Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)
1840-03-28 / 26. szám
HASZNOS Pest 1840. Szomb. Mart. 2-án 26ik szám. Első félév. De mi a’ hála? A’ hála őszinte megismerése, ’s—ha lehet—viszonzása a’ közölt jólétnek. Benső az és örök, mint a’ lélek, mellyben fogamzott, nyílt, erősbült, tiszta, mint a’ bérezi hó, mellynek szenvedlen havát még semmi érdemetlen meg nem tapodá; forró mint a’ nap, mellynek sugarai elővarázsolják az anyaföldből a’ virágokat, a’gyümölcsöket; és bensők, tiszták, hők az okok is, mellyek a’ hálát előhozzák. Nem tesz a’ haszon hálásokká, mellyet, ha ki néz, nem hálás; nem a’ büszkeség, mert a’ hála tartozás és senki sem hetykélkedhetik azzal, hogy adósságát lefizette: nem a’ félelem, mert a’ hálára nem hozanak törvényt az emberek, a’ természet szavát keresnek vevén, így milly nevezetes nap e’ mai reánk nézve Te, tudós férfiú mint koszorúzott kedves Tanítónk leginkább fogod átlátni, ki az előítéletek sötét terhétől megmentvén lelkünket, tisztán tanítói eszmélkedni; Te, ki bevezetél bennünket a’ szigorú bölcselkedés dús előcsarnokaiba; ki egy óriásképet, (a’ Philosophiáét,) állitál élőnkbe, mellyben fölmagasztalva ismerék meg az emberész hatalmát; Te, ki ma névnapod ünnepied, azon névnapot, melly nevét adta annak, kinek mi a legbecsesb jók, a’ lelkiek közlésiért, a’ legnagyobb hálával tartozunk; Te, ki előtt hálánkat ma valamennyire bebizonyíthatjuk; valamennyire mondom ; mert hálánk, annak őszinte vallomásával hogy lekötelezve érezzük magunkat, betöltve egészen nincs, még hátravan: mint fogunk élni jóléteiddel? É s hálásak maradandunk-e? mert tettnek tettel, szivességnek szívességgel, jónak jóval teszünk eleget. Vedd azonban szent fogadásunkat, hogy semmit inkább nem óhajtunk, semmi után inkább nem sóvárgunk, mint hogy eszünkkel, mellyet Te művelés, mindig jól éljünk; hogy mindig az igaz pártolására, a’ gonosz megvetésére használandhassuk azt; ’s hogy hálánkat, melly éveinkkel növend, bebizonyíthassuk. Emléket emelünk szivünkben e’ mai napnak, melly négyszerte nevezetes ránk nézve: mivel észművelőnk névnapja ez; mivel hálánkat bebizonyíthatjuk ; mivel fogadást tehetünk hasznos polgárai lenni e’ honnak, melly főkép a’ hála és szeretet szép világit nélkülözi; mivel kijelenthetjük érzelmeit ’s fölkiálthatunk: élj számos éveket szerette tisztelt kedves Tanítónk ! Csapó Péti első évi bölcselkedő. Bölcselkedést tanulok hálája. Martius 18. és 19én pesti magyar kir. tud. egyetemnél a’ bölcselkedés első és másodévi hallgatói példás ünnepéllyel tartották szeretve tisztelt egyik kedves rendes tanítójuknak. Vertier József bölcselkedés tanító és dékán urnak örvendetes névnapját, kik külsőleg is tanusitandók benső hála érzelmüket, mart. 18ka délutánján a’ másodéviek nevében Máriássy Béla jeles köszöntő beszéde mellett egy ezüst serleget nyíljta át e’ felirattal ,,Hálaemléküil a másodévi bölcselkedőktiil 1840. — Más nap pedig mart. 19én az első évi bölcselkedők koszorúja körében Csapó Pál egy nyílt ’s kisebb kanalakkal körzött ezüst medenezét, e’ körirattal: Hálaemléküil az. évi bölcselkedőktiil tisztelkedve nyujta át mélyen tisztelt tanítójuknak, e’ következő jeles szerénységet szónoklata mellett: Tekintetes Dékán ’s Professor úr! Két dolog az embert nagggyá teheti: az ész és a’ társaság; az ész az alkotó, a’ társaság a’cselekvő, mert minden állat létéről gondoskodott a’természet, adott a’ puszták aranyszőrü királyának fogakat; gyors lábat a’ gyenge őznek; szárnyakat a’ bérezi sasnak, egyedül az emberéről nem, sírva születik az, betegen és meztelenül, — az embert a’ természet öneszére bízta. Gyarló és durva volt az ember ’s martaléka a’ vadaknak, míg agya sötét, keble jég vala; mig azemberiséget csak czímül viselé. De később, midőn a’ tudás szelíd világa elűzé az ész barna lepleit; midőn az érzelmek hatalma fölolvasztá a’ kebel téli fagyát; midőn gondolkodni mert a’halandó, egészen mássá lön; jobbnak, nemesebbnek érzé magát; ’s a’ felébredt öntudat maga ’s mások jólétéről készté őt szorgoskodni. És fölálla egy, kinek lelke túl szárnyaló ez idők homályát és fölkiálta: Egyesüljünk! Mert az egyenkint gyöngék erősülnek a’ társas élet által; mert egyesülve erősbek leszünk az egyeseknél! És az emberek egyesülének. Az ész alapíta tehát társaságot, de a’ szabályok, mellyeket alkota, nem valónak elegendők annak föntartására, mert az emberek nem szeretők egymást; nem valónak hálásak a’jókat nyerők, nem készek az adók; és ismét mindannyian hálátlanok valónak a’ társasághoz, mellytől minden jó származék. És az emberek újra fönnakadának; ’s most segédül hivák a’ kebelt, ’s ez megtanítá őket a’ szeretet és a’ hála szent érzetire, ’s ők boldogok , igen boldogok levének: mert a’ társaság kapcsa: a’ szeretet, a’ hála égé kebleikben.