Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)

1839-10-12 / 30. szám

( 11» ) de tetemes költség bizonyosan kamatozni fog. Két útja van kereskedésünknek: a’ Duna és adriai ten­ger , amaz kelettel, emez déllel s nyugottal hoz kap­csolatba. E’ két út’ biztossá tételével juthatunk ma­gas állásra a’ világkereskedésben. »!’ note. Ne higyjétek, ha azt mondják nektek, hogy a’ görögök a’ világot megvilágosíták, a’ rómaiak meg­hódítók. Iskolai phrasisok ezek, tudós bolondságok­­ a' görögök—néhány jelentős férfi’ kivételével, de kik nép- és fejdelemtől eléggé üldöztetek—csak barba­­rusok voltak; a’ rómaiak nem hódíták­ meg a’ világot, de kirablák; világosan ’s fényesen mutatja a’ histó­ria, hogy a’ népeket csak önhasznok miatt igázák le A’ világot a’ könyvsajtó, ágyú-golyók’s­ a’nők világosítók ’s hóditák­ meg. Azon korban, midőn az emberek táborokban, nyilvános téreken , ’s szoborerkélyek alatt tölték el éltöket, a’ világban barbarismus ’s csaknem szaka­datlan féktelenség uralkodott. A’ magasabbak hata­lom, a’ nép martalék után sóvárgott; a’ szónokok a’ téreken heveskedtek , a’nép farsangi játékként nézte őket, mitsem értve elcsigázott beszédeikből. A’ phi­­losophok magok’ és barátaik’ számára írtak , ’s ha egyszer a’ nép előtt mutatkozának, vagy megkövez­­tettek, vagy bürökkel vendégeltelek meg. Minden egyedül csak az önzés, a’ hiányzó családélet’ követ­kezménye által föltételesíteték. Csak a’ polgárok a­­ludtak hon. A’ nagy műveltségű Görögországban a’ nők­ vagy bábként szobabútorokul vagy szakácsné­­kúl nézettek. Az egész Görögországban csak két okos nő volt: egyik A s p a s i­a , a’ philosophia’ és literatura’ barátnéja, ’s a’ másik Xantippe, So­krates nője, úr a’ háznál. Azért is rágalmaza mind­kettőt a’ história: az egyiket csábítónénak, a­ mási­kat rosz nőnek. Komában családéletet ’s a’ nők’ tiszteletét nem ismerék. Ebben fekvik Koma’ erkölcsromlása, el­­puhúlása , ’s végres alacsonyságának oka is. Az úgy­nevezett barbárok jöttek, a’ hunnok, avarok, tatárok, szlávok, mind egyszerű, de jólelkű emberek, még táborozásaikban is családéletet élők. Nőjeikkel jövé­­nek, kik a’ családtalan elpuhultakat meggyőzni se­­gíték; a’ legsulyosb munkákban osztakozának férje­ikkel , a’ meghódított országokban megtelepülvén. Szóval, a’ nők sok részt vőnek a’ romai colos*’ meg­döntésében ’s új birodalmak’ alakításában. Azért tisz­telet a’ nőknek. Csakhamar növekvék a’ nők’ becse a’ társasá­gokban, ’s az emberiség azóta lassanként tovább lép­­dele tökélyesbülésében, mig a’ szépnem’ tisztelői az előcsapatot tevők ’s szerető költők zárák be a’ sort. A’ keresztyénség’ első századai a’ nők’ nagy és jótékony tetteinek voltak tanúi. Csaknem minden nem­zetnél terjesztek a’ keresztyénséget, mert elve a’ felebarát szereteten, könyörön, szendeségen és sze­lídségen nyugvék, mind olly tulajdonokon, mik sok­kal inkább az asszonyi szív’, mint a’ férfiúi durvább kedély’ tulajdonai. A’ pogányok még csak képzele­tükben sem gondolhattak hibátlan nőket. Minden po­gány istennő egy párisi opera’ szinésznőjeként tűnik föl, az okos Dianát ’s a’ szűz Vestát kivévén. A’ régiek mennye színpadhoz hasonlít. Egész mytholo­­giájuk csak nagy opera, karok , tánczok-, változa­tok­, fordulatok- ’s harczokkal. Igen sok a’ képze­let’, semmi a’ szív’ számára. A’ középkor’, e’ regényes szak’ kezdetével az emberiség’ és költészet’ történeteiben, a’ nők min­den nagy tetteikért, előbbi lealacsonyitásokért ’s szenvedésükért megkapák az igazságos díjt—a­ házi kormány’ királypálczáját. Innen fejlődtek­ ki a’ tár­sasági viszonyok, később az általános műveltség, a’ tulajdonképi felvilágosodás valódi alapja. A’ férfiak kormányoztak, az asszonyok uralkodtak. A’ legna­gyobb lovagtettek nőkegyért történtek, minden rész, alacsony ’s becsületlenség, melly a’ középkorban tör­tént, a’ nők’ megvetői’ mivé: minden nagyszerű, ne­mes és dicső—tisztelőiké. A’ történetirat beszél illy példákat. A’ középkorban a’ költészetek és művészet e­­melkedtek ; védőket hasonlag a’ nőknél lelök. Az er­kölcsök szelídültek, az emberiség végre megismeré méltóságát. A’ XVIIíik században legnagyobb diada­lát ünneplé a’ nőnem. A’ politicai, literatura- ’s mű­vészetekben nőké volt a’ túlnyomóság. Már minde­nütt uralkodónak ’s kormányoztak , buzdítottak ’s védtek, ’s magok is munkálódának. Végre nagy vá­rakozás után elő lépe a’ felvilágosodás! De egyszer­re vihar keletkezik , nem a’ felvilágosodás, de a' tudatlanság által. E’ vihar iskolai pedantismus’ kö­vetkezménye volt, melly a’ régiségi bohóságai által csalogatva, kortársainak példányai akarta őket felál­­lítni. A­ kor’ buzgalmas emberei mindütt egy régi Athént ’s régi Romát gondolkozónak alapítni, azaz régi barbarismust, régi gyilkosságot ’s agyonverést. E’ szerencsétlen időben is férfiakat mutatkozának a nők, mint akkor, midőn a’ keresztyénség küzdésbe lépe a’ pogánysággal. A’ hitért és emberiségért hi­deg vérrel léptek vérpadra, Ity dicsésel körtték ma­gokat ’s még nagyobb jogokat víttak­ ki az emberi­ség’ tiszteletére. A’ vihar megszűnt, de az emberi társaság ko­rábbi viszonyait feldöntögeté. A’ női szelíd és szen­de kormány’ helyére az önzés harapódzék a társa­ságba. A’ felvilágosodás’, tudományok’, társaság’, és műveltség’ felrombolt oltára , azaz a sálon he­­­lyébe pénzcsarnok emelkedik , ’s egyszersmind az ész, szeretetreméltóság, szépség és szelídség helyett.

Next