Háromszék, 2022. március (34. évfolyam, 9441-9463. szám)

2022-03-24 / 9458. szám

2022. MÁRCIUS 24. • CSÜTÖRTÖK • XXXIV. ÉVFOLYAM • 9458. SZÁM Háromszék www.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 2 LE] Részleges átszervezés a megyei kórháznál Fenntartják a maszkviselési, távolságtartási szabályokat­ ­ Több olyan intézkedést foganatosítanak jövő hónap elejétől a Dr. Fogolyén Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban, melyek a koro­­navírus-járvány előtti időszakra jellemző üzemmódba való visszatérést szolgálják - jelentették be tegnap az intézmény vezetői. András-Nagy Róbert menedzser, valamint dr. Rosti Mátyás orvos igazgató ugyanakkor továbbra is óvatosságra intenek, és felelős­ségteljes viselkedést kérnek a páciensektől és a hozzátartozóktól: a vészhelyzet ugyan március 9-én véget ért, a vírus azonban nem tűnt el és a járvány alakulását sem lehet előre látni.­­ 4 A vírushelyzet enyhült, de az elővigyázatosságra továbbra is szükség van FOTÓ: ALBERT LEVENTE Segítenek a népszámlálásban Május 15-ig tart a nép­­számlálás első szakasza, Sepsiszentgyörgyön és az ide tartozó falvakban húsz helyszínen kínálnak segít­séget az érdeklődőknek. »5 Nobel-békedíjat Böjte Csabának­ Nobel-békedíjra jelölték Böjte Csaba testvért, aki „tevékenységével lebontot­ta a Kelet-Közép-Európá­­ban élő nemzetiségek közti falakat, amivel egyszerre példaként és jó gyakorlat­ként is szolgál az egész em­beriség számára”. »7 Ismertették a SepsiBook programkínálatát Több mint harminc ki­adó lesz jelen a Sepsibook könyvvásáron és kortárs irodalmi fesztiválon május végén Sepsiszentgyörgyön, a rendezvényre színes programkínálattal várnak minden korosztályt. » 2 Erősítést, de gyorsan A NATO keleti szárnyának erősítését sür­­­­­gette Klaus Iohannis kedden, az Andrzej jL A. Duda lengyel államfővel való találkozója után, az egységes és megerősített előretolt ka­tonai jelenlét fontosságát hangsúlyozva, amire „az orosz agresszióra adott, szigorúan védekező válaszlépésként” van szükség. Elnökünk e jelen helyzetben helyénvalónak tűnő nyilatkozatával azonban mást is üzent, nem szavakkal és valószínűleg nem szándéko­san: azt, hogy a román hadseregtől nem sokat várhatunk, ha az ukrajnai háború még közelebb kerül hozzánk. Hivatalos szinten persze ezt nem ismerik el, legfeljebb a gyenge felszereltségről, elavult technikáról szoktak beszélni, habár az egyetlen minisztérium, amelynek az elmúlt évtizedek válságai alatt sem csökkentették, hanem mindig csak növelték a költségvetését, a honvédelmi volt. Ehhez képest siralmasan áll. Nézzük csak a legutóbbi híreket: március 3-án lezuhant egy harci repülőgép (a sokadik), majd a keresésére küldött helikopter is; rá két hétre egy katonát agyonnyomott a tank gyakorlatozás közben, egy másiktól pedig ellopták a fegyverét az őrségben - és ezek már nem a régi idők soro­zott bakái, akiket akkor is alkalmasnak írtak be, ha saját lábukban is elbotlottak, hanem hiva­tásos katonák, akiknek mesterségük a háború, amire a román állam megfelelő intézményeinek kellene felkészítenie őket, nagyon szakszerűen. Ők alkotják a harcra fogható állományát annak a hadseregnek, ahol 78 évi béke után alig akad harctéren edzett katona, de annál több a lopott vagy legalábbis gyanús dolgozattal doktorált tábornok - élükön Nicolae Ciuca kormányfő­vel. Neki legalább afganisztáni tapasztalatai és érdemei vannak, ám ő is csak alárendeltje az államfőnek, aki a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) elnöke. Iohannis ugyan azonnali lépése­ket kér a NATO-tól (amelynek Konstanca megyei légi támaszpontjáról eme „stabil partneror­szágban” négy éven keresztül kétmillió dollár értékű üzemanyagot loptak el, nyilván belső segítséggel), de ő maga nagyon ráér, az ukrajnai háború kitörése után alig hat nappal hívta össze a védelmi tanácsot - mintegy megerősítve, hogy a katonai parádékon és más ünnepeken lobogta­tott hazafiasság és hősiesség is deficites. De hát ezt sejtettük. Meglepő az lenne, ha a honvédelem valóban jobban állna, mint bár­mi más ebben az országban, ahol semmi nem működik rendesen: infrastruktúránk, egészség­ügyünk, oktatásunk, adminisztrációnk, ener­giaiparunk, még a hulladékgazdálkodásunk is évtizedekkel van elmaradva (az a kivétel, ami korszerű, és nem fordítva). A szemlélet, a hozzáállás is elavult, és ezen nem segít, hogy a honvédelmi miniszterünk civil: ez a nyugati demokráciákban jó lehet, de nálunk csak azt az érzést erősíti, hogy ennek a tárcának is hozzá nem értő vezetője van, és éppen háborús idő­ben. Nem csoda, hogy a lakosság 70 százaléka a NATO-tól várja el Románia védelmét, és alig 31 százalékuk szállna maga is hadba érte, 18 százalékuk pedig hanyatt-homlok elmenekülne innen, azok után a milliók után, akiket a hazai „jólét” űzött el. Igen, nagy szükségünk van erő­sítésre. De nem csak katonai téren. DEMETER­. ILDIKÓ máról holnapra

Next