Háromszék, 2022. március (34. évfolyam, 9441-9463. szám)
2022-03-29 / 9461. szám
2022. MÁRCIUS 29. • KEDD • XXXIV. ÉVFOLYAM • 9461. SZÁM Háromszék WWw.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA:2LE] SEPSISZENTGYÖRGY Várni kell még a híd felújítására Nincs változás az év elejéhez képest a Gábor Áron utcai (a Kórház utca fölött átívelő) híd felújítása ügyében: az önkormányzat kénytelen harmadjára is kiírni a versenytárgyalást, mivel az előző liciteken nem került kivitelező. A városháza illetékesei szerint a helyzetet csak bonyolítja, hogy az Ukrajnában zajló háború okán az építőiparban jelentkező áremelkedések miatt a vállalkozások egyre óvatosabbak a tervezésben. A javítást ugyanakkor mihamarabb el kellene kezdeni, mivel - amint azt olvasóink is jelezték - a híd állapota tovább romlott, a korlát betonborításának több eleme levált, illetve szerkezeti elemein is több sérülés látható. » 2 Sürgős javításra szorul a híd, az önkormányzat nem talál kivitelezőt albert levente felvétele Tömbházfelújítás önrész nélkül Európai uniós és kormánypénzekre pályázhatnak az önkormányzatok a lakótelepi tömbházak hőszigetelésére. Az érdeklődés hatalmas, ám egyelőre nem tudni, hányan, kik lesznek a szerencsések. » 3 Tizenhat lépés után eljuthatsz a döntésig Nyolcadikosok számára fejlesztettek ki online pályatanácsadási programot a Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadó Központ munkatársai. »5 Képregényektől a menyasszonyi ruhákig A sepsiszentgyörgyi Könczei Alpár megélhetést kovácsolna abból, amit szeretettel művel: egyedi menyasszonyi ruhákat tervez és készít, egyik alkotása nemrég a berlini filmfesztivál vörös szőnyegén is feltűnt. » 9 Vissza az egyetemek padjaiba Tk Tém a legolvasottabb, jövőnk szempontjáából mégis meghatározó fejlemény: AV tegnaptól visszatért a jelenléti oktatásra Erdély legnagyobb egyeteme, a sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozattal is rendelkező Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE). A koronavírus-járvány két évig marcangolta a tanintézményeket, ám az eddigi beszámolók főként az óvodák, iskolák helyzetét tükrözték, kevesebb szó esett a felsőoktatási intézményekről. Pedig 2020 márciusa óta igen nehéz helyzetbe kerültek maguk az egyetemisták is, az aulákból és egyetemi előadótermekből szobáikba, számítógépjeik elé kényszerültek. Ha nem is szűnt meg teljesen a diákélet, radikálisan átalakult. Léteznek olyan hallgatók, akik az elmúlt két évben teljes mértékben a virtuális térbe kényszerültek, a számítógép képernyője előtt ülve töltötték diákéveiket. Az egyetemisták hagyományos közösségei is átalakultak, két év után már számos fiatal érezhette azt, hogy egyszerűbb, könnyebb és kényelmesebb otthoni szobájában egyetemistának lennie, mint Kolozsváron, Bukarestben vagy Temesváron. S ha részben még igazuk is lehetne - drága albérletek, emelkedett költségek -, valójában az olcsóbb megoldás hosszú távon mégis drágábbnak bizonyulhat: nem csak maga a képzés változott meg, hanem megszűnt a közösségi életforma, a közös gondolkodás és kérdésfeltevés lehetősége, mindaz, ami az egyetemi időszak egyediségét, varázsát is jelentette. Ez pedig már rövid távon is súlyos, alig pótolható veszteséget jelenthet, hiszen az értelmiségi életforma megalapozása került veszélybe. A diákok egy része eddig ugyanis beletörődött, megszokta, mi több, megszerette az online egyetemi életet, vannak, akik már nem is kívánták vissza a korábbi állapotot. A visszatérésnek sem örül mindenki, hiszen például Kolozsváron - de nem csak ott - rövid idő alatt kell lakhatási lehetőséget, esetenként drága albérletet keresni. Szerencsésnek mondhatja magát az, akinek biztosított a kollégiumi ellátás, azaz a diákbentlakás. Noha valóban nehéz megoldani ezt a helyzetet, mégsem lehet egyéni érdekek szerint játszadozni az egyetemi oktatás módozataival sem, s aki úgy gondolja, hogy az online képzés ugyanazt biztosítja, mint a jelenléti oktatás, vélhetően téved. Már csak két hónap maradt a félév végéig, milyen jól ki lehetett volna még tolni a hibrid vagy az online oktatást, mondják a felháborodottak, az online oktatás mellett pálcát törők. Csakhogy nem csupán az albérlet valóban nehezen megfizethető áráról van szó, hanem arról is, hogy nem halogatható a végtelenségig a visszatérés az egyetemek padjaiba. Ráadásul mindazok a diákok, akár oktatók is, akik felvették az oltást, joggal kérdezhették: miért nem élhetnek teljes mértékben a normális oktatáshoz való jogukkal? Persze, sokaknak megfelelt az online egyetemi képzés kényelme, csakhogy mégsem az a hosszú távú cél, hogy minél kényelmesebb egyénekből álló társadalmat alakítsunk ki, hanem hogy gondolkodó, érdeklődő, kérdezni tudó és felkészült fiatalok kerüljenek ki az aulákból. MÓZES LÁSZLÓ máról holnapra