Hasznos Mulatságok, 1838. 1. félév (1-52. szám)

1838-01-03 / 1. szám

Azonban, midőn magát a’ Falábú igy vigasztalta Bal szóra zsémbelődni Kezd, ura’ béketürése Daczára , azért más mese Fog még itten kezdődni. Hogy lehet — száll — egy éktelen Száraz dorong olly szemtelen Hogy magát hozzám tegye ?! Hogy merészel egy durva csel Osztozni az én sok ezer Féle érdemeimbe? Tán azért, hogy lába’ nevünk, Semmi külömbség nincs köztünk? — No, no — ne olly duhogva, Felszállal erre a'jobb szár, Hát a’ faláb nem annyit jár Mint te, noha koczogva? Jársz te — te? Hát nem én húzlak. Mint holtat nem én vonczollak ? Önti a’ bal haragját. ’S ha ugranék , vagy szaladnék Nem te tartasz-e fel mindég Minden futnok fő tagját? Igen kevély vagy barátom Szo­l a' faláb, igy már látom Hogy nehéz lesz egyeznünk. A’ külömbség akármilly nagy Mé­gis te is csak szolga vagy ’S egy ur kényétől függünk. Eleven hús ’s csont létedre Mégis minden lépésedre Nékem kell felügyelni. Ugyan mit érnél különben Híres bátyáddal, mint hogy ben A’ házban veszteg­ülni ?

Next