Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)

1840-02-05 / 11. szám

A" Dunántuli ref. kerület elemi iskoláiról. ( Vége.­) 5. Az elemi iskolabeli tanulmányokra i­ézve. Kevés az, a­ mit az elemi iskolákról ezen te­kintetben kívánni lehet. Vallás erkölcsi tökéletes­­bülésre czélozva, irás olvasás, magyar nyelv, ma­gyar fogalmazás levelek gyakorlatával együtt, szép­írás, rajz, ’s ezekkel együtt egy kevés tértudomány; reáltudományok mint szám, földrajz, természetrajz, természettudomány történet rajz, leginkább a’ hazá­­jé; hazai törvények, rövid mesterség ’s gazdaság tu­domány, ’s ezek a’ legfőbb tárgyak mellyekkel az elemi iskoláknak foglalatoskodniok kell. Ide járul­­hat még a­ testgyakorlat, a’ mennyire az falun kivihető, ’s tán még ha lehet a’ selyemtenyésztés, faültetés, faoltás, kertmivelés ’stb. Ezen itt elő számlált tudományok tanitassanak hat esztendeig négy folyamatban, melly folyamatok közül az első kettő egyegy évig, a’ két utolsó pedig kétkét évig tartanak. E’ szerint a' népiskolának négy osz­tálya lenne, mellyek közül mivel az első ’s utolsó legfontosabbak, ha két tanitó van, mindig ne a' segéd, hanem a*' rendes tanitó keze alatt legyenek, amannak a’ középsőt adván által. Némelly nagyobb gyülekezetekben hol több tanító van, szokás most a’deák nyelvtanítása, úgy hogy a' legelső tanítónak majd minden idejét deák nyelvre kell fordítani. Milly szükségtelen ez, ’s milly sok idő vesztegetés, kivált olly gyermekekre nézve, kik annak soha hasznát nem veszik, mu­togatni nem szükség; úgy kívánja azért a’ választ­mány falukon a’ latán nyelv tanítását határozni, hogy a’ tanítónak szabad legyen a’ rendes hat órán kívül külön órákon deákul tanítani, de csak olly gyermekeknek, kik az elsőbb négy iskolai esz­tendőt már elvégezték; mert a'' gyenge elmét egy nehéz nyelv tanításával zavarba hozni nem egyébb volna, mint az értelmi kifejtést kegyetlen kezek­kel megfojtani. Egyébb iránt, ha azt akarja a’ falusi tanító, hogy ezen tanítása gymnasialis folyamatnak bevezes­sék, a' latin nyelven kívül mind azt eltanítsa, a’ mi a’ pápai fő gymnasium meghatározott rendszerében azon iskolában előadatik, mellyel közegyenesen (parallele) növendékét vinni akarja. Eddig közli Radt­ánfy T. Mihál. S a’ közlő bizton hiszi, hogy sem a’ nagytekin­tetű választmány szerénységét nem sérti, sem a’ főtisztelető egyházi kormányszéknek titkait nem leplezi fel akkor, mikor olly tant terjeszt el, melly a 11 ik szám. Első félév. a’ nm. m. k. h. tanács jóvá hagyásával már szente­­síttetett, melly az egyházi fő kormány részéről há­romszáz egy­nehány ref. gyülekezetbeli lelkészek­kel, tanítókkal, egy­házi gondnokokkal, elöljárók­kal közöltetett, sőt a’ melly sinórmértékű, a’ meg­tartás végett kiadatott, inkább indítványozni me­rész, hogy miután Pápán már egy jeles könyv­­nyomó műhely létesült, a’ főtiszteletü egy­házi ke­rület ne csak illy­en közhasznú irományokat, hanem még jegyzőkönyvét is egész kiterjedésében, a’ nm. m. k. h. tanács helybenhagyása után, nyomassa le, ’s ezt minden gyülekezet csekély csak éppen nyom­tatási áron megvévén, ebből válna azután idővel, nemcsak a*­3 §ban említett hasznos gyülekezeti könyvtár,hanem olly okleveles gyűjtemény is, melly sok esetekben megmentené híveit a’ felsőbb helye­ken való alkalmatlankodástól, ’s ez által végzései, törvényei is nagyobb erőt nyernének, s több be­nyomást eszközölnének a’ műveletlen népnél is, melly csak a* nyomott betűket tartja oll­ erejűek­­nek, hogy azok kötelezhessenek. Közlő jégy­zése: Gyászbeszéd, mellyet Palóczy László ur, Borsod vármegye követe ’s a’ nem­zeti képviselők megbízott szónoka, m. b. Bánffy László temetésekor f. é. jan. 23-án Pozsonyban tartott. Nemzeti Képviselők, országgyűlési gyász se­reg! Tanácskozási palotáink helyett a’ halál csarno­kában ’s a’ rothadás országának küszöbeinél állva látlak titeket, végbucsút venni sírjának szélénél azon báró Bánffy Lászlótól, ki már az örök Va­lónak trónja előtt áll. Midőn a’ még szabad Róma római hősének, az afrikai Scipiónak, temetéséhez készült, az öreg Metellus azt mondá négy fiainak: „Menjetek el fiaim Scipio temetésére; nagyobb pol­gár temetésén soha sem lesztek/. Most, midőn e’ temetőkertben, báró Bánffy Lászlónak meghűlt te­temeit kisértétek ki, nem egy magyar Metellusnak, hanem azon nemeslelkű férjfin­elimni­­tán kesergő testvér­ hazának összeolv­adt fajai igy kiáltanak hoz­zátok: „Jobb polgárnak temetésén valaha aligha voltatok, valaha aligha lesztek!44 Csendesek és szelídek valának az őt czíme­­rező erények. Nem hajította ő soha át a’ Rubico­­non dárdáját azért, hogy az emberi szív hiúságá­nak áldozzék. Nem tartotta ő nagyoknak és még kevesebbé nézte mustráinak az egykor Carthago romjain ülni látott Mariusokat. Csak egyszerű pol­gári koszorúk ékesíték az ő férjfiai homlokát, pe­dig szerénysége még azokat sem kereste, csendes pályáján mindazáltal halmozv­a szórta azokat ő reá a’ köz hála ’s tisztelet.

Next