Háromszék, 2021. április (33. évfolyam, 9213-9232. szám)

2021-04-02 / 9214. szám

aromszeék 2021. ÁPRILIS 2., PÉNTEK Meglátni a bennünk ragyogó isteni lelket ! » Olyan magasságokat mutatott meg, és olyan magasságokba emelt bennünket, amelyek eszményként a mában élő ember számára is utat mutatnak. Jézus nem a ha­­ragvó Istent békítette ki, hanem a gyarló­ságaival, bűneivel vergődő embert emelte fel a szeretet Istenének magaslatára. Ezért húsvét a hit ünnepe, amely győzelemről, diadalról szól. Péter kételkedő döbbe­nettel hajol az üres sír fölé, s talán az a gondolat jut először eszébe, hogy hogyan lesz tovább, de lelkének teljes szeretetével vallja: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged” (Jn 21,17). Ez esztendő húsvétján alkalom és lehetőség adódik elgondolkozni azon, hogy mi az, ami összeköt bennünket ebben a szétdaraboltságban, ebben a bezártságban. Hitem szerint ez az Isten­től kapott lélek, amelyet születésünktől halálunkig „fel kell mutatnunk” a világ­ban. Isten méltónak tartott bennünket, hogy az ő lelkét hordozzuk, és emberi életünknek ezt kell igazolnia szóban és cselekedetekben. Jézus azt tanítja, hogy „a Lélek az, aki életre kelt (...), azok a be­szédek, amelyeket én szóltam nektek: Lélek és élet”. A bennünk lakozó isteni lélek által győzedelmeskedni tudunk minden bezártság és ellentét felett. A mindent kutató és vizsgáló érte­lem mellett szükségünk van a szere­tet erejében és hatalmában bízó hitre, mert ez örök: nem hal meg, nem lehet keresztre feszíteni és nem is értéktele­nedik el. A szeretet az, amely megújít, amely olyan tartalommal tölti meg az ember életét, amelyet sem a rozsda, sem moly nem tud megemészteni, és még a halál sem győzedelmeskedik fe­lette. A szeretet maga Isten. Jézus elénk tárta földi életünk lehető­ségeit, és megmutatta, hogy létezik távlat az ember életében. Kérdés, hogy a ben­nünket kereső Názáreti Jézusnak tudunk­­­ úgy válaszolni, mint Péter: „Uram, kihez mennénk? Örök élet­beszéde van nálad” (Jn 6,68). Mert az örök élet nem holnap kezdődik, nem akkor, amikor koporsóba zárnak, hanem abban a pillanatban, ami­kor rádöbbensz, hogy Isten szeretetének hordozója vagy. Jézus ezt tanította, ezért halt meg, és ezért él örökké! A húsvéti ünnep úgy igazi, ha a meg­újuló természet Istent dicsőítő himnu­szába be tudsz kapcsolódni lelked, gon­dolataid és érzéseid tisztaságával. Ezzel tudod bizonyítani, hogy Jézus és tanítása benned és általad él. Nem vagy „üres”, tele vagy szeretettel és árad belőled az isteni lélek jósága és békessége, így tudsz meg­állni Isten igazsága előtt, így tudod embe­ri életed lelki-szellemi megnyilvánulásai­val bizonyítani, hogy az örökélet részese és hordozója vagy a jézusi szeretet evan­géliuma által. A benned élő és kiáradó szeretet emel fel a születés és halál földi életünket meghatározó korlátai fölé, mert a szeretetben nincs kezdet és vég, fent és lent. A szeretet maga Isten, Isten pedig az örökkévalóság. Jézus ezt tanította, és életével ezt példázta, így lett a mi szaba­­dítónk és megváltónk. Ez esztendő húsvét ünnepe erősítse bennünk az örök életbe vetett hitünket, segítsen Jézus tanítása és példaadása szerint élni és cselekedni - szól Bálint-Benczédi Ferenc felhívása. Az örökkévalóságba átnyúló hit Kató Béla, az Erdélyi Református Egy­házkerület püspöke Pál apostolnak a ko­­rintusbeliekhez írott első leveléből vett igét hirdet: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden em­bernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, zsen­géjük lett azoknak, akik elaludtak” (1kor 