Hasznos Mulatságok, 1840. 2. félév (1-52. szám)
1840-08-08 / 12. szám
Búcsuvétel, mondatott a" nagyváradi királyi Tudományok intézetében , lászlófalvi Eördögh Emil másodévi joghallató által, tanuló társai nevében, Julius 13-án tartatott próbatételen. Mélyen tisztelt Jelenlévők! Nincs tudomány, melly az emberhez inkább méltó lenne, melly közelebb eredne az örök igazság tiszta forrásához, ’s tudomány, mellynek gyakorlati arany hasznai mind a’ magányos életben , mind a’ társasági súrlódások között annyi milliók, — olly nélkülözhetetlen, —kipótolhatatlanok lennének , mint az embernek önmaga ösmérete. Önmagunkat ösmérni, ez nem oskoláink tanulmánya, nem egynéhány évi munka és dolgozás óhajtott gyümölcse lehet; ez az élet feladatja, egy talány, mellynek sok bölcs akart Oedipussa lenni, de bölcsesége rendesen már az első szótagnál fenakadt, ’s mig találgató — lefolyt az élet, — és a’ csomó bontatlanul maradott. Ez egy alapsarok, melly felett jogaink’s köteleségeink műszere forog ; egy oczeán, melly ágaival a’ földtekét borítja el; egy nap , melly világokra önti szét fénye sugarait, és a’ kis folyam megfutva útjait visszasiet az anya oczeán ölébe, ’s a’ világosság megszűnik, ha elvonul szemeink elöl a’ nap; igy vágynak jogaink ’s kötelességeink is önös méretségünkhez — mint folyam az óczeántól, — világosság a’ naptól — veszik tőle eredetüket, —• ’s viszont ő nékiek kiegészítő részeik. „Ösmérd tenmagadat“ — ez vala Egyptom egyik egyházán jelszavai írva, ’s valóban nincs egy mondat, melly szebb munkára, üdvösségesebb tanulmányokra szólítana fel, mint ez. itt fogalmik minden igazság, — minden valódi erény, minden üdvösséges tudomány, —jog,— és, kötelesség. Ki — mint tükörben, képmásunkat, vagy árnyékot napnak ellenében — gyakorta vizsgálat alá veszi anyagi műszerünket, a’ lélek munkálatit, a’ szívnek indulat- ’s szenvedély-csatáit, az igaz bölcs kezd lenni, mert bölcsességét nem a’ csillagok megmérésén kezdi, ám önmagába tér előbb, mint azon okos polgár, ki hazáját kívánja először meg- ismerni, mintsem a’ külföldre sietne. D — ha látni fogja teste csudás műszerét, látni azon sok megfoghatatlan titkok méltóságát, a’ rendet melly boldogságunkra olly egyhangúlag látszik munkállódni, mellyeken egy magasbész, bölcsesség, ’s kegyelem áldáspecsétje lángolnak, akkor mint gyermek, ki legelőször kezdi ösmerni ’s méltánylani szüleinek érettetett annyi fáradozásaikat , szent megilletődéssel tekint fel, honnan mind ezt sejti eredni, szivét hála tölti el, lelkét tisztelet! És ime itt vannak önös méretségünkből a’ legtisztább fogalmak ’s kötelességek Isten iránt. Ha látni fogja ő, mennyi szükség hálózza körül életünket — mint testet ruházatunk — a’ bölcsőringatástól egész a’ sírig; mennyi veszély kiséri lépteinket most vad állatok, majd rosszabb embertársaink sértései miatt; ha tapasztalni fogja, hogy magányosság a’ szivet ’s elmét, mint rozsda a’ vasat, észrevehetetlenül megemészti, akkor meg lesz győződve arról, hogy az ember társaságos állat, ’s hogy bírjon ki bár melly nagy kincseket, — ha velek mást nem boldogíthat; lakjon bár melly tündér vidéket, — ha nincs kinek elmondhassa a’ tájék szépségét, és simuljanak bár méltóságok lábaihoz , — ha nincs egy emberi lény az egész tenyészetben, ki szívveréseit szeretettel megszámlálná, kinek forró kebelén megnyughatnék fáradozásai után, akkor hasztalan minden birtoki kincs, vagy méltóság, a’ tiszta öröm mint futó ezüst a’ síma tükörszínezetről, nyom nélkül sikamlik le szivéről, ’s ő fájdalommal sohajtand fel, hogy: „embert csak ember boldogíthat.“ Ila ő érezni fogja, hogy a’ rész nála fájdalmas érzetet szül, megsértés testben lélekben nékie kínt okoz ’s közönségesen minden ártalom az egyedek, vagy a’ többség kárára hat; ellenben hogy a’ jó édes érzet forrása, a’ szivet gyönyörre ingerli, ’s a’ tökéletességet előmozdítja, akkor azt fogja mondani: „mi nékem fájdalmat okoz, az embertársamnak is fájdalmas lészen — hiszen ő is ember, mint én; ártalom vagy sértés őtet is megbántják, ’s a’ jó néki is legkedvesebb.“ És ime önös méretségünk fejté ki társaságba alakulásunknak első alapjait a’ társaságos erényeket, ’s azon igazság legtisztább szabályát, mit az Üdvözítő már egykor tanita: „mit magadnak nem kívánsz másnak se tégy.“ ’S végre ha látni fogja őt mennyi kincs vagyon körülre a’ széles természetben az ő javára elültetve , mennnyi lelki gyönyörrel van minden tudás, minden igyekezet az öszsieretségekhez megáldva , akkor lelkébe azon meggyőződés száll, hogy a’ tudományok önhelyezetünk javító eszközei; azon bűvös tükrök, mellyekben rég elhamvadt századok tapasztalásait láthatjuk; a’ lélek táplálékai; az értelemnek fénköve. És ime a’ tudományok iránti szükséges ragaszkodásunk önösmeretségünk fejté ki, hasznos idik szám. adásodik félév.