Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)
1839-07-24 / 7. szám
királyok miatt harczoltak a’nemzetek, most a’nép’ érdekeiben fognak a királyok harczolni. Mindezek után némi fogalmat nyertünk a vasutak fontosságáról ’s jelenleg tán bátrabban emelhetjük ezen fölfedezést a’ világot átváltoztató födöztetések’ legfontosbjai közé , de mindezek után felfogtuk egyszersmind azon szellemi hatást, mellyet az egyesekre valamint egész nemzetekre gyakorol. Kérdés támad, váljon a’ nemzetek s kormányok fontosságához méltólag ’s illyleg fogák-e fel e’ tárgyat. Belgiumot ’s Francziaország némelly próbatételeit kivéve, Europa csaknem minden statusai azt élettervnek ’s egyik legfontosb haladás’ eszközének tekínték. Francziaország Parist középpontjának tekintve négy nagy vasútvonalt akart alkotni, az egyiket Marseille, a’ másikat Orleans, a’ harmadikat Havre, a’ negyediket Brüssel felé. A’ kamrák tavai ezen tárgyakat ez évre halaszták, ’s jelenleg már a’ paris orleansi ’s versaillesi el van fogadva. Ugyanazon Arago , ki tavai olly hidegen szólt mellette, ez évben legforróbb pártolója lön. Egyébként, itt is, valamint a’ franczia kamrákban mindig magányos érdekek vivék a’ főszerepet. A’ ministerium a’ kamránál belátóbb lévén, miután statusköltségre terveit nem épitheté, magányos társaságot alapita. Ez úttal sem maradt ki a’ cselszövény, így például Lafitte vállalata Havre felé vasutat csináltatni , a’ ministerium vállalatai!fa! megbukék miután ez a’ Lafitte ház emelkedését rósz szemmel nézé. A’ törvényjavaslatok azonban csakugyan vitatkozás alá jövének ’s némileg a’ legszorgosb kivártatok s szükségek kielégítve lőnek. Angliában, hol a' szabad industriali erő nagyobb kiterjedésű , mint Franeziaországban, valóságos csalás leen, ha a’ kormány a' fő vasútvonalakat tulajdon költségein állítja fel. Az angol még a’ hasznos dolgok’ megállapodásából eredő dicsőséget ha az legkevésbé órik is anyagi haszonnal összekötve, nem hagyja egy könnyen a’ nemzet birtokából kiragadtatok A’ status tehát itt más szerepet nem viselhete, mint a válalkozók, ’s a’ közönség köztii mérleget teljes épségben fenntartani.S ezt mégis tévé. Miként fejlődének ki ezen az utón a’ nemzeti erők , az általányos átnézésben érdekelendjük. Belgium, bár vele az ottan uralkodó indító eszközeiben legkevésbé lehet kezet fogni, a’ vasutakra nézve ő érdemli a' koszorút. A’ kérdés ott természetesen határozókban jön status kérdéssé, miután a’vasutak által helyre akarák pótolni a Hollandia által elvesztett csatornákat; mind a' mellett is dicsőségére szolgál mind a’ nemzetnek, mind a’ kormánynak , hogy a kor szükségeit ismerve annak forrása meg nyitását leginkább a' vasutak’ alkotásával akará kieszközölni. S habár Belgium a’ vasutak által mit sem nyer, sőt évenként a jövedelem alá leszáll még sem fogja abba hagyni vállallatát, melly az egészre mondhatlan hasznot áraszt; ’s Belgium ezen hasznot máris érzi, ’s naponként mindinkább érzendi. Poroszország szomszédságára nézve mindjárt Belgium mellett áll, habár a’ vasutak körüli érdemeit illetőleg, azon helyet koránsem érdemli meg. A’kormány úgy látszik vagy teljes mértékben nem foga fel a’ vasutak roppant haznát, vagy elvből áll ellen a’ vasutak létrejövésének, mivel azoknak következményeitől tart. ’sat. (Folytattatik.Jött z u s. Pest, jul. 12-én 1839. Alig mondhatom ki neked az örömreszketegsége nélkül ezen szót utazom; azt képzelem barátom, hogy ezen szóban minden magasabb gyönyör-élvezet bennfoglaltatik, ’s kimondása által mindazon gyönyöröket kifejezem , mik keblemben élednek. Mi az mi engem e’ szónál ’s e’ szó valósításánál olly mondhatlanul fölhevít, melly minden akadályokat, nehézségeket előttem könnyen megküzdhetőkké varázsol, mi az a’ mi velem azt mondatja, hogy ha e' világot átutazom, ha e’ világot ismerem bájaiban s aljasságában, nagyságában, törpeségében, még csak akkor akarok élni, mi az, a’ mi velem mind ezeket mondatja ? A’ héve, melly keblem gyullasztja s új gyönyörök után vágyik, csapongó lélek, melly az örökös egységet megunva változatosság után óhajtozik, vagy nyugtalanság, remény, hiúság, dicsvágy? Meglehet, hogy mindennek vegyiteke az, melly keblemet tűzre lobbantja, agyamban képzeteket forraszt , de hogy én bensőkép nem érzem ezt, őszinte vallomásom. Utazni akarok, hogy ismerjem a világot, ismerjem az embereket, minden alakban, minden oldalról, de’ szép világgal akarok eltelni, hogy keblem azon ürességét kipótoljam , melly örökké üldöz. Igen barátom én égek mindenért, mi szép magas és dicső, ha e" tűz keblet kielégitni bírnám, úgy nagyra, igen nagyra volnék képes ; de kinek csak kebel adatott, az kétszeresen érzi semmiségét.—Az mi gyermekségem óta álmodozásim édesité, ifjúságomban szorgalomra buzdita, most teljesült, én utazhatom. Beutazom az egész világot, hogy lássak és merítsek , és minden tárgynál azt mondhassam, ismét egy része annak mit nem tudok. Pakst fogom látni s benne egy lelkesült nemzet’ eltompulását. ’sat. Nemzetet fogok látni, melly dicsősége tömege alatt legörnyedt; ki azon szomorú ’s bus merengésnek adá magát, hogy minden küzdése, minden fáradsága haszontalan történt: itt, ezen helyen fognak érzelmeim a’legmagasb* ra hágni, képzelődésemnek itt nyitok szabad tért, hogy ki dühöngjem , ki engeszteljem magam. S a’ szellő átviszen Londonba , igen Londonba barátom, hol íz gyanánt használ az angol levegő fellázadt állapotom-