15,19-20). Az ige első fontos gondolata az, hogy szükségünk van a Krisztusban való reménységre. Mint ahogy arra is, hogy higgyünk a jóban, és tudjuk meglátni, hogy még életünkben eljön a jobb, a szebb, a különb - magyarázza az egyházfő, s fi­gyelmeztet. De nem mindegy, hogy isme­rem a tantételt, vagy kimondom: hiszem és vallom. Ez utóbbiban már benne van az én reménységem is. Hogy Jézus való­ban él, bennem is, s ez a remény az, amely többletet ad hitünknek. Ha nincs remény­ségünk, nem tudunk élni. Sok embernek van hite, de nincs reménysége, ezért igaz, hogy a legtöbb ember csendben és kétség­­beesésben él. Pál szerint, ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak va­gyunk. Tehát létezik olyan reménység, is, amely nyomorultabbá teszi az embert. Mint ahogy Csokonai Vitéz Mihály is csal­ja, vak reményről ír. Szükségünk van az olyan földi re­ménységekre, mint a mindennapi ke­nyér, az emberhez méltó élet, a Kár­pát-medencében való boldogulásunk reménye. És ha Krisztusban remény­kedve akarjuk ezeket megvalósítani, ak­kor mindennek van valóságalapja. Kell reménykednünk e földi életben is, mert Jézus útmutatást ad erre is. De ha csak ebben az életben reménykedünk, hiába erős a hitünk, annál mélyebbre süllye­dünk, mert Jézus meghalt a kereszten. Ő ugyanis nem akart királyi trónra ülni, nem vállalta a politikai messiás szere­pét, nem gyógyított meg minden bete­get. Sokan szomorúan mentek el tőle, mert csak ebben az életben reményked­tek Krisztusban. Mai keresztyénekként is gyakran csalódunk, ha nem gyógyít meg minket vagy hozzátartozóinkat, és a számunkra fontos embereket elsza­kítja tőlünk. Ha csak ebben az életben hiszünk, akkor sokkal nyomorultabb az életünk, mint azoknak, akik egyáltalán nem reménykednek. Nem lehet igazán keresztyénként élni az örökkévalóság távlata nélkül - erről beszél Pál apostol. Amit Jézus hozott a földre, az nem csupán pilla­natnyi jóság, megváltó bűnbocsánat vagy néhány percre való felemeltetés. Ő mindent akart adni, hiszen az örök­kévaló életet ajándékozta nekünk. Aki nem reméli az örök életet, az mindent elveszít Krisztus halálával. Ámde ő föltámadott, „és zsengéjük lett azok­nak, akik elaludtak”. Ez az igazi hús­véti hit, amely átnyúlik az örökkéva­lóságba. Örvendjünk tehát e húsvéton, hogy mi is ennek az örömnek részesei lehettünk. A halál utáni élet távlata Kovács Gergely, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, örmény apostoli kormányzó a kolossébeliekhez írott levélből vett biztatást magyaráz: „Krisztussal együtt ti is feltámadtatok” (Kol 3,1). Azt írja: Számunkra Jézus Krisz­tus feltámadásában egy új világ tárul fel, mert megnyílik a halál utáni élet távlata. Átértékelődik számunkra az Istennel, a felebarátunkkal és az önmagunkkal való kapcsolatunk, mert Urunk feltámadásá­nak fényében másképpen látjuk az éle­tünket és másképpen értelmezzük a vilá­got. Eltelünk nagy reménnyel, lendülettel, és egyben feladattal is. Megtapasztaljuk, hogy nincs reménytelen helyzet akkor sem, amikor emberi ésszel nem találunk megoldást, amikor nem látunk kiutat. Bármennyire is fenyegető jelek vannak a mindennapi életben, tudjuk, hogy éle­tünk Isten kezében van, aki annyira szeret minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk. Lendületet ad számunkra az a felismerés, hogy nem győzhet a rossz a jó felett, a ha­zugság az igazságon, a gyűlölet a szeretet felett. Akkor sem, ha vitágunkban látszó­lag sokszor a kapzsiság, hatalomvágy, félté­kenység, bosszúvágy ördögi céljai valósul­nak meg. Egyben feladatot is ad nekünk: az égiekre kell