Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)

1840-04-08 / 29. szám

­­114 ban, neki kerülnek a’ Mezei Naptár. Gazdasági kalendáriom szerkesztői, és a’ földm­ívelő osztály használatára kibocsátott 1840-i kalendáriomba, a’ hónapoknak deák, keresztény magyar, és az égi rég­­éktől kölcsönözött Rajnisféle neveik kö­ztbe nyomttatják az esztendő négy szakaszához sza­bott hónap neveket ; ’s e’ tettnek olly varázs ereje mutatkozik, hogy a’ gondolkodni restelgők, és a’ minden újításnak vak imádói, székében használ­ják; nem is sejdítvén, hogy valóságos eretnekség a’ Gazdasági kalendáriomnak, az 52 ik lapján, az új eszme igazolására nyomatott, azon tanulmánya, hogy a­ tél, december hónapban kezdődvény fe­bruárban végződik; a’ tavasznak martius ad kez­detet, május pedig véget; hogy a’ nyarat: júni­us, julius és augustus; az őszt pedig Septem­ber, October, és november hónapok teszik; a­­mi ha úgy lenne, igen is helyesen történnének az elnevezések, de miután a’csillagok forgásához al­kalmaztatott kalendáriomaink szerént, a’tél bojt­­más , a’ tavasz sz. Iván, a’ nyár sz. Mihály, és az ősz karácson havának 21—23 ik napján végződik, és a’ hol végződik az egyik, ott kezdődik a­ má­sik évszakasz, világos: a­ hónapok illynemű el­nevezéseinek is természet ellenisége; világos ezen kérdésre: melly hónapokban végződnek a’ tél, a tavasz, a’ nyár, és az ősz? az illyetén szabály­szerű feleleteknek fonáksága: a’ tél végződik ta­vasz elő hó 21ik; a’ tavasz, nyár elő hó 22ik; a’ nyár, ősz elő hó 23ik; és az ősz, tél elő hó 20k napján; mellyeken pedig maga a’ Gazdasági kalendáriom szerént is a’ tavasz, a’ nyár, az ősz, és a’ tél kezdődik. §. 5. Mikor adattak a’ hónapoknak ünnepek­től, szentektől, vallásos szertartásoktól kölcsönö­zött magyar neveik , azt én meghatározni nem tu­dom; annyi bizonyos, hogy a’ XVI. század elején már léteztek, mert a’magyar főoskola 1506ikévi Imádságos könyvében, mellyet Horvát István úr a’ Széchényi országos könyvtár őrzője esmértetett meg, az 1835ki Tudományos Gyűjtemény VIdik kötetének 113—119 lapján, a’ hónapok már azon nevükön neveztetnek; nem igaz tehát az, a’ mit Sylvester János mond vala róluk: hogy az ő ko­rában csak imént koholtattak; és miután azt állítja, hogy a’ hónapok nevei a dologgal meg nem egyez­nek*­ azt kell következtetnem, hogy akkor adat­tak meg magyar neveik, midőn még a’ megváltó születésének, vagy megtestesülésének ünnepétől kezdették az esztendőt számítani ; akkor pedig megfeleltek a’ hónapok magyar neveiknek. §. 6. Volt rég­­en akár ki a' hónapok magyar neveinek koholója; magyar hazafiúságánál, keresz­tényi kegyességénél, de annál fogva is, hogy olly elmésen adott minden hónak nevet, miszerént az év kulcsát leírva, még ma sem állíthatjuk, hogy a’ hónap nevek nincsenek természetesen alkotva, megérdemlené nevének örökítését, és emlékezeté­nek örök fentmaradását. §. 7. Magyar hazafiúsága eléggé kitűnik abból, hogy a’ kor jelelésében számos ünnepeket, vallá­sos szertartásokat használó, vagy magyar iratait deáki hónap nevekkel elundokitó nemzetet, magyar hó­nevekkel kínálta meg, mellyeket hogy a’ ma­gyar nemzet szívesen elfogadott, élő bizonysága a’ velők folytonos élés — keresztényi kegyessége abból tetszik ki, hogy római bálvány istenektől, szertartásoktól, és császároktól hivatott hónapok helyett, keresztény ünnepektől, szertartásoktól, és szentektől ajánlotta a’ hónapokat magyarul ne­veztetni. — Elmésségét végre csak az fogja tagad­hatni, ki azt merné vitatni, hogy lehetnek keresz­tények, bár hol széles e’ világon, keresztény név, ünnep, és vallásos szertartás nélkül; a’ ki azt merné tagadni, hogy bár melly nemzetbeli keresztény, ha a­ keresztény idő számlálásnak kulcsát bírja, ha az esztendőt a’ megváltó születésétől számítja: a’ hónapokat, magyar keresztény nevezete után, meghatározni nem tudná; a’ mit pedig tenni a’ szentek ellenkezőinek, a’ vallás újítóinak sem ju­tott eddig eszébe, kik szinte szentek neveire ke­resztelnek, ünnepeket ülnek, a’ halandókat sújtó csapásoktól ostoroztatva böjtölnek is, és vallásos szertartásokat követnek; ’s egyedül a’ hónapokra nem illeni mondják azon neveket, mellyek ön ma­gukra, és ünnepeikre illenek. §. 8. A’ mi kifogások létetnek a’ hónapok­nak keresztény magyar neveik ellen, azokat, úgy vélem, elegendőképpen megczáfoltam az 1838ki Tudománytár szik kötetének 288—294 lapjain; itt csak egy némelly észrevételeket, mellyeket ott nem érintek, egy némelly igazításokat, mellyek ott hibásan nyomtatv­a állanak, kívánok tenni, leg­inkább azért, hogy az esztendő négy részéhez il­lesztett hónapneveknek czélirány­talanságát meg­mutassam, és a’ keresztény neveket igazoljam. §.9. Az esztendőt nem kezdjük, de nem is kezdettük soha az évszakkal, helytelen tehát a’ hónapoknak is attól nevezése; mert ha bár igaz is az, hogy a’ tél, télelő hóban; a’ tavasz, tavasz­elő hóban; a’ nyár, nyárelő hóban, és az ősz, őszelő hóban kezdődik; az viszont nem igaz, hogy a’ tél, télutó hóban, hanem tavaszelő hóban; a’ tavasz, tavaszutó hóban, hanem nyárelő hóban; a nyár, nyárutó hóban, hanem őszelő hóban; „Mensium, quikis nunc utimur, vocabula subiungere nolui, propterea, quod baec rebus non respomlcant; quae, manifestum est, nuper esse conficta, ab homincnescio quo. Suspieor tarnen aut monachorum , aut sacrificulorum esse inventum.“ Magyar régiségek, és ritkaságok kiadta Kazinczy Ferencz 1808. 8av. a’ 23 lapon.

Next