Háromszék, 2019. december (31. évfolyam, 8860-8883. szám)
2019-12-02 / 8860. szám
GYERTYAGYÚJTÁS SEPSISZENTGYÖRGYÖN A szeretet a válasz Mintha a Szentgyörgy-napi tűzijátékra siettek volna vasárnap este a megyeszékhely lakói: autót nem lehetett látni a belvárosi utcákon, és mindenki a főtér felé igyekezett. Főként a gyermekes családok, de nyugdíjasok is szép számban, kellőképpen nekiöltözve, mert decemberrel a fagy is beköszöntött, csípett a levegő rendesen. Vidám gyermekhangok hallatszottak már messziről, és gyűlt a tömeg szép számban a tizedik közös adventi gyertyagyújtásra.» 3 ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI A MIKES 145 ÉVE Egy folyton újjászülető alma mater Vándorló iskola - nem véletlen nevezték így az évek során igen gyakran az 1874 októberében felső-leánytanoda néven alapított, mai nevén Mikes Kelemen Elméleti Líceumként működő tanintézményt. Története szorosan összefügg az erdélyi magyarságéval: valahányszor a közösség életében változás következett be, az a tanoda mindennapjait is meghatározta. Ha a helyzet úgy kívánta, töretlenül költözött, 19 alkalommal váltott identitást - ám minden jelentős változás dacára a város meghatározó tanintézménye tudott maradni. Már István iskolaigazgató jellemezte így a 145 éve alapított alma matert, amelynek megújult főépületében pénteken tartottak ünnepi rendezvényt.12 Villámcsődület az iskolában Miközben pár napja az ország színe-java Nagy-Románia létrejötte újabb megünneplésének révületében időzött, lélegzet-visszafojtva várva a katonai díszfelvonulásokat, valamint a még annál is parádésabb szónoklatokat, hazafias üzenetekkel töltve meg a közösségi oldalakat és nem csak, idén is akadt olyan pillanat, mely alaposan beárnyékolja a dicsőnek szánt emlékezést. A modern Románia létrejöttének is nevezett nagy egyesülés 101. évfordulója előtt két nappal egy másfajta, ünnepre és örömre okot még távolról sem adó múltidézésre került sor - ez alkalommal a legfelsőbb bíróságon. A román igazságszolgáltatás ugyanis kerek harminc év után eljutott odáig, hogy elkezdje azt a pert, amelynek végén az 1989-es, forradalomnak nevezett - több száz ember értelmetlen véráldozatával járó - eseménysorozatért felelős főkolomposok közül párat elviekben elszámoltatnának. Az összeset valahogy most sem sikerül, hiszen szintén a múlt héten derült ki, hogy az akkori zavaros történések sűrűjében feje búbjáig merült Petre Roman volt kormányfő, illetve Teodor Brates, a román közszolgálati televízió volt főszerkesztője kapcsán a bíróság elzárkózik a katonai diverziókeltésben betöltött szerepük tisztázásától. A legfőbb ügyész idevágó kérését legalábbis visszadobták olyan alapon, hogy továbbra sincs elegendő bizonyíték ellenük. Tegyük hozzá: figyelembe véve, hogy egyszer már felmentették őket, nagy eséllyel ezután sem lesz. Az sem mellékes apróság, hogy Roman 73 éves, Brateş pedig a 86.-at tapossa. A per fő vádlottjai is előrehaladott korban vannak, így a karmester Ion Iliescu lassan a kilencvenediken is túljutott, és Gelu Voican Voiculescu vagy Iosif Rus tábornok sem fiatal már, amint az egykori tetteik közvetlen vagy közvetett áldozatai sem. Mind a nagy egyesülés, mind az 1989-es „rendszerváltás” kapcsán ugyanakkor nehéz szabadulni egy gondolattól. A Románia jövőjét alapvetően meghatározó mindkét eseménysorozat egyik főjellemzője az átmenetiség. S mint ahogy az 1920 után az erdélyi, bukovinai, besszarábiai románok által közfelkiáltással elfogadott - a többi nemzetiséggel való békés együttélést is szolgáló - ígéreteket nemhogy nem teljesítették, de továbbra sem igazán akarnak hallani róluk, az 1989-ben megfogalmazottak is csak álmok maradtak. Utóbbi kapcsán három évtized sem volt elég, hogy legalább a bűnösöket felelősségre vonják, akik első körben légből kapott terroristákkal, majd 1990 márciusában a magyar veszéllyel, végül pedig a nyár derekán a bányászjárások ürügyén hosszú évekre elodázták a demokratikus útra lépés esélyét. Kaptunk helyette máig ható elvakult nacionalizmust, nyílt rablást és nyomort, avagy Ion Iliescu halhatatlan szavait idézve: „sajátos demokráciát”. Marad a kérdés: eljut-e valaha oda ez a jobb sorsa érdemes ország, hogy a mítoszokkal, legendákkal, hazugságokkal és az ezeket kendőző olcsó külsőségekkel leszámolva végre kilépjen az örök átmenetből, az örök befejezetlen mondatok csapdájából? NAGY D. ISTVÁN máról holnapra Az örök befejezetlen múlt MAROSVÁSÁRHELYI KATOLIKUS ISKOLA Kedvezőtlen fordulat A Marosvásárhelyi Táblabíróság pénteken első fokon érvénytelenítette a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium 2018-as újbóli létrehozását elrendelő miniszteri rendeletet. Az ítélet kivonatát a romániai bíróságok portálján közölték. A bíróság három olyan, 2018- ban hozott miniszteri rendeletet semmisített meg teljesen, amely az iskolára vonatkozik, és egy negyediket részben, amely az iskolára is vonatkozik. A megsemmisített rendeletek között van az iskolát létrehozó miniszteri rendelet mellett az, amely tavaly júniusban - amikor a katolikus gimnázium jogilag megszűnt - a Bolyai Farkas Gimnázium gyámságára bízta az intézményt, valamint az, amely ideiglenesen Tamási Zsoltot bízta meg a gimnázium vezetésével. Tamási Zsolt kinevezésének az ideiglenessége később megszűnt, mivel versenyvizsgán is elnyerte az igazgatói tisztséget. Az ítélet ellen a hivatalos kiközlés utáni 15 napban lehet fellebbezni.4 ALPOLGÁRMESTER NÉLKÜL MARADT VARGYAS Leváltották Szőcs Dénest Leváltották tisztségéből Vargyas alpolgármesterét, Szőcs Dénest péntek reggel. A rendkívüli tanácsülésnek ez volt az egyetlen napirendi pontja, előterjesztői pedig azok voltak, akik három és fél éve Szőcsot tisztségébe helyezték: a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt tanácstagjai. Hogy mi volt leváltásának oka, nem tudja, mert nem okolták meg, annyi bizonyos, hogy pártja a bizalmat nem vonta meg, önkormányzati képviselői mandátumát megtarthatja- nyilatkozta a község egykori második embere. Az ülésen nem merült fel, hogy a helyhatósági választásokig hátralevő bő fél évre valaki mást választanának helyére, de az általunk megkérdezett helyi politikusok úgy nyilatkoztak, a héten összeülnek s határozatot hoznak az ügyben. Az RMDSZ közölte: ők semmilyen körülmény között nem kívánnak élni a nevesítés jogával.» 2