Hasznos Mulatságok, 1836. 1. félév (1-52. szám)
1836-06-11 / 47. szám
370 A’ vendégfogadónak mellybe szállottam , gazdája, egy barátságos és megelőző ember, ajánld magát, hogy velem a’ vásárt bejárja. Mihelyt a’ hídon, melly itt a’Körös folyón visz által, túl valónk, beléptünk a’ vásári tolongó néptömegbe, itt az adás-vevés több nyelven történik. A’ nép’ nagyobb része Oláhokból áll, mert a’ város vidékét északkelettől délkeletig e’ nép lakja. Ezek beszéd-’s tevésbeli élénkségükre nézve, alkalmasint középett állnak a’ Magyarok és Tótok közt. Az Oláhok után, számukat tekintve, a’ Magyarok következnek, aztán a’ Tótok, továbbá a’ Sláczok (Serbusok), utóbb a’ Zsidók, ’s végre a’ Németek. Mindenik e’ néptörzsök közűl tulajdon öltözettel ’s külső alakkal bír, mi természetesen nagy tarkaságot okoz közöttük. E különféleséget nevelik a’ Czigányok is, kiket Magyarországban mindenütt, ’s itt is elegendő számmal találunk. A’ vásár térés, de egyenetlen és sáros helyen tartatik. Ennek egyik oldalán hosszú sor bódék állnak, mellyekben egyébb nem árultatik szilvapálinkánál. Elsőben ezek mellett mentünk el. Az árulók itt csaknem mindnyájan asszonyok, kik ékesszólással dicsérgttik árujokat, ’s minden mellettük elmenőnek, a’ ki csak kívánja, adnak kóstolót. E’ mellett italukat szomszédnéik’ rovására iparkodnak magasztalni. A’ kóstolgatás e’ nemét némelly pálinkaivók, ’s többek közt a’ katonák is, hasznukra fordítják, ’s a’ nélkül hogy egy krajczárt is költenének, úgy hozzá látnak az ízlelgetéshez, hogy gyakran részegen mennek el onnan. Gyakran azonban senki se ismételje e’ hörpölgetést, mert könnyen ráismernek, ’s a’ felboszontott asszonyok űzőbe veszik. Mindjárt el bódék mellett számos parasztkocsik állnak, szénával, szalmával ’s fával rakottak. A’ két első termék itt hihetetlen olcsón árultatik, ’s bő esztendőkben egy mázsa gyakran nem kerül egy ezüst húszasba. De drágább a’ fa, mivel ez 3—5 mérföldnyi távolságról hozatik, ’s az egész nyugoti és déli oldalon több mint harminczMérföldre, erdő nem található. E' szekerek mellett a’ gabonavásár van. Ha a’ hegyes Erdélyben szűk aratás volt, a’ mi nem rit