Háromszék, 2021. június (33. évfolyam, 9251-9272. szám)

2021-06-01 / 9251. szám

KÖZÉLET 2021.JÚNIUS 1.,KEDD romszó Ballagás a Bod Péter Tanítóképzőben ! » „Ha most megkérdezitek, honnan hoztam ma fényt, ak­kor két választ adok rá - egy­részt a veletek szemben ülők, iskolánk egykori igazgatói és tanárai szellentiségéből érzem sugározni azt a teremtő erőt, amellyel ezt az iskolát építet­ték, szépítették s továbbadták nekünk örökségül; másrészt a ti lényetek, a bennetek négy év alatt megszületett jóság ra­gyogása az, ami most betölti e templom éterét. Ezzel a meg­győződéssel indítalak útnak most titeket, Világosság fiai és leányai, a szeretettől és büsz­keségtől ragyogó szülöitek felé, akiknek mindannyian sokat köszönhetünk. És ha utatok során fületekben cseng Áprily Lajos verssora, és ha máshol nem találjátok a választ, ne feledjétek: a Bod Péter Taní­tóképző továbbra is az a hely, az az emlékhely marad számo­tokra, ahova vissza lehet térni, fényt lehet szerezni. Kívánom, hogy hazatérjetek!” - fogal­mazta meg ünnepi gondolatait Deák Magdolna, a Bod Péter Ta­nítóképző igazgatója. Ezután a megyei tanfel­ügyelőség részéről Bokor Atti­la szakfelügyelő köszöntötte a ballagó diákokat, Bokor Tibor polgármester üzenetét Papp Gyöngyike önkormányzati kép­viselő, az iskola vezetőtanácsá­nak tagja tolmácsolta. A szülői bizottság részéről Takács Lajos alsócsernátoni tiszteletes hoz­ta az elmaradhatatlan szülői szót, gondoskodást a ballagok részére. Az ünnepség folyta­tásaként a Vackor Napközi Otthon óvodásai és a Molnár Józsiás-iskola tanulói is elbú­csúztak a végzősöktől. Pap Odett, Cseh Judit, Babos Márk és Vass Dávid óvodások Galla Ágnes Ha majd felnövök című versével köszöntötték a balla­gó kicsi óvó néniket, a Molnár Józsiás-iskola kisdiákjai nevé­ben Porkoláb Tamás János ne­gyedik és Bakó-Fazakas Luca előkészítő osztályos tanulók búcsúztak. A XI. A és B osztá­lyosok részéről Palkó Bernát olvasta fel a Kopacz Andrea és Lázár Éva által írt búcsú­beszédet, majd a zászló- és aranykönyvátadás, illetve az iskola egész közössége részé­ről ünnepi műsor és a legjobb végzős tanulók jutalmazása következett. Elsőként Len Rita osztályfőnök méltatta a tanító- és óvóképző osztály tevékeny­ségét, a filológiaszakos osztály munkásságát Deme Ildikó osz­tályfőnök értékelte. Az ötvenhat végzős közül a legeredményesebb tanuló Buna Blanka Boróka volt, aki­nek sokoldalúságát, felkészült­ségét országos és nemzetközi tanulmányi versenyek díjai bizonyítják. Az önkormányzat különdíját Máté Noémi, a XII. A osztály tanulója, évfolyamelső (9,96-os általánossal) vette át Papp Gyöngyikétől, a Rotary Klub különdíját Buna Blanka Boróka kapta. A díjat az isko­la volt igazgatója, Bajcsi Ildikó ny. matematikatanár adta át, az RMPSZ felső-háromszéki szervezetének Magyar Nyelv és Irodalom Díját Takács Bog­lárka vehette át. A tanítóképző diáktanácsa nevében Bogyó Boróka elnök köszöntötte a végzős tagokat és adta át nekik a diáktanács ajándékait, majd az iskola kórusa Rúzsa Magdi A jel című dalát adta elő, szólót énekelt Imre Anita XI. A osztá­lyos tanuló. Az ünnepség vé­gén Máté Noémi, Bedő Bíborka, Buna Blanka Boróka és Takács Boglárka mondott búcsúbe­szédet, majd a végzősök közös dala, a Sose búcsúzz el! című