Határőr, 1957 (12. évfolyam, 1-47. szám)

1957-12-24 / 47. szám

H­etvenöt éve született ma élő legnagyobb zeneszer­zőnk, az új magyar zene egyik megteremtője. Neve ismert az egész világon, és életműve fel­mérhetetlen értékű kincs, nem­csak a zeneértő világ, hanem a legegyszerűbb emberek szá­mára is. Az Eötvös kollégium tagja­ként végezte tanulmányait, majd a Zeneakadémián a zene­szerzés tanszékének tanára lett. Nagy barátjával, Bartók Bélá­val együtt a magyar muzsiká­nak szentelte életét. Folklorista kutatásai és gyűjtései nyomán a századok óta mélyben élő magyar klal érintetlen, tiszta világa Európa egyik legerede­tibb, legfrissebb dárdnccévé bontakozott ki. Bejárta az or­szágot, felkereste a legeldugot­tabb tájakon élő egyszerű em­bereket, és elénekeltette velük a már-már feledés homályába tűnő, nép ajkán született régi magyar dalokat. És a fonográf hen­gere megőrizte ezeket a felkuta­tott kincseket, amelyeket Kodály nem elszigetelten vizsgált, hanem megkereste a szö­veg és a dallam minden vonatkozá­sát, társadalmi hátterét is. Bartók és Kodály tudomá­nyos és művészi munkássága keltette fel a népi motívumo­kon felépülő magyar zene iránt az általános érdeklődést. Ők tették nemzetivé a magyar ze­nei életet, ők teremtették meg a magyar zeneművészetet. A század elején zenekultú­ránk nyugat felé fordult, a nyugati zene vált uralkodóvá hazánkban. Kodály mutatott rá Ki ne ismerné a magyar mesevilág egyik legmulatságo­sabb alakját, a nagyzoló, ártat­lanul füllentő öreg obsitost, Hán Jánost? Ő volt, aki el­fogta Napóleont, ő volt, akinek a nevétől rettegett az ellenség. Csodálatos kalandjait Garay János énekelte meg először költői elbeszélésében, majd Kodály Zoltán írt róla dalmű­vet. Hári János belopta magát először, hogy a a népdal, a nép­zene gyökerét ke­leten kell ke­resni. Kodály Zoltán mindig egy vonat a szabadságért küzdő néppel. Er­ről tanúskodnak legszebb alkotásai: a „Psalmus Hun­­garicus”, a „Fel­­szállott a páva”, a „Kállai ket­tős” és a népszerű „Hári János” is. A zenei élet több jelentős alakjától eltérően, Kodály az éneklő muzsika kedvelője. Dal­szövegeit szintén a nép ajkán élő mesékből, versekből vá­lasztotta ki. Világhírűek a kórusművei is. Senki sem fordult még olyan szakértelemmel, olyan gonddal a gyermekek felé, mint ő, a szíveikbe, hűséges életpárjá­val, Őrzőével együtt, am­it ő sem hagyott el soha, pedig — füllentései szerint — császár­nők ajánlották fel kezüket neki. A Kodály-ünnepsége­k során ismét műsorra tűzte a Magyar Állami Operaház a „Hári Já­­nos”-t. Képeiink az Operaház előadásán készültek, és a dal­játék egy-egy érdekes jelene­tét örökítik meg. Gyermekdalai, kórusai, zon­goradarabjai páratlan értékűek a legifjabbak zenei nevelésé­ben. Kodály művészete csak a felszabadulás után válhatott közkinccsé. Horthyék mellőzték, igyekeztek elhallgatni, elsősor­ban a Tanácsköztársaság ide­jén tanúsított forradalmi maga­tartása miatt. Nevét azonban szárnyára kapta a dal, a mu­zsika és szerteröpítette az egész világon. Népünk ma őszinte elismerés­sel és szeretettel adózik a het­venötéves Kodály Zoltánnak. Megérdemelten ünnepeljük a nagy magyar zeneszerzőt, aki olyan életművel ajándékozott meg bennünket, hogy méltán sorolhatjuk népünk legnagyobb fiai közé. Helényi Gyula alezredes, a határőrség zenekarának parancsnoka. A nagyidai határ (Palló Imre és Mátyás Mária) HÁRI JÁNOS A francia király udvarában Harctéri jelenet Sorompójelenet az első felvonásból (Palló Imre és Mátyás Mária) | JCmkíLp 0ZfrlMu­

Next