Hasznos Mulatságok, 1821. 2. félév (1-51. szám)
1821 / 28. szám
— ( 216 ) — tok fehérek , és tündöklők voltak ; a* Levegő homályos , mintha valamelly láthatatlan test borította volna árnyékba a’ láthatár sárgállott, és a* fák tetejét színehagyott kékkel festette. Egész sereg madarak repdestek ide 's tova nyughatatlanúl, valamint a’ mezőnek barmai is úgy bolyongottak, és a’ Lakosok, kik ordítozva térengették azokat, nem tudták őket öszve hajtani. A' szél,melly ezen iszonyú testet kavarta, még nem érkezett hozzánk. Azt véltük , hogy ha a’ vízbe megyünk , melly apródonként tsillapodott, bátorságos helyre vonjuk magunkat ezen porfelleg elől, melly dél-nyúgotról nyomakodik felénk, de alig mentünk a’ vízbe , midőn érezni kezdtük, hogy az duzzad , mintha egyszerre ki akarna ágyából kelni , ’s az egész partot elnyelni. — A’ húllámok fejeink felett torlottak öszve , lábaink alatt emelkedett a’ fenék, öltözetünket a’ víz ragadta magával, melly a’ bele kapott szélvésztől hajtatván, velünk együtt látszott attól rettegni. Kéntelenek valánk tehát a’ vízből kikelni, de köntöseinket, mellyek által áztak, 's fekete iszappal elöntettek, a’ nagy szélben lehetetlen vala magunkra öltenünk. Valamelly pirosolló szürkület tompította szemeinket, az orrunk eldugúlt, torkunk elrekedts által nem nedvesíthette a’ lenyelt port, már majd megfúradtunk. Egy mást elveszhettük, elveszítettük útunkat is, és mint a’ vakok, a’ fal mellett tapogatódzva botorkáltunk lakásunkba. Itt adhattuk azután ma