Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)
1839-10-16 / 31. szám
a 124 gólt. Innét ritkán érezek boszúságot, mert anyám részéről minden teljesítve vala, másokkal pedig ritkán jövök szoros érintetésben.—Pesten egy mulatság alkalmával ez utósó menyasszonyomat pillantom meg, melly elég vala, hogy őt birni óhajtsam. Megkérem őt özvegy anyjától, ki miutn hozzá anyám’ engedelmét ’s gazdasági körülményeink felőli tudósításokat, előmutatám, szövetségünkben megegyezék.— Ekkor történt, hogy értem, vagy inkább csupán tévedésből engem vittek haza, ’s hogy kéntelen valók búcsúzni kedvesemtől, rövid idő múlva visszatérendő. Felötlött néha eszemben azon gondolat, menyasszonyommal a’ kötött egyezkedést végre nem hajtani ; de ezen gondolatot jobb lelkem kiűzé agyamból , ’s én készületeket tevék még a’ farsangon Pestre értté menni. ’S megtevém. Az után ismét eszembe juta, milly boldog valók mellette, ’s mi szép ő, mindenné varázsolhatja éltemet. Reményt táplálék keblemben , hogy még mint fiatal növény, anyám’ példájára okulhat, ’s bizonynyal lelke’ szépsége felülmulandja testéét. F.* remény Pesthez közeledésemmel bizonyosságra ért,—és semmi kétség nem támada ellene keblemben. Vágyva vágytam őt minél előbb megölelhetni. Délbe érkezem Pestre, ’s azonnal házához indulok. Sebbel nyitám be az ajtót ’s Luizám’ szobájába sietek. Az előszobába találkozom anyósommal, de vágyamnak élve, most az egyszer illendő tiszteletemet sem tevem meg előtte. ’S most Luiza’ szobájában valók; de szemeimnek nem hinetek; tükört vélék magam előtt lenni, vagy festvényt, nyelven egy szerelmes pár enyelgése ábrázoltatik. Azonban a’ személyek mozognak , — ’s a’ nőben csakugyan Luizám ismerém meg, ki a’ pamlagon egy fiatal ember’ oldala mellett ült. A’ fiatal emberben Szalontay Károlyra ismerek. ,Nagyon lekötelezest kedves bátyám—mondám kissé hidegen őket üdvözölve, mert ilyen fogadtatásra nem valók elkészülve—hogy távollétemben szines valás menyasszonyomat mulatni. Mindketten hangos kaczajra fakadónak,—’s én megvallom, nagyon különös majom-ábrázattal állhatok előtttök. Nem tudom nevessek-e velök, vagy boszankodjam. „Kedves öcsém—mond rövid szünet után Szalontay — tudhatod mennyire őrző vagyok én , ’s hogy más iránti szívességből nagyon keveset szoktam tenni; nagyon csalatkoznál tehát itt is, ha ezt nem érdekből vagy magyarán kimondva szerelemből erededőnek vélnéd, midőn Luizával mulatok. Tudd meg kedves öcsém, hogy Luiza csak volt menyaszszonyod; jelenleg van szerencsém őt mint az enyémet neked bemutatnom. Tudtam Károly’ szokását, mennyire szeret ő tréfálni, jóllehet jelenleg, anyja’ halála után három héttel, rászaltám benne, hogy velem igy incselkedek. Tudtára adtam azon gondomat. Ő azonnal Luizára utalt, ki mosolygott, ’s igazlá a’ mondottakat. „Kedves Szalontay úr — monda Luiza hozzám fordulva — én az igaz önnek menyasszonya valék ’s ha jól emlékezem, tán örök hűséget is esküvöm önnek; azonban nem fogja vétekül venni, ha én hirtelen távozása okát, másban mint ön előadá, vélem rejtezni. Ehhez járult annak megtudása, hogy önnek anyja nem is volt beteg, ’s hogy önért nem is küldetett kocsi. Én Szalontay úr, habár fiatal vagyok még, példákon okulva, ’s anyám’ tanításai után , bírok annyi tapasztalással ’s okossággal, hogy midőn egy férfi bolonddá vél tartani, én gyözedelmét semmikép sem akarom egészíteni, ’s nem búsulok. Nem fogja tehát vétekül venni, hogy az alattjárjával megismerkedvén , ki mindjárt neve által bizalmamat ’s öniránt táplált vonszodásomat megnyerd , általa megkért kezemet tőle meg nem tagadom.—Azonban, ha ezen úr jogáról lemond, én kész vagyok most is az övé lenni.“ Végzé — ’s én Lóth’ feleségeként állék. — Nehány perez múlva gépileg tekinték Károlyra. Ő tán kérdést olvasa szemeimben, ’s fejét csóváló. Hihetőleg válasz vala a’ fentebbi kérdésre. Szótlan hagyám el a’ teremet,— ’s a’ szabad, tiszta levegőre jutva , nagyott nevettem, nem tudom azonban bizonyossággal meghatározni magamon-e vagy a’ szerelmes-páron. Néhány nap múlva Pestről búcsút vevén , egy hét telte után ismét anyám’ karjai közt valék. De ezért nem maradék nőtelen. Jó anyám számomra olly kecses hölgyet kerese ki, a’ kinek oldala mellett a’ valóságban boldogabb valék , mint akkor képzetemben , ’s ki mellet, ha emlékezetemben még egyszer átfutom pesti utósó jelenetem , a’ pitvarnál nagy hahotára fakadok; én szegény tudatlan a’ valóságban sóhajtok. Nehány év mult el, boldogságomnak minden új év csak nagyobbitására szolgáló, midőn Pestről leveleket vevek, mellyek Szalontay Károly’ kicsapongásairól tudósítanak, ’s mellyek minden ingatlan javai elkoboztatását siettetek. Ez alkalommal ezen ügyben Pestre kelle mennem, hol Károllyal szerződni kívántam javai iránt. Tőle tudom meg egyszersmind , hogy ő elhagyván Luizát, az még most is, a’legnyomorultabb állapotban van.Meglátogatom őt, azt hívén, hogy benne egy megjavultra találok ; azonban iszonyodva távoztam tőle, ki leendő nem vala , ’s kitől csupán egy véletlen eset, egy pár’ tévedése mente meg , hogy felszabadítson ezáltal a’ legnyomorultabb élettől. mb.