Háromszék, 2017. április (29. évfolyam, 8063-8085. szám)
2017-04-08 / 8069. szám
aromszeék 2017. ÁPRILIS 8.HETVENE KÖZELET A mellőzött történelem •• - ^ 1 » NAGY D. ISTVÁN » Hencz Hilda igen nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a bukaresti magyarság történetének ismertetését célzó, átfogó mű megírására adta fejét, eddig ugyanis ilyen merítésű, alapos és egyben hiánypótló írás nem született, a történészek csak adott korszakok részleges feldolgozására vállalkoztak - vezette fel a szerzővel való, a Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott beszélgetést Farkas Réka. A kiadvány szerkesztője, lapunk főszerkesztő-helyettese egyúttal azt is firtatta, mi késztette a szerzőt e hatalmas feladat elvállalására. Hencz Hilda szerint véletlenek sorozata vezetett a mű megszületéséhez. Az, hogy 1990-ben találkozott Kós Ferenc egykori református lelkész nevével, akit a bukaresti magyarok egyik példaértékű személyiségeként tartanak nyilván, még nem vezetett volna egyenesen a kutatómunkához és a könyvhöz, noha az egykori lelkész emlékirataiban olvasottak már nagy hatással voltak rá. Az áttörés 1993-ban történt, amikor a háromszéki megyei könyvtárban a magyar könyvtárosoknak szervezett tudományos ülésszakon az első, Bukarestben magyar nyelven 1860-ban megjelent kiadványt ismertető írását mutatta be. Kutatásai során újabb és újabb magyar nyelvű kiadványokat talált, amelyekből a bukaresti, valamint a Kárpátokon túli magyar közösség története rajzolódott ki, így a következő évben szervezett ülésszakon már az első világháború kitöréséig térképezte fel a kiadványokat. „Egy igazi kincsre leltem, és noha egy kálváriát kellett végigjárni, míg bármit is kiadhattam az általam felleltekből, már akkor megfogalmazódott bennem egy átfogó mű ötlete” - idézte fel Hencz Hilda, nem mulasztva el megemlíteni: döbbenettel kellett tapasztalnia, hogy a bukaresti magyar elit teljes érdektelenséggel viszonyult közösségük történetének megírásához. „Egy súlyos könyvet tarthatunk a kezünkben, hiszen rengeteg adatot tartalmaz, elég csak, ha a több mint 1500 nevet említjük, ennyit összeszedni, névmutatót szerkeszteni mellé már nagy teljesítmény” - méltatta a kiadványt Szekeres Attila István történész, lapunk munkatársa, rámutatva: a könyv vezérmotívuma a fővárosi, valamint a Kárpátokon túli magyarságot máig fenyegető asszimiláció. A kiadvány tulajdonképpen a bukaresti magyarság jogállásának változásait, kisebbségi helyzetét rögzíti a kezdetektől egészen 1989-ig, és igen értékes eleme, hogy rávilágít azokra a migrációs folyamatokra is, amelyekre a közösség rákényszerült és kényszerül ma is a különböző történelmi események (háborúk, békekötések, határátrendeződések, rendszerváltások) közepette, amelyek szinte minden esetben a magyarellenes megnyilvánulások felerősödését is hozták. A történész a bukaresti magyar elit tagjairól szólva rámutatott: sok kiemelkedő szellemi örökséget hátrahagyó személyiség ismert, köztük Szathmári Pap Károly, aki mindenekelőtt festőként, majd fotográfusként a román arisztokrácia egyik kedvelt és sokat foglalkoztatott művésze volt. Személyével kapcsolatosan kevésbé ismert az a tény, hogy ő a megalkotója az 1859-es, Moldva és Havasalföld egyesülése nyomán létrejött Órománia címerterveinek-tette hozzá Szekeres Attila. Hencz Hilda szerint az egész könyv szubjektív hangvételű, hiszen a felhasznált források szerzői szintén saját szemszögükből írták le tapasztalataikat, emlékeiket. „Minden, amit a könyvbe foglaltam, egy kincs, a bukaresti magyarság szellemi és anyagi örökségéről van szó, amelyeket nem hagyhattam eltűnni, feledésbe merülni. Nagyon eljött az ideje megírni e könyvet, amikor a magyarság