Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)

1840-01-15 / 5. szám

( 19 ) gyógyultak 1065. XVIII. Pápai convent Vesz­prémi megyében és püspökségben alapitatott Ga­­lanthai gróf Eszterházy­ Ferencz által, mellyet alapos hely­re hozott 1757 ben annak fitestvére gróf Eszterházy Károly Egri püspök, hogy naponként 9 szerzetes szolgálatával 27 beteg ápolgattasson I. Paul Paulinus sebész és Prior ur kormányzása mellett; gyógyszerárus t. Broditsky Jordán úr, betegek voltak 736, ref. 124, görög 2, zsidó 2, haldokló 11, meghalt 45, felgyógyult 691. XIX. Kis -Márto­nn convent Sopron megyében, Győri püspökségben alapitatott 1760 ban Galan­thai herczeg Eszterházy Antal által, hol 7 szerzetes szolgálata által naponként 18 beteg nyer­­vigasztalást, t. Lee der Primus sebész és Prior úr kormánya mellett, fősebész Dille Kalasancz, gyógy­szerész H­a­f­fn­e­r Norbert un. betegek szá­ma 300, ref 26, görög 1, zsidó 2, haldokló 6, meghalt 30, felgyógyult 270. XX. Nagyváradi convent Bihar megyében, Váradi püspökségben alapitatott 1760 ban főtiszt. Poroszlai G­y­ö­n­g­y­ö­s­y György Váradi kanonok által; későbben 1792 ben Ehb­enfelsi Paal Gáspár ugy­an váradi kanonok ada­kozásával öregbitetett, hol naponként 8 szerzetes serény­sége által 17 beteg gy­ámolitatik, t. Ehe­­virt Florid gyógyszerész és Prior úr kormány­­­zása mellett, áldozó papja I. Stranzel Ib­ra­­ch­us, fősebész Lederer Lajos , gyógyszerész Mikuskovits Ephrem urak: betegek voltak 435, ref. 148, görög 32, zsidó 3, haldokló 4, meghalt 25, felgy­ógy­ult 410. I Vege következik ) Méh­ány szó a’ magyar gyárakról« A’ társasági élet megbecsülhetlen azokra néz­ve, kik elmebeli tehetségeiket ki akarják művelni, különösen mióta nálunk is naponként nagyobb közrészvétet gerjesztenek a’ hon érdekei. Mert midőn jól felvétetnek a’ beszélgetési tárgyak, köz­vetlenül tanulunk, ellenkező esetben pedig feléb­red legalább bennünk a’ gondolkodó erő, ’s ha Öneszméleteink helyesek, ismét nem csekélyet nyertünk, mert sokkal többet érnek az esmere­­tek, melly­eket magunkból fejtünk ki, mint a’ mellyek másokról ragadnak ránk. De még akkor is, ha ezek nem mindenben megczáfolhatlanok, elég előszörre, ha a’ bonyolódottabb tárgy­akróli rendszeres gondolkodást csak kedvelni kezdjük is. Egy illyen beszélgetési mulatság okozá létre­­hoztát a’ jelen soroknak is, melly­eket miután tár­gyok hihetőkép többeknél is bir érdekkel, nem oktatás vágyából, hanem inkább a’ reményben, hogy történhető tévedéseim nem maradnak utba­­igazatlanok, eltökélettem közre botsájtni. Valaki, a’ többek közt szinte ájtatos képpel jelenté ki azon hazafiui óhajtását, hogy „miután honunk néhány évek óta a’ miveltség minden ágaiban olly óriási lépésekkel előhaladott, bár csak fannyi gyárokkal is bírna már, mint ama nemzetek, mellyeknek tökély­eiket szemünk előtt szokjuk tartani, mikor előhaladási intézeteinket javítjuk, vagy egésszen újakat kívánunk alkotni.“ — Megvallom tán senki sem kívánja forróbban azon áldásoknak honunkra áradását, mellyek általjában a’ műveltségből jőni szoknak az emberi nemre; mindazáltal úgy va­gyok meggyőződve, hogy a’ felhozott különös óhajtás még sem bír más ditséretességgel, mint hogy pártolói talán szinte szívekből kívánják javát édes honunknak. Az, kinek keble vala forrása az említett óhajtásnak, úgy szinte az osztói ennek kétségkí­vül Német, Angol, é­s Franczia honok magas állásától, ’s igy a’ feltétektől is lelkesedve vannak, mellyektűl amaz függ. ’S miután okvetlen a’ gyár­ipar volt ezeknek feje némiileg igazok is van. Valóban, minden tiszteletem mellett a’ nevezett nemzetek eránt megvallom, hogy miután ezek ama két nagy pénzerszény­ek közül — a’ termesz­tést és a’ feldolgozást értem — természeti hely­zetüknél fogva majd egy­edül csak a’ másodikba ny­idhatnak, nem is tudom hogy állhatnák ki kü­lönben az iszonyú költségeket, mellyek ama nálok létező sok boldogitási intézetekre szükségesek. A’ gy­áripar itt a’ természet ujjmutatása, valamint a’ szükség, eme nagy embertanító őket ebben, ’s ennek következményeiben annyira is vitte, hogy­ köz­tiszteletet, sőt bámulást is érdemlenek. Mindazonáltal tán még is kora volna ebből azt következtetni, hogy­ a’ gyáripar nálunk is a’ leg­­czélszerűebb eszköze a’ nemzeti jóllétnek. Min­den erőszakos revolutioknak remény lett, de elnem ért czéljai, a’ világjavitóknak sokféle nem sike­rült, sőt többny­ire kárt okozó terveik ’s általjá­ban az emberiség történetírása minden lapjaival eléggé bebizonyítják, hogy­ a’ nemzetek bizonyos tekintetben hasonlók az egyes emberekhez, kik­nél azért találunk olly' ritkán belső együtthangzó­­ságot, virító lelki életet, megelégedést, ’s egy­enes, azaz nem tudatlan de nem is haltudós nézeteket, mert nevelőink a’ természet isteni ujjmutatását nem tekintve, az individuális alakokat önkényes és igy' szükségképen fonák nézeteik szerint módo­­sítni akarják. Tekintsünk már most honunkra, ’s nézzük át röviden ama körülményeket, mellyek sejditet­­hetik velünk, mire kívánható ezt a’ bolti termé­szet alkotni. Éghajlata ennek egyaránt távol van Sibiriának fásitó hidegétül, melly minden nö­­vési törekvést elfojt, valamint ama afrikai me­legtől , melly­ még az életmíívezett lényeknek is annyira ellensége, hogy­ a’ lankadt ’s más részről még a’ zavarában is segitni óhajtó természet bár azon

Next