Hasznos Mulatságok, 1832. 1. félév (1-52. szám)

1832-05-30 / 43. szám

338 Músa böltsödből veve bálölébe , Hunniánkz fényét ragyogásra elmédő Lángja ébreszté, neveléd reményit Gondjaid évén. Te ki díszt vívtál ligetünkre „Nem vagy!“ Ha Megyénk gyászolj! kebeledből eltűnt Drága kedvelted, le futotta hartzát Bajnoki pályán. Ott, hol a’ tsöndben haladó sörény műv Halhatatlan vív, szelidebb magányban Tikkadott a’ Honi szeretet hevétől, ’S lángja emészté. Könnyeink záport epedés között bár Öntenek, nints véd, lefut a’ ditső nap, — Melly előbb vidúlt, sebes alkonyattal Gyászra hanyatlik. Csak sebes múlás örömünk Halandók! Gyenge pólyánkon siralom viraszt félj Rózsa évünknek kikelő virányin Hervatag ősz dúl. El szakadsz végkép ’s ravatal feletted ; Ámde urnádból ki kel érdemidnek Dísze, erköltsid’­ magas édenében Élsz te Di­tsőnkt! Bár kaján Párkád kegyelemre nem tért, A’ koron győztél nagy időt betöltő! Századot rejtél rövid éveidben Élni tanítónk !

Next