Háromszék, 2021. május (33. évfolyam, 9233-9250. szám)
2021-05-05 / 9234. szám
Vissza az iskolapadba FEKETE RÉKA » Lapunk megkeresésére Kiss Imre megyei főtanfelügyelő elmondta, az iskolák felkészültek a nyitásra, mindenütt be tudják tartani a járványügyi előírásokat, hisz mindenki azt remélte, a hosszú vakáció után minden évfolyam visszatérhet a személyes jelenléttel tartott oktatásra. De nem ez történik, a településenkénti fertőzési mutató szabja meg, hol milyen forgatókönyv lesz érvényben - mondotta. Ahol az utóbbi két hétben ezer lakosonként egynél kevesebb új fertőzést jelentettek, ott minden óvodás és iskolás részt vehet a tantermi oktatásban, ahol a mutató ennél magasabb, ott az V-VII. és IX-XI. osztályosok távoktatásban folytatják tanulmányaikat. »3 ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI A Székely Mikó Kollégium A koronavírus-fertőzöttségi mutató alapján meghatározott forgatókönyvek szerint Háromszéken mától hatezer óvodás és több mint 13 ezer iskolás tér vissza a fizikai jelenléttel tartott tevékenységekre, hatezren továbbra is csak online vehetnek részt a tanórákon, közel háromezer általános és középiskolai végzős jövő hétfőig még vakációzik. Eladó a Keresztes-ház Árverésre bocsátja Sepsiszentgyörgy önkormányzata a belváros egyik értékes ingatlanát, a Kós Károly által tervezett Keresztes-házat. A gróf Mikó Imre utcában, a székelyföldi vadászati múzeum tőszomszédságában levő műemlék épületet a Sapientia Alapítvány már tavaly óta szeretné megvásárolni. DEMETER. ILDIKÓ » A Keresztes-házat 2015-ben egymillió lejt meghaladó összegért vásárolta meg - elővételi jogával élve - a város annak tulajdonosaitól. Kulturális rendeltetést szántak neki és fel akarták újíttatni (2018-ban úgy tűnt, hogy ehhez magyarországi támogatást is kapnak), ám ez nem sikerült, és most épp ezért adják el. A közel 300 négyzetméteres ház és a hozzá tartozó udvar tatarozása ugyanis Tóth-Birtan Csaba alpolgármester szerint 450 ezer euróba kerülne, ám az önkormányzat jelenleg más befektetéseket tekint elsődlegesnek.» 3 Tisztelgés a százéves Székely himnusz előtt Száz évvel ezelőtt született a Székely himnusz. A centenárium tiszteletére keletkezéstörténetéről tudományos ülésszakot szervez Kovászna Megye Tanácsa és a Kovászna Megyei Művelődési Központ idén októberben. A Székely himnuszként közismertté vált költeményt Csanády György, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte. Első előadására a zeneszerző jelenlétében 1922. május 22-én került sor a budapesti Aquincumban. A Székely himnuszról egyre inkább felívelő népszerűsége mellett számtalan mítosz és hamis adat is kering. Ezért szakembereket kértek fel, hogy pontosítsák a szöveg születésének és megzenésítésének körülményeit, határozzák meg, hogy a himnusznak hol a helye Székelyföld kulturális örökségében - nyilatkozta Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke. Kriza Ildikó néprajzkutató, Ablonczy Balázs és Bárdi Nándor történész, valamint Katona Zoltán mellett a Csanády család képviselői is részt vesznek a kutatómunkában. A legendákat nem akarják lebontani, a tényekkel nem vitatkoznak. Azért kezdeményezték a tudományos ülésszakot, hogy a mű keletkezéstörténetét és folklorizációs folyamatát szakemberek tárják fel, tette hozzá Tamás Sándor, hangsúlyozva, tartoznak ezzel a székely közösségnek, hiszen - a címer és a zászló mellett - a himnusz ma már megkerülhetetlen jelképe a regionális önazonosságnak. » . A nyelvoktatás gondjaira figyelmeztetnek Aggasztónak tartja a magyar nyolcadikos diákok román nyelv és irodalomból