tekintenünk, nem a földiekre. Nekünk, keresztényeknek a maradandó értékek szerint kell élni már most, a föl­di életben. Ez teszi hitelessé keresztény életünket. Erre biztat bennünket Szent Pál apostol, amikor azt írja: „Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami odafönt van. Az égiekre irányul­jon figyelmetek, ne a földiekre.” Legyünk mindannyian a feltámadt Jézus Krisztus tanúi a mindennapok­ban. Legyünk a remény jelei a nehéz helyzetekben. Éljük meg teljes szívvel, örömmel és lendülettel keresztény hi­vatásunkat, mely az élő, szerető, gond­viselő, törődő és jóságos Istenre mutat - kívánja a katolikus érsek. Húsvét másképp Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evan­gélikus-Lutheránus Egyház püspöke Pál apostonak a filippibeliekhez írott leveléből vett igére építette pásztorlevelét: „megaláz­ta magát, és engedelmeskedett mindhalá­lig, mégpedig a kereszthalálig” (Fi­ 2,8). A főpap írja: A mostani húsvét vízválasztó határállomás lehet számunkra, határo­zott kijövetel a látszatból, a mesterségesen kreált virtuális valótlanságból, a félelmek, zavarodottság világából a valóságba. A húsvét most az a pillanat legyen, amely­ben lelkünk útvonaltervezője kimondja: újratervezés. Jézus Krisztus szenvedése, halála, feltámadása nem látszat, nem illú­zió, nem egy virtuális térben vagy időben történik, hanem hitismeretünk alapján valóságosan beágyazódva emberi törté­nelmünkbe. A feltámadás, annak fizikai megnyilatkozása is valóság, nem látszat, nem tévedés, nem mítosz. Igaz, ami ott és akkor történik, az nem az immanens tör­vényszerűségek kategóriájába sorolható, de attól valóságos és reális történés. Jézus sírját egy óriási, nehéz kő zárta el a külső világtól. A húsvét reggelén odasiető asszo­nyok bizonyára nem tudták volna saját, törékeny erejükkel elhengeríteni a nehéz torlaszt. Mégis, minden pillanatnyi ne­hézség, megoldhatatlannak tűnő akadály ellenére elindultak. Kétségbeesés, gyász, fájdalom, csalódás, félelem nem tudta megállítani őket, bátrak voltak és elindul­tak. Húsvét üzenete elemi erővel tört át a halál, a félelem sírkövét - mert Isten élet­re teremtette az embert, nem csupán egy véges, korlátozott, földi rövid létre, hanem az örök életre. A lezárt sírról a súlyos követ nem az emberi erő, az emberi tényező gör­díti el, hanem Isten hatalma. A feltámadás valósága és törvényszerűsége nyilatko­zik itt meg. Nem egy illuzórikus történet, nem egy Krisztus-eszme, egy bűnt sem­legesítő nagyszerű egyetemes gondolat adja az üdvösséget, hanem Jézus Krisztus valóságos testi, fizikai halála és valóságos feltámadása a megdicsőült testben. Ez az esemény emlékeztet bennünket leginkább arra, hogy tér és idő korlátai között vergő­dő életünk, ittlétünk mégsem a halállal, az elmúlással, a teljes megsemmisüléssel vég­ződik, nem bedobva vagyunk a létezésbe. A húsvét arra emlékeztet minket, hogy a látható, tapasztalati, véges dolgokon és tör­ténéseken túl ott van a­z Örök, a Lét teljessé­ge, Isten Országa, aminek egy történet által mi is részei vagyunk. Nekünk is bátornak kell lennünk, és ezen az ünnepen elindul­nunk egymás felé és a feltámadott Úr felé, hátrahagyva félelmet, bizonytalanságot, mindenféle szellemi zavaró tényezőt. A látszatból, a bezárt virtualitásból álljunk végre az élet, a valóság, a helyreállítás ta­lajára. Merjünk a feltámadás erőterére hagyatkozni, Krisztus feltámadásának erejéből élni, most már a valóságban élni! -biztat az evangélikus püspök. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZEKERES ATTILA Plugor Sándor grafikája KÖZÉLET

Next