Hasznos Mulatságok, 1838. 1. félév (1-52. szám)

1838-05-05 / 36. szám

274 tatását haragva parancsolnám, tudva szemtelensége di­ját is már kezében — végre elindula. Mentében még egyszer rám vigyorga , é s vissza dörmögé: Hm. hm. hm.! Nagy helyen lesz , nagy mulatság , Nagy fog ottan végbe menni! Itt lehetlen vólt magam’ a’ nevetéstől megtartóz­tatni : mert kurusló bár nem vagyok, a’ vén anyó­kat mély gondolatából fejtegetett szók értelmét mégis tudhatám. Tildám, hogy F. gazdag uraságnál két hét múlva mulatság lesz, hová a’ környéket meghívandó,­­s hová — anyám engem is a’ menésre késztetni fog; annál is inkább, mivel Konstancz kisasszonyt kívánná jegyesemül. De azért én bizonyos szin alatt — törik — szakad nem megyek. „Ida ott lesz—a’ gőgös Konstancz házi kisasszony, tánczosné hiánya miatt is megfogja hívni — gondolám magamban — ,s igy szerelmem, mit én csupán Idának vallok meg, föl is fedeztethetnék.“ — Tehát a’ czi­­gánynő, „nagy fog­ottan végbe menni“ — szavazatját nem tudám csak megfejteni. A’ min is fejem, mint reám nézve csekély értékűn, nem soká torém­. — Le­hetnek bár csábítói szép Idámnak a’ fényes társaságban ’s ha hűtlenné lett, nem vólt reám érdemes, és ha nem, — minden esetre nyerek. — Ismét igy vélekedem —s gesztenyém árnya alól honfelé indulva — eltökéltem­ újra, hogy a’ mulatságba nem megyek! Másnap anyám távoli jószágára küldött, hogy ott a' gazdasági rendeléseket megtévén, ha lehet magam is forgolódjak az élet takarítók — munkások körűl. Mert anyám azt szokta mondani, hogy „csupán a’ma­ga szemének hihet az ember mai világban, még a­ pa­raszt is cselszövényt táplál elméjében.“ Én elértem akaratját, é s mire jószágán mindent elvégezék, — már a’ mulatsági nap is békövetkezék — mellyen Idát akarám próbára tenni. Nehéz vólt pe­dig az ő láthatása nélkül egész két hetet eltöltenem, de főleg a’ szerdán tartandó mulatságon jelen nem len­ni — szilárd föltételem csak csütörtökön ereszthető. Vólna szívem—a’ fő és fejem szívvé válnék, hogy mind a’ kettő jobban meghonosodván egyik a’ má­

Next