkori „társlapnál”, a Megyei Tükörnél dolgozó Czegő Zoltán és Bogdán László - előbbi arról beszélt, könnyű Bartha Árpádra emlékezni, hiszen ő állandóan emlékeztet, utóbbi pedig a Bartha Árpádhoz írott versét olvasta fel. „Összehúzott szemmel néz bennünket a fotográfus, / ahogyan ismert blende pillantásával is nézett esztendőkön át, / és bűvös kameráján keresztül is csak nézett. / Tudta, ha odanézünk, sikerül a valóság!” - emlékidézés helyett találóbb a költő jellemzése. A mostani emlékkiállításra reprezentatív Bartha-fotóalbum is megjelent. Kopacz Attila felidézte: a 2004-es kiállításkor csak egy vékony, 48 oldalas kiadványra futotta, és akkor úgy érezte, „mi végeztük ki” Bartha Árpádot. Azóta motoszkált benne, hogy el kellene valamikor készíteni a Bartha életművéhez méltó albumot, és ennek most jött el az ideje. Eleinte 150-180 oldalas kiadványt tervezett, ebből végül 450 oldalas lett, „de el lehetett volna menni még egyszer ekkoráig” - tette hozzá. Ismertette azt is, pár hónapon belül elkészül az album román és angol nyelvű fordítása is, „mert az egész világon be kell mutatni Bartha Árpádot, hiszen olyan művész, aki megérdemli”. Nagyváradi könyvbarátok Sepsiszentgyörgyön Kevesen voltak jelen a nagyváradi Várad folyóirat és a Holnap Kulturális Egyesület csütörtöki könyvbemutatóján az Árkosi Művelődési Központ sepsiszentgyörgyi, Olt utcai székházában, de akik ott voltak, minden bizonnyal jól érezték magukat. Simon Judit, a Holnap Kulturális Egyesület elnöke és Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője több általuk kiadott kötet mellett a Várad folyóiratot, a Biharország havilapot és a Holnap magazint is bemutatta röviden, nézői kérdésekre válaszolva pedig a könyvkiadással kapcsolatos személyes élményeikről meséltek a jelenlévőknek. NAGY B.SÁNDOR :Amint a házigazda Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Központjának vezetője elmondta, a nagyváradi vendégek mostani és májusban sorra kerülő következő szentgyörgyi bemutatkozásának célja, hogy a két város közötti kommunikáció felerősödjék, megismerje a közönség a fontos kezdeményezéseket, amelyek kapcsolódnak az erdélyi vagy akár az egyetemes magyar kultúrához. Nagyvárad és Sepsiszentgyörgy bizonyos szempontból hasonló helyzetben érte meg a rendszerváltás időszakát, nem voltak olyan kulturális intézményeik, mint amilyenekkel Kolozsvár vagy Marosvásárhely rendelkezett, például nem volt hagyománya ezekben a városokban a könyv- és folyóirat-kiadásnak- mondta el Szűcs László, majd röviden összefoglalta a nagyváradi sajtókiadás történetét a múlt század eleji első kezdeményezésektől, a Tavasz és a Magyar szó megjelenésétől napjainkig, külön kiemelve a Holnapot, amely folyóiratnak indult volna, de végül csak két antológia lett belőle, és a Kelet- Nyugatot, mely 2002-es újraindulásakor a Várad nevet kapta. Mint mondta, ez a név kicsit behatárolja, lokálissá teszi, de a lap azért igyekszik egyetemes értékeket képviselni. A Várad kiadó mint kulturális közintézmény és a Holnap Kulturális Egyesület civil kezdeményezés jóvoltából a könyvkiadás is működik Nagyváradon, többnyire ugyanazokkal a munkatársakkal. A Holnap indulásáról Simon Judit elmondta, hogy a Riport Kiadó jogutódjaként jött létre, és jól meghatározott célja, hogy fiatal, kezdő szerzőket támogasson a jövő magyar irodalma felé tekintve, amint az egyesület tudatosan választott neve is mutatja. A bemutatott kötetek között Gálfalvi György Kacagásaink című, Securitatéval kapcsolatos emlékiratairól, Gittai István Létesszencia című verskötetéről, Fábián Sándor válogatott verseit tartalmazó kötetéről, Móra László két legendás romániai magyar labdarúgó-mesteredzőről, Kovács Istvánról és Jenei Imréről szóló portrékötetéről, egy erdélyi és partiumi újságírók által készített temesvári riportkötetről, Szilágyi Aladár kortárs magyar történészekkel készült interjúkötetéről, Péter I. Zoltán Régi képeslapok, régi történetek című helytörténeti munkájáról, Tóth Ágnes A halál katlanában című második világháborús dokumentumkötetéről, Demény Péter Sünödi és a trallalla című karcolatairól, Hajós Erika Tilinkóci és a muzsikabold című mesekönyvéről, a Karácsony Benő életművét tartalmazó sorozatról és Kinde Annamária utolsó verskötetéről meséltek a vendégek, majd néhány rövid verset is felolvastak a hallgatóságnak. A könyvbemutató vége közvetlen hangulatú beszélgetéssé oldódott, mely során különböző Nagyváradon szervezett, irodalommal kapcsolatos rendezvényekről - vitaszínházi estről, a Holnap Feszt nevű összművészeti fesztiválról, a Nagyváradi Könvmaratonról - és a kiadott könyvek szerkesztéséről, terjesztéséről, eladásáról is megtudhattunk pár érdekességet. Simon Judit, Szűcs László és Szebeni Zsuzsa