ének hangzott el. SOCHOM ISTVÁN FELVÉTELE Áradás Málnásfürdőn Gazdaságokat, mezőgazdasági területeket, pincéket árasztott el a víz a kiadós esőzés nyomán Málnásfürdőn - tájékozta­tott péntek délelőtt a megyei katasztrófavédelmi felügyelő­ség. Az időjárás okozta károk elhárításához sepsiszentgyörgyi csapataik segítségét kérték a helyiek. Tolvaj Marius szóvivő szerint mintegy harminc mál­násfürdői gazdaság érintett, a víz udvarokat, pincéket és egy lakóházat is elárasztott, emellett harminchektárnyi mezőgazda­­sági területet is. Áldozatokról, elszigetelt településekről péntek délelőttig nem érkezett bejelen­tés a hatóságokhoz - derült ki a közleményből. (dvk) Betekintés a háború éveibe Huszár Szilamér Csak élni akartunk-Háborús emlékek között Orbaiszéken című filmje - szakmai szemmel nézve-nem hiba­mentes, hiszen néha-néha beremeg a kép, megmagyarázatlan hangok vannak a háttérben, és néhány kérdést megválaszolatla­nul hagy, mégis értéket képvisel - hangzott el a sepsiszentgyör­gyi Művész moziban tartott bemutatót követő beszélgetésen. HECSER LÁSZLÓ : A harmincper­ces dokumentumfilm középpont­jában a 95 esztendős Aczél Antal áll, aki fiatalsága legszebb éveit szovjet fogságban töltötte. Alig volt tizenhét esztendős, amikor 1943-ban bevonult, a katonai ki­képzést követő hónapokat köve­tően pedig hadi repterek gondo­zásával foglalkozó zászlóaljhoz rendelték. Az oroszok Ausztria határában érték utol őket, há­rom napig csak terelgették visz­­szafelé, aztán Sárváron éreztet­ték velük, hogy igenis foglyok. Celldömölknél lágerbe kerültek, majd Foksány, Konstanca követ­kezett, áthajóztatták őket a Feke­te-tengeren, aztán kis kerülővel Sztálingrádig vitték, ahol 1948 májusáig tartották fogva. A lágerben úgy bántak ve­lük, mint a gyilkosokkal, étke­zésük egyhangú volt, fuszulyka és pityóka ritkán került, volt, hogy hónapokig káposztát és ár­pakását ettek. Dolgozni kellett minden körülmény közt, még az olyan hidegben is, amikor a Volga jegét robbantani kellett, hogy az alatta úsztatott fát kiha­lászhassák - egyszer be is esett a fagyos vízbe -, vitaminhiány mi­att farkasvakság és egyéb nya­valya gyötörte. Aztán javultak a körülmények, még színjátszó csoportot is szerveztek, fúvós- és cigányzenekar is működött. Tavasszal érkezett haza, a csűrnek nem volt teteje, fa sem, amellyel újra lehessen fedni, az udvar gyepes volt, mindössze öt­hat tyúk volt a család vagyona. Alig néhány hónapja volt itthon, amikor újból besorozták, s szinte el is vitték három évre katonának. Amikor kiderült, hogy öt évig fogoly volt, itthon maradhatott. Dolgozott Feketehalomban fű­részgyárban, majd Brassóban, aztán hazakerülve megnősült, és belátva, hogy ellenkezni nem le­het, beállt a kollektív gazdaságba, és ismét a semmivel maradtak. Szerencséje volt, hogy a magyar hadseregnél, majd itthon is kita­nulta a gépkocsivezetést, úgy az­tán huszonöt évig sofőrként dol­gozhatott a téesznek. A film fontos szereplője az 1924-ben Orbaiteleken született Irma néni, aki a háború idősza­kában itthon történtekről ele­venített fel néhány megindító pillanatot - a szovjet katonák miként rabolták ki a gazdaságo­kat, miként kényszerítették meg az asszonyokat vagy éppen men­tették az embereket és a vagyont a film komor