elért próbavizsga-eredményeit a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) - tudatja a szervezet tegnapi közleményében. Az összesített eredmények vizsgálata alapján ugyanis kiderült, hogy különösen a nyelvi szempontból izolált környezetben, tömbmegyékben vagy többségében magyar lakosságú vidékeken működő tanintézményekben 40 százaléknál is alacsonyabb átmenési arányt jegyeztek.5 Akasztott házába kötéllel? Siralmasabb pillanatot talán nem is választhatott volna az éppen tisztségben lévő munkaügyi miniszter és kormányfőhelyettes Raluca Turcan, mint május elsejét, hogy pár szám segítségével alaposan emlékeztessen mindenkit a romániai átlagpolgár még mindig siralmas megélhetési helyzetére harminc évvel a rendszerváltást, és tizennyolccal az európai uniós csatlakozást követően. A tárcavezető szombati, Facebookon közzétett üzenetéről az Akasztott ember házában kötelet emleget mondás juthat eszünkbe, a miniszter asszonynak sikerült ugyanis az a bravúr, hogy néhány közhelyes és már jócskán elkoptatott szlogenszerű ígéret mellé olyan adathalmazt kerekített, amitől még a derűlátóbbaknak is csomagolni támad kedvük. És mindezt a munka nemzetközi ünnepén, ami igazán stílusos keretet ad az egésznek. Túl sok örömre pedig távolról sincs okunk. A közzétettek egyértelműen rámutatnak, hogy ennyi év után a munkaerő megbecsülése - és ezáltal a termelékenység növelése - terén alig-alig sikerült előrelépnünk, ugyanis egyetlen kormánynak sem tartozott a prioritásai közé, noha nyilatkozati szinten gyakran csörgették a kardot, majd minden maradt a régiben. Nehéz értékelhető teljesítménynek nevezni, hogy 2007 óta nagyjából négyszáz eurónak megfelelő összeggel nőtt az átlagbér, amint azt is, hogy szintén az átlagos órabér alapján uniós szinten még mindig a kullogok között vagyunk. De talán ennél is beszédesebb adat, hogy sok munkavállaló - annak ellenére, hogy tisztességesen dolgozik-szegénységgel küzd, nem tud gyermekeinek méltó életkörülményeket teremteni. És ez az állapot nemzedékről nemzedékre öröklődik. Fagypont alá csökkenő lelkesedésünket pedig csak tovább hűtik a miniszter által közölt további adatok, melyek szerint Romániában százszoros a különbség a legkisebb (800 lejes) és a legnagyobb nyugdíj között, illetve a 65 év felettiek száma (3,8 millió) már jelentősen meghaladja a 14 év alattiakét (3,2 millió). A felsoroltak elkeserítő és még súlyosabb problémákat előrevetítő jellegén túl az igazán vérlázító az egészben, hogy a döntéshozók részéről ismét csak ugyanazokat az általános célokat halljuk: „az átlagbér emelése, a foglalkoztatottság javítása, a nyugdíjrendszerben és a közalkalmazotti bérezésben tapasztalható igazságtalanságok kiküszöbölése”. Mind-mind olyan célok, melyeket a mindenkori kormányoknak vagy csak felemás módon, vagy egyáltalán nem sikerült érdemben véghezvinniük. A hatásait pedig ismerjük: a munkaképes lakosság tömeges kivándorlása, a foglalkoztatottsági kedv folyamatos csökkenése egy egyébként is a kiöregedéstől veszélyeztetett, a mélyszegénységgel is küzdő társadalomban. Mely Európa nyugatibb fele számára ráadásul továbbra is csak olcsó munkaerő- és értékesítési piacnak minősül. Talán mondani sem kell, mennyivel hasznosabb lenne, ha a döntéshozók végre belátnák, ők is okolhatók az elhibázott gazdasági és szociális politikákért, és végre irányváltásra szánnák el magukat, hogy legalább középtávon elérjünk oda, ne azt kelljen újból és újból tudomásul vennünk, hogy éppen melyik területen vagyunk még mindig sereghajtók Európában. NAGY D. ISTVÁN :■■■1 máról holnapra ■■■■