Hasznos Mulatságok, 1838. 2. félév (1-52. szám)

1838-12-08 / 46. szám

363 *er N mébül szakasztaték ki. — És a' hanga nem lány ajakárul zendült e le először is, nem minden szó hanga e a’ nő rózsa ajakain ! A’ természet nagy országában legszebb, legbájosabb, első teremtmény a’ hölgy. Mikor őt alkotá a’ természet, maga magát lopta meg két s kellemes tárábul. Nőt látva, kéj zenébe olvadnak a’ csillagok ’s szerelemtől sugárzik a’nap , hölgyet bírva , elveszti földi lételét a’ férfiú ’s új honba varázsoltatik által, mellynek gyönyör tengerét meg nem mérheti, de benne öröm-ittasan úszhatik, mint delfin az oczean hullámai között. Tekintsétek meg a' hölgyet eredeténél kezdve egész addig, mikor szelleme visszaleng oda, honnan a’ földnek ajándékozva volt, és létele egész folytában nem a’ kecsek varázslényének nevezitek e őt ! Mig csecsemő, nem angyalok mosolyganak e arcza minden vonásábul mindezek felé, nem angyal ül e’ szeme mélyében, derűjével az anyát olly kimondhatlan örömre gerjesztő. Mikor serdül, nem ezer rózsa felledezik e arcza bíborán, nem változik e minden szó kelletnek dalává ajkain, nem a’ bariszok őrizik e’ nappal és éjente, hogy meg ne sértessék. Fölserdül a' leány, és mint a’meny híven másolt képe áll előttetek* Látátok, ismerteteké illyent? Oh ezt nem a* mindennapiság szemével kell tekinteni: a’ gyakorlatlan szem elől épen a’ bájok legmagasabbai tűnnek el. De könyörögve kell a’ természet anyához fordulnotok, hogy szemeiteket a’ kelletnek látására nyissa meg és szíveiteket érintse meg azon bűvös veszszővel, melly az érzelmeket föloldozza bilincseikbül ’s a’ kelletnek iránt édes ellenhatásba hozza. A’ hölgy iránt adakozóbb volt a’ természet, az ő szivét érzelembül alkotá. Két csillag ül a’ leány derűit homloka alatt, de ezen csillag elborul és elrejti magát, ha visgálni akarjátok, mert fél menyországátul, mellyet szemetekben megtalálhatna. Mosoly és enyelgés ül a’ leány rózsa alakain és nyelvérül édes dalok zengedeznek, de megpillantja szíve ifját, — és mosolya eltűn, dalai elnémulnak.