Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)
1840-02-05 / 11. szám
A" Dunántuli ref. kerület elemi iskoláiról. ( Vége.) 5. Az elemi iskolabeli tanulmányokra iézve. Kevés az, a mit az elemi iskolákról ezen tekintetben kívánni lehet. Vallás erkölcsi tökéletesbülésre czélozva, irás olvasás, magyar nyelv, magyar fogalmazás levelek gyakorlatával együtt, szépírás, rajz, ’s ezekkel együtt egy kevés tértudomány; reáltudományok mint szám, földrajz, természetrajz, természettudomány történet rajz, leginkább a’ hazájé; hazai törvények, rövid mesterség ’s gazdaság tudomány, ’s ezek a’ legfőbb tárgyak mellyekkel az elemi iskoláknak foglalatoskodniok kell. Ide járulhat még a testgyakorlat, a’ mennyire az falun kivihető, ’s tán még ha lehet a’ selyemtenyésztés, faültetés, faoltás, kertmivelés ’stb. Ezen itt elő számlált tudományok tanitassanak hat esztendeig négy folyamatban, melly folyamatok közül az első kettő egyegy évig, a’ két utolsó pedig kétkét évig tartanak. E’ szerint a' népiskolának négy osztálya lenne, mellyek közül mivel az első ’s utolsó legfontosabbak, ha két tanitó van, mindig ne a' segéd, hanem a*' rendes tanitó keze alatt legyenek, amannak a’ középsőt adván által. Némelly nagyobb gyülekezetekben hol több tanító van, szokás most a’deák nyelvtanítása, úgy hogy a' legelső tanítónak majd minden idejét deák nyelvre kell fordítani. Milly szükségtelen ez, ’s milly sok idő vesztegetés, kivált olly gyermekekre nézve, kik annak soha hasznát nem veszik, mutogatni nem szükség; úgy kívánja azért a’ választmány falukon a’ latán nyelv tanítását határozni, hogy a’ tanítónak szabad legyen a’ rendes hat órán kívül külön órákon deákul tanítani, de csak olly gyermekeknek, kik az elsőbb négy iskolai esztendőt már elvégezték; mert a'' gyenge elmét egy nehéz nyelv tanításával zavarba hozni nem egyébb volna, mint az értelmi kifejtést kegyetlen kezekkel megfojtani. Egyébb iránt, ha azt akarja a’ falusi tanító, hogy ezen tanítása gymnasialis folyamatnak bevezessék, a' latin nyelven kívül mind azt eltanítsa, a’ mi a’ pápai fő gymnasium meghatározott rendszerében azon iskolában előadatik, mellyel közegyenesen (parallele) növendékét vinni akarja. Eddig közli Radtánfy T. Mihál. S a’ közlő bizton hiszi, hogy sem a’ nagytekintetű választmány szerénységét nem sérti, sem a’ főtisztelető egyházi kormányszéknek titkait nem leplezi fel akkor, mikor olly tant terjeszt el, melly a 11 ik szám. Első félév. a’ nm. m. k. h. tanács jóvá hagyásával már szentesíttetett, melly az egyházi fő kormány részéről háromszáz egynehány ref. gyülekezetbeli lelkészekkel, tanítókkal, egyházi gondnokokkal, elöljárókkal közöltetett, sőt a’ melly sinórmértékű, a’ megtartás végett kiadatott, inkább indítványozni merész, hogy miután Pápán már egy jeles könyvnyomó műhely létesült, a’ főtiszteletü egyházi kerület ne csak illyen közhasznú irományokat, hanem még jegyzőkönyvét is egész kiterjedésében, a’ nm. m. k. h. tanács helybenhagyása után, nyomassa le, ’s ezt minden gyülekezet csekély csak éppen nyomtatási áron megvévén, ebből válna azután idővel, nemcsak a*3 §ban említett hasznos gyülekezeti könyvtár,hanem olly okleveles gyűjtemény is, melly sok esetekben megmentené híveit a’ felsőbb helyeken való alkalmatlankodástól, ’s ez által végzései, törvényei is nagyobb erőt nyernének, s több benyomást eszközölnének a’ műveletlen népnél is, melly csak a* nyomott betűket tartja oll erejűeknek, hogy azok kötelezhessenek. Közlő jégyzése: Gyászbeszéd, mellyet Palóczy László ur, Borsod vármegye követe ’s a’ nemzeti képviselők megbízott szónoka, m. b. Bánffy László temetésekor f. é. jan. 23-án Pozsonyban tartott. Nemzeti Képviselők, országgyűlési gyász sereg! Tanácskozási palotáink helyett a’ halál csarnokában ’s a’ rothadás országának küszöbeinél állva látlak titeket, végbucsút venni sírjának szélénél azon báró Bánffy Lászlótól, ki már az örök Valónak trónja előtt áll. Midőn a’ még szabad Róma római hősének, az afrikai Scipiónak, temetéséhez készült, az öreg Metellus azt mondá négy fiainak: „Menjetek el fiaim Scipio temetésére; nagyobb polgár temetésén soha sem lesztek/. Most, midőn e’ temetőkertben, báró Bánffy Lászlónak meghűlt tetemeit kisértétek ki, nem egy magyar Metellusnak, hanem azon nemeslelkű férjfinelimnitán kesergő testvér hazának összeolvadt fajai igy kiáltanak hozzátok: „Jobb polgárnak temetésén valaha aligha voltatok, valaha aligha lesztek!44 Csendesek és szelídek valának az őt czímerező erények. Nem hajította ő soha át a’ Rubiconon dárdáját azért, hogy az emberi szív hiúságának áldozzék. Nem tartotta ő nagyoknak és még kevesebbé nézte mustráinak az egykor Carthago romjain ülni látott Mariusokat. Csak egyszerű polgári koszorúk ékesíték az ő férjfiai homlokát, pedig szerénysége még azokat sem kereste, csendes pályáján mindazáltal halmozva szórta azokat ő reá a’ köz hála ’s tisztelet.