Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)
1839-10-12 / 30. szám
( 11» ) de tetemes költség bizonyosan kamatozni fog. Két útja van kereskedésünknek: a’ Duna és adriai tenger , amaz kelettel, emez déllel s nyugottal hoz kapcsolatba. E’ két út’ biztossá tételével juthatunk magas állásra a’ világkereskedésben. »!’ note. Ne higyjétek, ha azt mondják nektek, hogy a’ görögök a’ világot megvilágosíták, a’ rómaiak meghódítók. Iskolai phrasisok ezek, tudós bolondságok a' görögök—néhány jelentős férfi’ kivételével, de kik nép- és fejdelemtől eléggé üldöztetek—csak barbarusok voltak; a’ rómaiak nem hódíták meg a’ világot, de kirablák; világosan ’s fényesen mutatja a’ história, hogy a’ népeket csak önhasznok miatt igázák le A’ világot a’ könyvsajtó, ágyú-golyók’s a’nők világosítók ’s hóditák meg. Azon korban, midőn az emberek táborokban, nyilvános téreken , ’s szoborerkélyek alatt tölték el éltöket, a’ világban barbarismus ’s csaknem szakadatlan féktelenség uralkodott. A’ magasabbak hatalom, a’ nép martalék után sóvárgott; a’ szónokok a’ téreken heveskedtek , a’nép farsangi játékként nézte őket, mitsem értve elcsigázott beszédeikből. A’ philosophok magok’ és barátaik’ számára írtak , ’s ha egyszer a’ nép előtt mutatkozának, vagy megköveztettek, vagy bürökkel vendégeltelek meg. Minden egyedül csak az önzés, a’ hiányzó családélet’ következménye által föltételesíteték. Csak a’ polgárok aludtak hon. A’ nagy műveltségű Görögországban a’ nők vagy bábként szobabútorokul vagy szakácsnékúl nézettek. Az egész Görögországban csak két okos nő volt: egyik A s p a s ia , a’ philosophia’ és literatura’ barátnéja, ’s a’ másik Xantippe, Sokrates nője, úr a’ háznál. Azért is rágalmaza mindkettőt a’ história: az egyiket csábítónénak, a másikat rosz nőnek. Komában családéletet ’s a’ nők’ tiszteletét nem ismerék. Ebben fekvik Koma’ erkölcsromlása, elpuhúlása , ’s végres alacsonyságának oka is. Az úgynevezett barbárok jöttek, a’ hunnok, avarok, tatárok, szlávok, mind egyszerű, de jólelkű emberek, még táborozásaikban is családéletet élők. Nőjeikkel jövének, kik a’ családtalan elpuhultakat meggyőzni segíték; a’ legsulyosb munkákban osztakozának férjeikkel , a’ meghódított országokban megtelepülvén. Szóval, a’ nők sok részt vőnek a’ romai colos*’ megdöntésében ’s új birodalmak’ alakításában. Azért tisztelet a’ nőknek. Csakhamar növekvék a’ nők’ becse a’ társaságokban, ’s az emberiség azóta lassanként tovább lépdele tökélyesbülésében, mig a’ szépnem’ tisztelői az előcsapatot tevők ’s szerető költők zárák be a’ sort. A’ keresztyénség’ első századai a’ nők’ nagy és jótékony tetteinek voltak tanúi. Csaknem minden nemzetnél terjesztek a’ keresztyénséget, mert elve a’ felebarát szereteten, könyörön, szendeségen és szelídségen nyugvék, mind olly tulajdonokon, mik sokkal inkább az asszonyi szív’, mint a’ férfiúi durvább kedély’ tulajdonai. A’ pogányok még csak képzeletükben sem gondolhattak hibátlan nőket. Minden pogány istennő egy párisi opera’ szinésznőjeként tűnik föl, az okos Dianát ’s a’ szűz Vestát kivévén. A’ régiek mennye színpadhoz hasonlít. Egész mythologiájuk csak nagy opera, karok , tánczok-, változatok, fordulatok- ’s harczokkal. Igen sok a’ képzelet’, semmi a’ szív’ számára. A’ középkor’, e’ regényes szak’ kezdetével az emberiség’ és költészet’ történeteiben, a’ nők minden nagy tetteikért, előbbi lealacsonyitásokért ’s szenvedésükért megkapák az igazságos díjt—a házi kormány’ királypálczáját. Innen fejlődtek ki a’ társasági viszonyok, később az általános műveltség, a’ tulajdonképi felvilágosodás valódi alapja. A’ férfiak kormányoztak, az asszonyok uralkodtak. A’ legnagyobb lovagtettek nőkegyért történtek, minden rész, alacsony ’s becsületlenség, melly a’ középkorban történt, a’ nők’ megvetői’ mivé: minden nagyszerű, nemes és dicső—tisztelőiké. A’ történetirat beszél illy példákat. A’ középkorban a’ költészetek és művészet emelkedtek ; védőket hasonlag a’ nőknél lelök. Az erkölcsök szelídültek, az emberiség végre megismeré méltóságát. A’ XVIIíik században legnagyobb diadalát ünneplé a’ nőnem. A’ politicai, literatura- ’s művészetekben nőké volt a’ túlnyomóság. Már mindenütt uralkodónak ’s kormányoztak , buzdítottak ’s védtek, ’s magok is munkálódának. Végre nagy várakozás után elő lépe a’ felvilágosodás! De egyszerre vihar keletkezik , nem a’ felvilágosodás, de a' tudatlanság által. E’ vihar iskolai pedantismus’ következménye volt, melly a’ régiségi bohóságai által csalogatva, kortársainak példányai akarta őket felállítni. A kor’ buzgalmas emberei mindütt egy régi Athént ’s régi Romát gondolkozónak alapítni, azaz régi barbarismust, régi gyilkosságot ’s agyonverést. E’ szerencsétlen időben is férfiakat mutatkozának a nők, mint akkor, midőn a’ keresztyénség küzdésbe lépe a’ pogánysággal. A’ hitért és emberiségért hideg vérrel léptek vérpadra, Ity dicsésel körtték magokat ’s még nagyobb jogokat víttak ki az emberiség’ tiszteletére. A’ vihar megszűnt, de az emberi társaság korábbi viszonyait feldöntögeté. A’ női szelíd és szende kormány’ helyére az önzés harapódzék a társaságba. A’ felvilágosodás’, tudományok’, társaság’, és műveltség’ felrombolt oltára , azaz a sálon helyébe pénzcsarnok emelkedik , ’s egyszersmind az ész, szeretetreméltóság, szépség és szelídség helyett.