Hasznos Mulatságok, 1839. 1. félév (1-52. szám)
1839-02-23 / 16. szám
Hideg vérrel tudnám nézni a’ csatában elhullott csonka testeket, hideg vérrel fogadnám testvérem koporsóját ; avagy önmagamnak sírját látnám is, — engem egyszerre elnyelendöt, ha közjóért lenne a’ halait — de látni egy leányt dermesztő ősznek napalkonyán , egy, mintegy dérfátyol alól kisárguló sir felett kesergeni, — — ez több, mint minden, mert nála a lélek van meggyilkolva, melly a’ jövőnek is meghalt, 's nincsen reménye semmiben. Pedig a’ mit láték az nem volt emlékkő, hideg facsarta konyáim kápráztaták csak annak; — mert az leány volt, merevedve álló egy új sir fölött, — fehér ruhában — tépett hajakkal. — — A’ való és nemvaló közti küzdést, — mellyet az ember akkor v érez , midőn hirtelen elébe tűn valami szokatlan , nem várt dolog, nálam szivszurás követte. — Mint menykő, ha leront az égből, néhány perczig csend lesz; a’ természet is elnémul a’ váratlan tüneményen , mig nem magához tér, eszméletét rettenéssel kapja vissza , mellyet reszketve hirdet szét a’ levegőben , azt megzavarván, — úgy kezdett szivem dobogni a’ szúrás után, a’ tárgy valószínűségét megtudva , ’s úgy kezdett agyamra hatni, azt megzavarván, hogy akkori állapotomban nem tudom , mit tegyek? — A’ leányra függesztett szemekkel, merőn megállék. Merő helyzetembül láthatom most a’ lányt borzasztóbb állapotban, mintsem fájdalmait tettei kinyomásában leirnom lehetne. Csupán azt említhetem meg, hogy szétomló hajakkal végre az uj , ’s dérrel lepett sírra omlott ’s azt átkarolva kiásni törekvék. — A’ sirdombhoz közelebb menék ’s a’ dér fehérei közt vér foltokat vevék észre, mellyek a’ rögekben fölfeslett lány körmei alól szivárogtak! — Mi ér fel e’ nagy fájdalommal ? A’ lány mit veszthetett? — Gondolkodóm — — mig nem gondolatombul a’ zavar legnagyobb fokára hágtam. Magára voná f. ismerő figyelmemet a’ lány nyakán tündöklő ’s össze vissza zavart arany láncz , mert bár tudám , hogy legkivált e’ két faluban a’ környéken, a’ köznép kitűnőleg öltözködik, midőn ehez még ünnep is volt; az aranyláncz azonban a’ lány sorsa felől való vélekedésemet kétségbe hozó — ehez még úgy tetszett, mintha gyűrött ruhája egymásba hajló fodrai, selyem*szövet-féle fényességű árnyéklatot vetettek volna. — Ennek úrnőnek kell lenni — tanakodám — De hisz itt körül-belül Lina kisasszonynál mást nem ösmérek; oda pedig menyekzőre vagyok hiva, a’ mindenkitül tisztelt U...val épen ő fog öszve kelni! — Agyamban az illy ellenkező öszve ütközések meg nem férhettek. — Eltökéltem magamban őt megszóllitani, vagy ha szól, csak bánat hangjai kiejtésére használva , nékem nem felelne is, — legalább arczát lássam, mellyet eddig, hozzám háttal fordulva — nem láthatók. — Hozzá léptem, ’s épen kinmámorábul akarám felkölteni — a’ sirhoz mintegy oda tapadásából felemelésre nyújtván kezem, a’ mint: „Ne bántsa őt kínjaiban“ hangzók hátulról s’ vállamon kéznyomást érezék. Megfordulók ’s N... a’ megye szolgabirája áll előttem. Vagy ön az, orvos úr, arczom megpillantván — szólt a’ megye-tiszt megütközve. — Jó hogy találom — folytató — lélek szakadva keresém honn ’s — nem lelém! — Ruttkay Emil. (Vége következik.) A ÚjPesten felállítandó művészeti egyesület programmája. Alulírottak lelkesítve azon kívánattól, hogy a’ képezőművészetek hazánk’ művelődésére ’s nemzetünk szellemi kifejlődésére szokott jótékony befolyással lehessenek, művészeti egyesületet szándékoznak létrehozni , ’s hazánk minden szépet ’s jót pártoló fijait ’s leányit ezen egyesület-alapításban aláírás által részvételre ezennel felszólítják. Alapszabályai következők: 1) Az egyesület részvények által állittatik fel. Egy részvényért évenkint 5 pengő forint fizettetik. 2) A’ részvények száma nincs meghatározva; egy személy több részvénynyel is bírhat, de míg 800 részvény aláírást nem nyert, addig az egyesület nem constituálja magát. 3) Az egyesület közvetlen czélja: évenkint réstvényeket és szobrászati munkákat kiállítani , mindazonáltal az utolsóra csak azon mértékben terjedend ki az egyesület munkássága , mennyiben jövedelmeivel öszszefér. — 4) Az egyesület végczélja: a’ nemzeti nevelésre hatni; a’művészet pedig hazánkban még zsenge kezdeteiben lévén, az idegen művészek munkái sem záratnak ki a’ kiállításból. — 5) A’ műkiálítás minden évben — 1840túl fogva— májusban, egy ezen időre az egyesület által kibérletendő helyen történendik. — 6) Az évenkinti jövedelem — leróván az administrativbeli költségeket — a’ kiállított legjelesb festvények megvételére fog fordittatni, mellyeknek egy negyede az egyesületnek marad egy megalapítandó képtár számára, a’ többi pedig a’ részvényesek közt sorshúzás által fog kiosztatni. A’ megszerzett képek legjelesbike kőre fog metszetni , ’s az egyesület minden részvénynek egy példánynyal kedveskedni. — 7) Az egyesület ügyeit igazgatóság, egy titoknokkal ’s pénztárnokkal együtt, vezérlendi; melly azonban, mihelyt a’pénztár 200 forintnál többet foglal magában, azt egy kereskedőháznak , mellyel eziránt az egyesület maga idejében értekezni fog, általadandja. Minden év végén pontos számadás fog a’ tiszt. közönség elé terjesztetni. —