Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)

1839-07-24 / 7. szám

királyok miatt harczoltak a’nemzetek, most a’nép’ é­r­d­ekeiben fognak a­ királyok harczolni. Mindezek után némi fogalmat nyertünk a­ vasu­tak fontosságáról ’s jelenleg tán bátrabban emelhetjük ezen fölfedezést a’ világot átváltoztató födöztetések’ legfontosbjai közé , de mindezek után felfogtuk egy­szersmind azon szellemi hatást, mellyet az egyesekre valamint egész nemzetekre gyakorol. Kérdés támad, váljon a’ nemzetek s kormányok fontosságához mél­­tólag ’s illy­leg fogák-e fel e’ tárgyat. Belgiumot ’s F­rancziaország némelly próbatételeit kivéve, Europa csaknem minden statusai azt élettervnek ’s egyik legfontosb haladás’ eszközének tekínték. Francziaország Parist középpontjának tekintve négy nagy vasútvonalt akart alkotni, az egyiket Mar­seille, a’ másikat Orleans, a’ harmadikat Havre, a’ negyediket Brüssel felé. A’ kamrák tavai ezen tárgya­kat ez évre halaszták, ’s jelenleg már a’ paris orlean­­si ’s versaillesi el van fogadva. Ugyanazon Arago , ki tavai olly hidegen szólt mellette, ez évben legforróbb pártolója lön. Egyébként, itt is, valamint a’ franczia kamrákban mindig magányos érdekek vivék a’ fősze­repet. A’ ministerium a’ kamránál belát­óbb lévén, miu­tán statusköltségre terveit nem­ épitheté, magányos társaságot alapita. Ez úttal sem maradt ki a’ cselszö­­vény, így például Lafitte vállalata Havre felé vasutat csináltatni , a’ ministerium­ vállalatai­­!fa! megbukék miután ez a’ Lafitte ház emelkedését rósz szemmel nézé. A’ törvényjavaslatok azonban csakugyan vitat­kozás alá jövének ’s némileg a’ legszorgosb kivárta­tok s szükségek kielégítve lőnek. Angliában, hol a' szabad industriali erő na­gyobb kiterjedésű , mint Franeziaországban, valósá­gos csalás leen, ha a’ kormány a' fő vasútvonalakat tulajdon költségein állítja fel. Az angol még a’ hasz­nos dolgok’ megállapodásából eredő dicsőséget ha az legkevésbé óri­k is anyagi haszonnal összekötve, nem hagyja egy könnyen a’ nemzet birtokából kiragadtat­ok A’ status tehát itt más szerepet nem viselhete, mint a­ válalkozók, ’s a’ közönség köztii mérleget teljes épségben fenntartani.­­S ezt mégis tévé. Miként fej­lődének ki ezen az utón a’ nemzeti erők , az általá­­nyos átnézésben érdekelendjük. Belgium, bár vele az ottan uralkodó indító esz­közeiben legkevésbé lehet kezet fogni, a’ vasutakra nézve ő érdemli a' koszorút. A’ kérdés ott természe­tesen határozókban jön status kérdéssé, miután a’vas­utak által helyre akarák pótolni a Hollandia által el­vesztett csatornákat; mind a' mellett is dicsőségére szolgál mind a’ nemzetnek, mind a’ kormánynak , hogy a kor szükségeit ismerve annak forrása meg nyitását leginkább a' vasutak’ alkotásával akará ki­eszközölni. S habár Belgium a’ vasutak által mit sem nyer, sőt évenként a jövedelem alá leszáll még sem fogja abba hagyni vállallatát, melly az egészre mond­­hatlan hasznot áraszt; ’s Belgium ezen hasznot máris érzi, ’s naponként mindinkább érzendi. Poroszország szomszédságára nézve mindjárt Belgium mellett áll, habár a’ vasutak körüli érdemeit illetőleg, azon helyet koránsem érdemli meg. A’kor­mány úgy látszik vagy teljes mértékben nem foga fel a’ vasutak roppant haznát, vagy elvből áll ellen a’ vasutak létrejövésének, mivel azoknak következmé­nyeitől tart. ’sat. (Folytattatik.J­ö­­­tt z u s. Pest, jul. 12-én 1839. Alig mondhatom ki ne­ked az örömreszketegsége nélkül ezen szót­ utazom; azt képzelem barátom, hogy ezen szóban minden ma­gasabb gyönyör-élvezet bennfoglaltatik, ’s kimondása által mindazon gyönyöröket kifejezem , mik keblem­ben élednek. Mi az mi engem e’ szónál ’s e’ szó való­sításánál olly m­ondhatlanul fölhevít, melly minden a­­kadályokat, nehézségeket előttem könnyen megküzd­­hetőkké varázsol, mi az a’ mi velem azt mondatja, hogy ha e' világot átutazom, ha e’ világot ismerem bájaiban s aljasságában, nagyságában, törpeségében, még csak akkor akarok élni, mi az, a’ mi velem mind ezeket mondatja ? A’ hév­e, melly keblem gyul­­lasztja s új gyönyörök után vágyik, csapongó lélek, melly az örökös egységet megunva változatosság u­­tán óhajtozik, vagy nyugtalanság, remény, hiúság, dicsvágy? Meglehet, hogy mindennek vegyiteke az, melly keblemet tűzre lobbantja, agyamban képzete­ket forraszt , de hogy én bensőkép nem érzem ezt, őszinte vallomásom. Utazni akarok, hogy ismerjem a világot, ismerjem az embereket, minden alakban, minden oldalról, d­e’ szép világgal akarok eltelni, hogy keblem azon ürességét kipótoljam , melly örökké ül­döz. Igen barátom én égek mindenért, mi szép ma­gas és dicső, ha e" tűz keblet kielégitni bírnám, úgy nagyra, igen nagyra volnék képes ; de kinek csak kebel adatott, az kétszeresen érzi semmiségét.—Az mi gyermekségem óta álmodozásim édesité, ifjúságom­ban szorgalomra buzdita, most teljesült, én utazha­tom. Beutazom az egész világot, hogy lássak és me­rítsek , és minden tárgynál azt mondhassam, ismét egy része annak mit nem tudok. Pak­st fogom látni s benne egy lelkesült nemzet’ eltompulását. ’sat. Nemzetet fogok látni, melly dicső­sége tömege alatt legörnyedt; ki azon szomorú ’s bus merengésnek adá magát, hogy minden küzdése, minden fáradsága haszontalan tör­tént: itt, ezen helyen fognak érzelmeim a’legmagasb­* ra hágni, képzelődésemnek itt nyitok szabad tért, hogy ki dühöngjem , ki engeszteljem magam. S a’ szellő átviszen Londonba , igen Londonba barátom, hol íz gyanánt használ az angol levegő fellázadt állapotom-

Next