Hasznos Mulatságok, 1835. 2. félév (1-52. szám)
1835-09-16 / 23. szám
180 gyen, mégyen ’s végre a’ keresetthez betoppan. Merően nézik egymást. Hűledez a’ pogányhoz hajlott esketszegő, ’s „Ember! távozz innét, ezzel fogadja , a’ Tatár mindjárt —.“ Ne félj lelkem! „Pénz, vagy gyilok“ szabad leendesz, jer fuss velem, monda a’ férj— Hátrál at nő, őt elveszteni kívánva. Fergetegűl most a’ lovag szemein, vissza emlékezik az oltár’ zsámolára, vissza a’ boldog múltra. Felkarolá fecskéjére vonakodó nőjét, ’s gyorsan repül Hazája felé. Már már hon a’ földét tapodá, ’s por felleg közt utól éri a’ vad tatár. Összecsapnak, lóháton és gyalog is küzdenek. Gyengül a’ székely, ’s csak nem szédeleg. „Édes nőm r emelt kezet mellettem“ kiált, de mozdulatlan áll a’ hírtelen, ’s maros nevű kutyája ugrott a’ tatárra, ’s egy erős döfés után így lett áldozatja a' lovag’ bosszúdühének. „Hah undok asszonyi szörnyeteg! hát ez az esküvel erősített hívség ?“ így dörgött nőjéhez, ’s egy halálos csapásra élet nélkül rogyott le a’ hírtelen.“ — Itt elhalgata Klári. Józsi azon észrevételt terjeszté elő, hogy az említett lovag bűnebánásából később sok egyházakat építetett. Hellyeselém az elbeszélést, ’s ismét megjutalmazám. Felkeltünk az asztaltól. Fáradt testemnek nyugalmat, ’s éjeli pihenést a’ pap-szobában ajánlának. — Ebbe kisérvén, értesítének ezen nevezetről is ; a’ helység t. i. csak filialis vala, ’s az isteni tiszteletre megjelenő pap a’ nékem rendelt szobába szokott beszállani, innét ragadt reá a’ pap szoba neve. Most mindnyájan, távozni akarának. Kikérém még egy kevéssé jelenlétüket. A’ kis Klári egy történet’ elbeszélésével múlattató; én egy legközelebbi esetet mondandók. Reményiem ébresztő, ’s álmot elűző leend. Egy hív anyát több magzatokkal áldott meg az Isten — Tudjuk be, forgandó az emberi sors! ez a’ legkissebbik gyermeket messze földre veté el. A’ távolság édes anyja iránti szeretetét meg nem hűtheté. Tizenkét év múlva tehát anyjának ’s testvérinek látó