kétségtelenül az eltűnés útján halad” - zárta mondandóját a szerző. „Valóban a beolvadás, a felmorzsolódás krónikája e könyv, jó látni viszont, hogy még vannak olyanok, akiknek fontos a megmaradásunk. A történelem eszközeivel alapos számvetést végezhetünk, láthatjuk, milyen volt, amikor a közösség nem volt képes önmagát megszervezni, amikor elmaradt az egymáskeresés gesztusa, milyen volt az, amikor feladta, belefásult, és milyen volt az, amikor még a jövő nemzedékről, az utánpótlásról is lemondott, így vesztek el városaink, először Bukarest, majd Szatmár, Nagyvárad, Arad, Kolozsvár és mostanra már Marosvásárhely is, következünk mi, következik minden olyan település, amely nem rendelkezik önbizalommal, élni vágyó közösséggel” - fogalmazott zárszóként Farkas Árpád költő, a kötet szerkesztője. Palackozott gyógyvÍZ a Benkő-forrásból » FERENCZ CSABA » A pénteki sűrű havazóban, amely a forrás környékét csaknem húsz centiméteres fehér takaróval borította be, az avatóra összegyűlt meghívottak joggal mondhatták Bíró László tulajdonosnak és munkatársainak, amiyen nehezen sikerült a hivatalos indításhoz szükséges engedélyeket beszerezni, olyan mostoha időjárás fogadta a megnyitóra érkezőket. A töktödének ugyanis azért van egyelőre ideiglenes működési engedélye, mert a végleges, amelyet több mint fél éve kaptak meg, miközben a töltöde közel három éve működőképes, még nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben. Bíró László mindezeket korántsem panaszként mondta el, miközben röviden felelevenítette az erdőrész megvásárlásának, majd a megvalósítás néhány állomásának rövid történetét. Inkább a köszönetén volt a hangsúly, a kisüzem, a pisztrángtelep, a vendégház és a készülő panzió megvalósításáért sok helyi vezetőnek, munkatársnak, családjának mondott köszönetet. A töltödebemutatóval egybekötött megnyitón Édler András, a kereskedelmi kamara elnöke és Máthé Árpád, Árkos polgármestere méltatta a létesítményt és a vállalkozót, aki kitartással, sok nehézség leküzdésével Székelyföld egyik legfontosabb kincsét, egy gyógyvizet tett elérhetővé. Ráadásul tájba illő létesítményeket hozott létre. A töltöde önmagában nem biztos, hogy gazdasági siker lesz, de egyéb turisztikai szolgáltatással kiegészülve minden bizonnyal igen. És ami még fontosabb: egy helyi vállalkozó tudta mindezt megvalósítani. A kis kapacitású töltöde a forrás hozamára méretezett, naponta legtöbb 500 liter gyógyvíz palackozását teszi lehetővé, működését két-három ember irányítja. A Regina névre hallgató Benkő-gyógyvíz kúraszerű alkalmazása hatásos idült gyomorgyulladás, gyomorfekély, reflux, cukorbetegség kiegészítő kezeléseként. A SZERZŐ FELVÉTELE Borvíztöltöde az erdőben kármentő Amikor a kultúra csütörtököt mond Örök kérdés marad: a politikai, gazdasági döntéshozóknak szabad-e beleavatkozni a kultúrába? A dilemma azért feloldhatatlan, mert a pénz „fentről” származik, a kultúra meg „lenn” születik - cáfolhatatlan tény azonban, hogy a kultúra önmagától, külső anyagi hozzájárulás hiányában életképtelen. A kérdésre tehát első megközelítésben akár igennel is lehetne válaszolni: igen, a művelődési intézményeket fenn kell tartania, a különböző rendezvényeket - például a mifelénk elfogadható módon működő pályáztatási rendszerrel kell támogatnia a mindenkori hatalomnak. Másfelől a kérdésre nemmel is kell válaszolni, hiszen az alkotás folyamatát nem szabad befolyásolnia sem pénznek, sem pénzosztónak. Hosszan lehetne értekezni az előbbi megállapítás alóli kivételekről, véget nem érően lehetne sorolni az ellentmondó példákat, lehetne kifogásokat találni a pályáztatási rendszerben is, írásunk célja azonban egy olyan határhelyzet felvillantása, amikor