Háromszék, 2022. november (34. évfolyam, 9611-9631. szám)
2022-11-01 / 9611. szám
www.3szek.ro 2022. NOVEMBER 1. • KEDD • XXXIV. ÉVFOLYAM • 9611. SZÁm aromszó FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 3 LE] • ELŐFIZETŐKNEK: 2,10 LE] 6»425 16 5»0 0000 18» 0000 1 JUHÁSZ GYULA Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Consolatio Emlékük, mint a lámpa fény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként. FOTÓ: ALBERT LEVENTE Elköltözött a jogosítványiroda A sepsiszentgyörgyi Sepsi Value Centre bevásárlóközpontban kialakított irodában fogadja mától ügyfeleit a gépjármű-nyilvántartási és gépjárművezetői jogosítványokat kibocsátó iroda. »3 Új kórházi műszerek Korszerű felszerelésekkel gazdagodott a kézdivásárhelyi kórház, az orvosi műszerek hivatalos bemutatóját tegnap tartották. Az eszközöket már használják, kifizetésüket pénteken írta alá Bokor Tibor polgármester. »3 Marosvásárhelyi iskolaavató Marosvásárhelyen felavatták Erdély legnagyobb magyar iskolájának felújított épületegyüttesét. A református egyház tulajdonában levő ingatlanban a Bolyai Farkas Gimnázium és a Marosvásárhelyi Református Kollégium működik. »7 A megbízható pénznyelő Tjk !~ehéz eldönteni, hogy az ember sírjon, l l nevessen, netán hangosan dühöngjön, Jg V valahányszor a romániai vasúti közlekedéssel kapcsolatos hír kerül a szeme elé. Legyen szó a vasúti infrastruktúráról, az ehhez szorosan kötődő hatékonyságról, az állami társaság általános állapotáról, a hírek szinte kivétel nélkül és kizárólag egyre lesújtóbb képet mutatnak. Legutóbbi beszédes példája ennek, hogy a szállításügyi minisztérium összesítése szerint tavaly az ország területén közlekedő vonatoknak józan ésszel bármennyire is lehetetlennek tűnhet - nem kevesebb, mint 6,6 évnek megfelelő késést sikerült felhalmozniuk. A bravúrhoz ráadásul nem csak a közmondásosan siralmas vasúttársaság, a CFR, de a magánkézben lévők is hozzájárultak, nyilván sokkal kisebb mértékben, és nem kizárólag a saját hibájukból. Az önmagában is elképesztő rekord egyik sajátossága ugyanakkor, hogy a 2021-es év még nem is számít a legrosszabbnak, 2018-ban ugyanis a késések összegét kilenc év fölé sikerült feltornászni. Nem szükséges közlekedési szakértőnek lenni ahhoz, hogy kapásból felsoroljunk néhány szembeötlő okot, amiért a román állami vasúttársaságnak ez alkalommal is sikerült alaposan nevetségessé válnia. Elég párszor ellátogatni a vasútállomásokra, esetleg hosszabb-rövidebb utat megtenni valamely járaton, vagy egyszerűen megtekinteni a pályákat, közúti átkelőket, hogy meggyőző képet kapjunk arról, mennyire súlyos a helyzet, és hogy a monumentális késések mondhatni természetes következményei ennek. Egy olyan országban, ahol a vasúti hidak közel egyharmada már közveszélyesnek számít, ahol a vasúti pályák nem kis hányada az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből, a kis magyar világból, illetve a román királyság korából származik, ahol szenzációszámba megy, ha legalább a jelentősebb állomásokat korszerűsítik (azt is csak így-úgy), ahol a kivételt jelenti az új vagy feljavított szerelvény, a tisztaság, a legalább elfogatható szintű szolgáltatás, továbbá megszokottá váltak a mozdonytüzek és hasonlók, nincs mit különösebben csodálkozni azon, hogy a vasúti közlekedés szintje igen mélyre süllyedt. A felsoroltak nyilván nem a véletlen művei, és mint oly sok esetben, itt is a fejétől büdösödik a hal. Az elmúlt három évtizedben az állami társaság élén megfordulók egyike sem volt képes olyan megoldással előállni, hogy legalább tűrhető szintre hozza az állapotokat. Ezzel szemben egy lassan állandósuló, évről évre súlyosabb veszteségspirálba sodorták a társaságot, a személyszállítás mellett a teherforgalmat is lerohasztva, ami önmagában is külön bravúrt jelent. A kormány és a társaság részéről érkező hangzatos ígéretekből, látszólag bősz nekiveselkedésekből nem volt hiány, csak valahogy az eredmények legjobb esetben is halványra sikeredtek, vagy mint oly sok minden ebben az országban, szép álmok, remények maradtak. A társaság pedig évről évre csúcsot dönt alulteljesítésben, egyebek mellett mintapéldáját nyújtva a megbízható állami pénznyelőnek. A baj csupán az, hogy az egyre mélyebb pénzügyi lukat a mi zsebünkből próbálják kitölteni, cserébe zötyöghetünk koszban, porban, csodára várva. NAGY D. ISTVÁN máról holnapra