Hasznos Mulatságok, 1840. 2. félév (1-52. szám)
1840-12-02 / 45. szám
( 179 ) jön,’s a’ család főágát folytatá, emez pedig egy mellékágat alapított, mellynek ivadéki (Péter, Jakab és György) 1432—35 években Sorgenloch vagy Selgenloch melléknevet vettek fel. Péter fia, Friele, a’ főágban hasonlókép alapított egy mellékágat , — melly egyik nejének törzsüknevétől „Laden“ melléknevet kapott. — Péter unokája, kinek szinte Friele volt neve, Gutenberg Erzsébetet, Gutenberg kamarás egyetlen leányát ’s e’ család utolsó csemetéjét vévé nőül, ’s vele két fiút nemzett, Frielot és Jánost, kik közül az utóbbi magát közönségesen gutenbergi Gensfleisch Jánosnak hívta, ’s mind a’ két ős család egyesített nevét a’ könyvnyomtatás mesterségének feltalálása által a’ késő maradéknak általadé. Gutenberg János Mainzban 1393 és 1400 közt született ’s igen hihetőleg atyja házában nevelkedett fel. 141 ldik évben feltámadván a’ ezéhek a’ patríciusok ellen, ezek közül 112 személy, ’s köztök Gensilleisch János is, a’ fentebb említett Péter, Jakab és György fiaival kivándorlóit; egy másik lázadás, melly 9 évvel ezután (1420) hevesebben dühöngött, mint az előbbiek valamennyien, még inkább megritkitá az ott lakó patríciusok sorát, és sokan a’ legelőkelőbb családokból kénytelenek lévén Mainzot elhagyni. Ugyan is, midőn 111. Konrád érsek ’s választó fejedelem, és Ruprecht (Róbert?) császáré’ városba bemenetét tartaná, patríciusok ’s polgárok agyarkodva kapkodtak a’ dics után a’ császárt elfogadni, ’s neki tisztelgeni. Ez alkalomnál a’ patríciusok nyerék meg az elsőséget, ’s sikerült nekik a’ széhek küldötteinek szerencse-kivánatit hátszínbe tolni. A’ polgárság e’ miatt annyira felbőszült, hogy a’császár elutazása után a’ patríciusok házait foldulá, ’s kemény békeföltételeket irt ebibek ; azonban a’ nemes családok készebbek voltak inkább kivándorlani , mint ollyan föltételek elfogadása által , mellyek becsületüket ’s vagyonukat korlátozással fenyegeték, a’ pórnépnek alattvalóivá leendeni.— Ekkor hagyá el Gutenberg is szüleivel a’ várost, ’s mint gyanitni lehet, Eltvillbe (Rheingauban) vonult, hol családénak birtoka volt, 's testvére Friele még 1434. évben is lakott. Maga Gutenberg, ugye látszik semmi részt sem vett a’ pártok küzdésében, mivel az 1430ban patríciusok és ezékbeliek között kötött szerződésben, az ő neve világosan azok közt emlittetik, kiket a’ tanács és község veszély nélkül ismét felfogadhatott. Gutenberg azonban ezen engedelemmel, mint látszik, nem élt. Kivándorlása után 14 évvel Straszburgban látjuk őket fellépni, ’s perbe keveredni a’ mainzi tanácscsal, mellytől évi jövedelme szokott járni, de mi neki most megtagadtaték, hihetőleg azért, mert a’ felszólításnak, hogy visszatérjen, nem engedelmeskedett. U. i. 1434 ben a’ mainzi városi írnokot hatalmába kerítvén a város résziről még hátralevő 310 forintnyi házbérért turul fogságba téteté, ’s csak akkor ereszté szabadon, midőn a’ követelt öszveg kifizetését bizonyos határidő alatt valósittatni megigéré, ’s érte a’straszburgi polgármester ’s tanács jót állottak. Ámbár valószínű hogy Gutenberg családi ügyei miatt, Mainzot még azon esztendőben meglátogatta, de mégis azonnal visszatért Straszburgba, hol a’ város előtt fekvő Arbogast kolostorban letelepedett, ’s titkon némelly kézmüvi mesterségekkel foglalkozott. Ezek nevezetesen kőköszörülésben és tükörkészitésben állottak. 1436dik évben egy straszburgi előkelő polgárt, Dritzehin Andrást a’ kő köszörülésbe oktatott. Mintegy esztendővel később Riffen Jánost tanitá egy más mesterségre, mellynek lehető nyeressége felett úgy egyezkedtek, hogy Gutenberg két harmad, Riffe pedig egy harmad részt kapjon. Később Dritzehn és még egy negyedik részvényes Heilmann András,, lépett e’ társaságba, ’s a’ számadási viszonyok úgy módositatvák, hogy Gutenberg a’ haszonnak felét, Riffe egy negyed, Dritzehn és Heilmann, kik a’ tanításért 1438 ki martiusban egyenkint 80 forintot tartoztak lefizetni, szinte egy negyed részét húzzák. Amenyire egy — Dritzehn és Gutenberg örökösei közt támadt — per okleveleiből ki lehet venni, ezen egyesület valószínűleg csupán tükrök készítésére, akkoriéban igen ritka csinálmányra terjeszkedett. — Iparűzés közben észrevevék Dritzehn és Heilmann, hogy Gutenberg titkon még más mesterségekkel is foglalkozik. Sürgetés kérelmükre , hogy őket ezekben is oktatná, rá állott Gutenberg, hogy előbbi szerződésüket eltörölvén, újat kössenek öt esztendőre, mellyben mind azon mesterségekre, mellyeket tud, — őket megtanítani,— ’s tőlök semmit el nem titkolni igéré, azon feltétel alatt, miszerint mindenik a’ már kezdetben letett 80 forinthoz még 115 forintot fizessen, mégpedig 50 frtot azonnal, a’többit pedig bizonyos határnapokon. A’ szerződésben állott továbbá az is, hogy ha a’ részvényesek közül valamellyik meghalna, a’ bevett pénzösszeg és eszközök fejében 100 f. kapjanak,de a’ társaság titkaiban is nyereségiben minden további részvételtől kirekesztessenek. Heilmann a’ szerződés szerint lefizeté a’ kívánt 50 foritnot, Dritzehn azonban csak 40et tett le, ’s azon esztendőben karácsonkor, a’ nélkül hogy a’ hátralévő összeget leróta volna, megholt. Két testvére Dritzehn Miklós és György, ekkor a’ társaságba felvétetni, vagy az elhunyttól betett pénzösszeg visszafizetését kívánták. Gutenberg mindkettőt makacsan megtagadván, a’ testvérek törvény utján követelék vissza a’ költségeket; de a’ mint Guten-