Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)

1839-10-16 / 31. szám

a 124­­ gólt. Innét ritkán érezek boszúságot, mert anyám­ részéről minden teljesítve vala, másokkal pedig rit­kán jövök szoros érintetésben.—Pesten egy mulatság alkalmával ez utósó menyasszonyomat pillantom meg, melly elég vala, hogy őt birni óhajtsam. Megkérem őt özvegy anyjától, ki miu­tn hozzá anyám’ enge­­delmét ’s gazdasági körülményeink felőli tudósításo­kat, előmutatám, szövetségünkben megegyezék.— Ek­kor történt, hogy értem, vagy inkább csupán téve­désből engem vittek haza, ’s hogy kéntelen valók búcsúzni kedvesemtől, rövid idő múlva visszatérendő. Felötlött néha eszemben azon gondolat, meny­asszonyommal a’ kötött egyezkedést végre nem haj­tani ; de ezen gondolatot jobb lelkem kiűzé agyam­ból , ’s én készületeket tevék még a’ farsangon Pest­re értté menni. ’S megtevém. Az után ismét eszem­be juta, milly boldog valók mellette, ’s mi szép ő, mi­ndenné varázsolhatja éltemet. Reményt táplálék keblemben , hogy még mint fiatal növény, anyám’ példájára okulhat, ’s bizonynyal lelke’ szépsége fe­­lülmulandja testéét. F.* remény Pesthez közeledésem­mel bizonyosságra ért,—és semmi kétség nem táma­­da ellene keblemben. Vágyva vágytam őt minél előbb megölelhetni. Délbe érkezem Pestre, ’s azonnal házához in­dulok. Sebbel nyitám be az ajtót ’s Luizám’ szobájá­ba sietek. Az előszobába találkozom anyósommal, de vágyamnak élve, most az egyszer illendő tiszte­letemet sem tevem meg előtte. ’S most Luiza’ szo­bájában valók; de szemeimnek nem hinetek; tükört vélék magam előtt lenni, vagy festvényt, nyelven egy szerelmes pár enyelgése ábrázoltatik. Azonban a’ személyek mozognak , — ’s a’ nőben csakugyan Luizám ismerém meg, ki a’ pamlagon egy fiatal em­ber’ oldala mellett ült. A’ fiatal emberben Szalontay Károlyra ismerek. ,Nagyon lekötelezest kedves bátyám—mondám kissé hidegen őket üdvözölve, mert ilyen fogadta­tásra nem valók elkészülve—hogy távollétemben szi­­n­es valás menyasszonyomat mulatni. Mindketten hangos kaczajra fakadónak,—’s én megvallom, nagyon különös majom-ábrázattal állha­tok előtttök. Nem tudom nevessek-e velök, vagy boszankodjam. „Kedves öcsém—mond rövid szünet után Sza­­lontay — tudhatod mennyire őrző vagyok én , ’s hogy más iránti szívességből nagyon keveset szoktam ten­­ni; nagyon csalatkoznál tehát itt is, ha ezt nem ér­dekből vagy magyarán kimondva szerelemből erede­dőnek vélnéd, midőn Luizával mulatok. Tudd meg kedves öcsém, hogy Luiza csak volt menyaszszo­­nyod; jelenleg van szerencsém őt mint az enyémet neked bemutatnom. Tudtam Károly’ szokását, mennyire szeret ő tréfálni, jóllehet jelenleg, anyja’ halála után három héttel, rászaltám benne, hogy velem igy incselkedek. Tudtára adtam azon gondomat. Ő azonnal Luizára u­­talt, ki mosolygott, ’s igazlá a’ mondottakat. „Kedves Szalontay úr — monda Luiza hozzám fordulva — én az igaz önnek menyasszonya valék ’s ha jól emlékezem, tán örök hűséget is esküvöm ön­nek; azonban nem fogja vétekül venni, ha én hirte­len távozása­ okát, másban mint ön előadá, vélem rejtezni. Ehhez járult annak megtudása, hogy ön­nek anyja nem is volt beteg, ’s hogy önért nem is küldetett kocsi. Én Szalontay úr, habár fiatal vagyok még, példákon okulva, ’s anyám­’ tanításai után , bí­rok annyi tapasztalással ’s okossággal, hogy midőn egy férfi bolonddá vél tartani, én gyözedelm­ét sem­mikép sem akarom egészíteni, ’s nem búsulok. Nem fogja tehát vétekül venni, hogy az alattjárjával meg­ismerkedvén , ki mindjárt neve által bizalmamat ’s öniránt táplált vonszodásomat megnyerd , általa meg­kért kezemet tőle meg nem tagadom.—Azonban, ha ezen úr jogáról lemond, én kész vagyok most is az ö­vé lenni.“ Végzé — ’s én Lóth’ feleségeként állék. — Nehány perez múlva gépileg tekinték Károlyra. Ő tán kér­dést olvasa szemeimben, ’s fejét csóváló. Hihetőleg válasz vala a’ fentebbi kérdésre. Szótlan hagyám el a’ teremet,— ’s a’ szabad, tiszta levegőre jutva , nagyott nevettem, nem tudom azonban bizonyossággal meghatározni magamon-e vagy a’ szerelmes-páron. Néhány nap múlva Pestről búcsút vevén , egy hét telte után ismét anyám’ karjai közt valék. De ezért nem maradék nőtelen. Jó anyám szá­momra olly kecses hölgyet kerese ki, a’ kinek olda­la mellett a’ valóságban boldogabb valék , mint ak­kor képzetemben , ’s ki mellet, ha emlékezetemben még egyszer átfutom pesti utósó jelenetem , a’ pitvar­nál nagy hahotára fakadok; én szegény tudatlan a’ valóságban sóhajtok. Nehány év mult­ el, boldogságomnak minden új év csak nagyobbitására szolgáló, midőn Pestről le­veleket vevek, mellyek Szalontay Károly’ kicsapon­gásairól tudósítanak, ’s mellyek minden ingatlan ja­vai­ elkoboztatását siettetek. Ez alkalommal ezen ügyben Pestre kelle mennem, hol Károllyal szer­ződni kívántam javai iránt. Tőle tudom meg egyszer­smind , hogy ő elhagyván Luizát, az még most is, a’legnyomorultabb állapotban van.Meglátogatom őt, azt hívén, hogy benne egy megjavultra találok ; azon­ban iszonyodva távoztam tőle, ki leendő nem vala ,­ ’s kitől csupán egy véletlen eset, egy pár’ tévedése mente meg , hogy felszabadítson ezáltal a’ legnyo­morultabb élettől. mb.

Next