Hasznos Mulatságok, 1833. 1. félév (1-52. szám)
1833-03-23 / 24. szám
186 Használni a’ jelent, — ez bölcsessége , Éltünknek; és én csak a’múltakat Tekintem még is, a’ jelen helyett, És a’ jövendő kormos árnyait Kémlelve nézem, mennyet ott reménylő Ha tán szivének érzetit bírom. Csalóka fény , te vágysz é átvezetni Az életen , mig a’ sir ésetén Az örök homályba át vegyülsz ? És ő , felejtve , éli a’ jelent; Keblének a’ jelen szép mennyet ád, ’S körűlé minden édesen virul. Szállongj sötét köd a’ lefolyt időre Sötét köd lepje a’ kétes jövőt, És a’ jelenben hunyjon a’ nap el. Ott eltemetve mélyen nyugszanak Az örömök; nem bimbódzók emitt; Elfagytak, — rájok nem mosolyat, szellemien Ha az okos újítások — kevés számú — ellenségeinek azt mondom, akarnák e Buda - Pestet mindig az óban látni, meg vagyok győződve a’ „nem“ feleletről. Midőn tehát fővárosunkat a’ magyarosodásra nézve kiki ujítandónak állítja, ne botránkozzék senki meg, ha ezen nagy munka egy új képzelettel, vagy jobban mondva, új szóval terheli lapjainkat. Azon gyengeség van ugyan is a’ Pestiekben, hogy szent magyarosító, ’s nemzetisítő tüzökben, (melly egy neme az újításnak), az régi kifejezéssel nem elégesznek meg. Budapestnek rész hajdana volt, — mondják — a’ dicsőb jelent dicső szóval kell megajándékozni, így termett a’ „szellem“ szó, mellyet az mi eldődeink , a’ mennyire a’ dologról gondolkodtak, ’s