hangulatát pedig katonadalokkal oldotta. A közönségtalálkozó elején az eseményt szervező Székely­földi Magyar Újságírók Egyesü­letének elnöke, Bedő Zoltán kö­szöntötte és ajándékozta meg az alkotókat és a főszereplő Aczél Antalt, majd Nagy Zoltán törté­nész a film által felelevenítet­­tekhez fűzött magyarázatokat és egészítette ki tudásával az elhangzottakat. A közönség arra kérte Hu­szár Szilámért és Cobra Bo­­tondot, a film vágóját, hogy a fel nem használt anyaggal pró­bálják kiegészíteni alkotásu­kat, mert az elhangzottaknak dokumentumértéke van, kár lenne, ha nem lenne közkincs­­csé téve az érdekes életút min­den részlete FOTÓ: ALBERT LEVENTE Jesen volt a 95 éves Aczél Antal is Háromszázan még mindig távoktatásban A járványügyi korlátozások miatt ezen a héten közel három­száz V-VII. osztályos háromszéki diák kényszerül távoktatásban követni a tanórákat, a megszorítások húsz pénzügyi központot érintenek, ellenben ezekből csak hét iskolának vannak gimnázi­umi diákjai. FEKETE RÉKA » A megyei tan­felügyelőség erre a hétre köz­zétett forgatókönyve szerint Sepsibükszádon, Barátoson, Dálnokban, Esztelneken, Kéz­­dialmáson, Mikóújfaluban és Kézdiszentkereszten az V-VII. osztályosok otthonról tanul­nak, s bár a járványügyi sár­­ga/II-es forgatókönyv húsz háromszéki oktatási egységet érint, az óvodások és elemisek továbbra is fizikai jelenléttel vehetnek részt a tanórákon. Lapunk érdeklődésére Kiss Imre megyei főtanfelügye­lő elmondta, egyre keveseb­ben szorulnak távoktatásra, amint javulnak a kis telepü­lések járványmutatói, ahol gyakran csak egy-két fertőzöt­tet tartanak nyilván, szerte minden diák visszatérhet az iskolapadba, s talán minden tanuló ott lehet az évzáró ün­nepségeken. Találkoztak a székelyföldi lapok SZEKERES ATTILA • Kommandó adott otthont a székelyföldi magyar lapok hagyományos, éves találkozójának, melyet az elmúlt hétvé­gén tartottak az ifjúsági és szabadidőközpontban. A résztvevők, a Brassói Lapok, a Hargita Népe, a Háromszék és a Népújság mun­katársai a szakmai tanácskozáson túl a környék látnivalóival is is­merkedtek. Az időjárás nem kedvezett a legnagyobb attrakciónak számító Lakóca megmászásának, így csupán a Laurra jutottak fel az érdeklődők, valamint a tőzegláphoz, és a Nagy-Bászka völgyé­ben csodálták a tájat. Megtekintették a Hold Dávid Egyesület által működtetett falumúzeumot, ahol Szabó Mária helytörténész tartott mindenre kiterjedő tárlatvezetést. Felkérésre a település múltjáról, jelenéről és a nem túl rózsásnak ígérkező jövőjéről Opra Béni János iskolaigazgató tájékoztatott, elmondván: drasztikusan visszaesett a gyermekvállalás. A találkozó folyamán bemutatták a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete kiadásában nemrég megjelent Gúny­határ. Léphaft karikatúrák körülírva című könyvet (Illyefalva, 2021), mely Léphaft Pál neves vajdasági karikaturista, az egyesület tagja 52 karikatúráját tartalmazza, azokhoz összesen tíz országból írtak jegyzeteket magyar újságírók, nemcsak a Kárpát-medencéből, hanem még Kanadából és Ausztráliából is. A kötetet Ambrus Atti­la szerkesztette. Az újságírók nemcsak egymásért, hanem egymás ellen is kiálltak, de ez már a focipályán történt: a mérkőzésen a Há­romszék csatársora remekelt.

Next