Hasznos Mulatságok, 1821. 1. félév (1-52. szám)
1821 / 1. szám
(4 ) elhagyta a’ Kis-aszszonyt, hiszen ujj ismeretség iránt nagy örömet, és megelégedését mutatta. Alig múlt el egy két szempillantat, egy másik Rácán jelentette magát nála. A’ Kis-aszszony azt gondolta, hogy az előbbi volt , ki talán valamit nála elfelejtett , és gondolkodott mi szépet mondjon néki aziránt, midőn a’ második Rácán bélépett , és ötét üdvezlette. A’ Kis*aszszony elbámúlt, és nem tartóztathatta magát, hogy ne kérdezné, ha valóban ő volna e’ a’ valóságos Rácán, elbeszélvén az előbbi történetet. Az újj Rácán igen megháborodni látszatott azon szemtelen megbántáson , és felszóval vallotta , hogy meg fogná beszállni azon cselekedetet. Gournay Kisaszszony ezen Racannal még jobban meg volt elégedve , mint az előbbivel, mert az jobban és szebben tudta őket dicsérni : azért is ötét valóságos Racannak tartotta, az előbbit pedig gazembernek. Fél óra múlva elbúcsúzott, és alig ment el tőle, a valóságos Rácán jelentette be magát nála. Ekkor Gournay Kis-aszszony már minden türedelmét elvesztette. Mit ? mondam , még egy Rácán? Küldjétek be hozzám. Rácán megjelent, de Gournay Kis-aszszony igen büszkén fogadta, és kevélyen kérdezte, ha azért jött légyen e’, hogy ötét bolondnak tartsa? Rácán annyira megütközött ezen kérdésen, hogy tsak hebegve felelhetett. A’ fe’tüzesedett szép , kit ez még jobban boszontott , mivel valósággal azt gondolta, hogy ő bolondnak akarná tartanieghúzta papucsát lábáról.