feltétlen szükség van a hatalom segítségére. Merész kijelentés volt ráaggatni Sepsiszentgyörgyre a Székelyföld kulturális fővárosa jelzőt, bár nem minden alap nélküli. Való igaz, a régió városai közül itt a legpezsgőbb a kulturális élet, mind közül ez a város fordít legtöbbet költségvetéséből művelődési intézményekre, rendezvényekre. Mennyiségileg és - többnyire - minőségileg is indokolt tehát a kulturális főváros meghatározás, ráadásul az utóbbi negyedszázadban a kisebbségi érdek érvényesítésében alkalmazott „merjünk kicsik lenni” azusnak is ellentmondó. Van azonban egy icipici probléma: a nagy kultúrdömpingben elég gyakori a rendezvények egymásra szervezése, és ennek a régóta létező betegségnek az orvoslására mégiscsak a döntéshozók segítségére lenne szükség. A legutóbbi eset egész friss, csupán kétnapos: e hét csütörtökének délutánján hat órától éppenséggel három eseményre - két kiállításmegnyitóra és egy könyvbemutatóra várták a szervezők a közönséget, hét órától pedig újabb könyvbemutatóra. De emlékszem egy néhány évvel ezelőtti decemberi napra, amikor pontosan tizenkét (!) kulturális jellegű műsor versengett nézőkért. Amiben a városháza segítségére lehetne a rendezvényszervezőknek, nem nagy találmány és ismeretlen semmifelénk: jó sok éve a Kovászna Megyei Művelődési Központ próbálkozott egy eseménynaptár bevezetésével, valamennyi ideig működött is, aztán egy annak irányítására kijelölhető felelős alkalmazott hiányában megszűnt. Holott egy ilyen tervezőnaptár nem igényelne állandó felügyeletet, csupán elindítása szükségeltetne némi logisztikai befektetést, működtetéséről a mindenkori rendezvényszervezők gondoskodnának saját jól felfogott érdekükben, hiszen mindannyiuknak fontos a telt házas programlebonyolítás, azt mégpedig mindannyian nagyon jól tudják, a sepsiszentgyörgyi kultúrafogyasztó közönség igencsak korlátozott számú. Intézményt sem kellene létrehozni, a polgármesteri hivatal által működtetett kulturális szervezőiroda felvállalhatná a tervezőnaptár elindítása körüli bábáskodást, bejáratásáig való pátyolgatását, így talán megelőzhetőek lennének az olyan kellemetlen esetek, mint amikor egy újságíró kollégának kellett elnézést kérnie a városlakók nevében a messziről jött vendégelőadótól, amiért egymaga jelent meg a közönségtalálkozón az azon a napon is egymásra szervezett események tömkelegében. VÁRY D. PÉTER Börtönbüntetésre ítélték, de azt már letöltötték 1 A két vármegyés vezető ellen 2016. május 18-án emeltek vádat a Terrorizmus és Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság ügyészei. Azzal gyanúsították őket - írja tegnapi tudósításában az MTI -, hogy házi készítésű bombát akartak robbantani Kézdivásárhely főterén 2015-ben a román nemzeti ünnepre szervezett december elsejei katonai parádé közben. Az ügyészség Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolta. A bíróság mindkettejük esetében az első vádpontnál a büntetőjogi besorolást az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló kísérletre (illetve felbujtásra) változtatta, majd ezen vádpontok alól felmentette őket. A büntetést végül a - pirotechnikai eszközökkel kapcsolatos - második vádpont miatt szabták ki rájuk. A Terrorizmus és Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság a vádiratban megfogalmazott kérésének helyt adva a bíróság fasiszta jellegű, idegengyűlő, rasszista szervezetnek minősítette a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat, és elrendelte a korábban lefoglalt pirotechnikai eszközök, mobiltelefonok, zászlók és jelvények végleges elkobzását. A bíróság tíz-tízezer lejes perköltség megfizetésére kötelezte a vádlottakat - olvasható az MTI összeállításában.