Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)
1839-10-26 / 34. szám
HASZNOS 34dik szám. Pest, 1839. Szombat 1 Sefeb. 26 án is másadik félév. Az angyal és a’ csecsemő. (reboul után.) Sugárborítva jött az angyal ’S lehajtott a’ bölcső fölé , És néze mintha a’ patakban Önnön képét tekintené. „Gyermek , szerelmem , te hozzám Hasonló , jöszte el vélem , Jer idv honába, mert ezen föld Angyalra, rád, érdemtelen. A’ kéj ’s öröm fonyadva teng itt, Kebelnyomó az eldelet; Bú fojtja el az ifjú napjait, Fohász ködösíti kedvedet, Féléim a’ vendég asztalodnál, A’ legszebb nap sem biztosit, Hogy holnapig sugára bőven Lesz ’s benne vihar nem fényit. Ah tiszta homlokod’ redőkbe Szedjék a’ hú és félelem? És keserű köny foltositsa Szemed az úrját, gyermekem? Nem, nem, világos égi ösvény Lesz, mellyen vélem utazol, Az isteni kegy itt föloldoz Jövő napok bajai alól. ’S ha szenderednek híre elszáll, Magára senki gyászt nem ölt, Mert áldva lesz órád, a’ való, Melly egy dicsőbb életre költ. Ba senki homlokán nem ölend, Marad minden gyásznak jele; Ki mint te, tiszta volt, utolsó óráján mennyet lele! így szóla és a’ föld kődéből Felszált az isten angyala Hó szárnyon a’ fénynek honába— ’S anya! hajd fjad meghálál —s— Országgyűlési szüret. Ollykor gondjaidat vidám örömekre cseréld fel ! VIRGIL: A’ törvényhozás’ mély gondiban fáradozó férfiaknak vidám éldeletnapjok volt od. 15ke; nekem pedig kedvem pattant e’ nap historioussá lennem. A’ komoly história, melly az egyed élet’ apróbb jeleneteibe nem bocsátkozik, el fogja azok nagy dolgait beszélni, kik jelenleg viszik a’ nemzet ügyét, érdemeiket ’s komoly munkálatikat átadja az emlékezetnek, ’s kivált azok, kik prófétái a’ nemzetnek, felkentjei lesznek; de e’ szüreti mulatságjokról mélyen fog hallgatni. Kapok tehát az anyagon, mellyel csekélységnek látszósága miatt fel nem vesz a’ história , ’s megirom azért, mert az jelesek’ mulatsága volt, kiknek még mulatságok is jelentőséggel bir. —Költőileg jobban szeretnék írni, ’s imne mutatványul , akkor így ’s eképpen kezdeném: „Szüretet éneklek, szüretét azon honfiaknak, kiknek ha majd érdemeiket a’ honfi olvassa, irigyleni fogja tőlem a’ szerencsét ’s dicsőséget, hogy velök egy időben éltem , közöttük forogtam, tanúja valék küzdéseinknek , ’s részese mulatságoknak. Indulj Masa!“ Illy modorban, megvallom, örömestebb írnék; de mivel másoknak irok, mások ízléséhez kell ösztönömnek alkalmazkodnia, mások pedig inkább szeretik a’ históriát; legyen tehát história! Előre bocsátván, hogy oct. 15dike azon nap mellyet az idén Palóczy Lászlónak e6ik születésnapja előzött meg, Deák Ferencznek pedig 36ik születésnapja követett, ’s maga a’ nap Terézia névnap, ezek után akárki rátalálhat a’ ,Honi vezérében.—Mikép vált legyen e’ nap a’ haza választottinak élvezetnapjokká ? kissé föntebb kezdem el. Kezdetben volt egy akarat, hol vette magát ? megfejtése a’ transcendentalis philosophokat illeti, mert még akkor história nem volt; előbb történni kell valaminek, azután kezdődhetik a’ história. Ezen akarat szülte az aláírást, az aláírás pedig szülte a’ pénzt; mihelyt a’ pénz meglőn, azonnal meglehetett a' dolgok’ folyama is, ’s megjön minden úgy, a’ mint jön. Az előkészületek, mint egyes elemek, cháoszban hevertek ’s homályban, de Nagy Pál’ intéző lelke lebeg vala felettük. Megvételek általa egy szőlő’ termése Pozsony’ kedves vidékének egyik legregényesb pontján, ’s minden, mi a’ kezdetben volt akarat ’s ezen legregényesb pont közt történt, rendes folyamatban ő általa történt, hogy jön egy szüretté.—Némi borongások lengtek az előbbi napokon, de October 15dike olly tiszta fényben derült fel, mintha a’ világot világitó nagy golyó minden foltja elveszett volna. Korán kezdődött egy kerületi ülés, páratlan a’ maga nemében, mert vége kezdetében volt, ’s utána nyomon a’ szüret, még pedig ekképen . A’kecske-utcza, mellynek kül vége a’ város’ nemlétébe enyészik el, fogta fel hosszú sorába a' szüretre-mennek’ szinte hosszú sorát. Hol a’ város vég-