A Hazáért, 1962 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1962-09-19 / 38. szám
Eredményes harcot a visszatérés okaidia n em lehet úgy vezetni, hogy mások új véleményét figyelmen kívül hagyjuk. Különösen fontos problémaként jelentkezik ez az egyes fegyelmi vétségek megítélésénél, amikor sokoldalúan kell elemezni az elkövetett fegyelmi vétségek okait, és a reális tényeknek megfelelően kell eljárni. A fegyelmi vétségek elemzése során gyakran lehet találkozni olyan jelenségekkel, amelyekből gondolni lehetett volna a fegyelmezetlenség bekövetkezésére. Mégis egyes parancsnokok, vezetők nem vonják le a megfelelő következtetéseket, és nem teszik meg a kellő intézkedéseket. Miért? Azért, mert nem élnek az emberek között, nem látják azok problémáit, nem veszik figyelembe véleményeiket. Tehát olyan káros fogyatékosságok gátolják a munka eredményességét, amelyeket kellő akaraterővel, a bírálatra való helyes reagálással meg lehet szüntetni. Fontos az is, hogy a képzettséggel, a politikai és katonai tudással megfelelően párosuljon a gyakorlati hozzáértés, a feladatokban való gyakorlati jártasság. Tapasztalatok birtokában látókörünk szélesebb, jobban tudunk vezetni, jobban tudjuk az emberek problémáit elemezni, és a feladatokat eredményesebben tudjuk megoldani. Tapasztalható több elvtársnál, hogy egyegy alkalommal nem tudják kiválasztani a munka során a fő kérdéseket, és elvesznek a sok apró munkában. Ez mutatkozott meg egyik legutóbbi összefoglaló csoportos foglalkozáson is, amikor a propagandisták egy része a hallgatóság figyelmét a részletproblémákra és nem a főbb elvi kérdések megértetésére terelte. Igen fontos a munka színvonala, eredményessége érdekében, hogy a legfőbb feladatokat ki tudjuk választani, és ezekre irányítsuk a fő figyelmet. A gyakorlatiasság, a munkában való jártasság azt is jelenti, hogy egy-egy esetben feltaláljuk magunkat, tudjunk intézkedni és reagálni a feladatokra, problémákra. A magasabb képzettség elérése mellett a jellembeli fogyatékosságok kijavítása, a gyakorlatias munkastílus kialakítása, a közvetlen, elvtársias légkör, a katonák szívéhez való beszéd is jelentősen segíti a hibák felszámolását, azok ismételt visszatérésének megakadályozását. A másik jelenség — ami összefügg a visszatérő hibák felsorolt okaival — a kommunista felelősségérzet hiánya. Több esetben volt alkalmam meggyőződni arról, hogy egyesek lelkiismeretlenül, felelőtlenül, nem kommunistához méltóan végzik fontos feladataikat. Megtalálható ez a jelenség szinte valamennyi munkaterületen. Nem azt állítom, hogy ez általános, de ilyen jelenségekkel többször találkozunk. Tapasztalható ez a jelenség az ellenőrzésekre való felkészülés során, valamint az ellenőrzések végrehajtása alatt is. A kommunista felelősségérzet hiánya az oka, hogy egyes helyeken felkészületlenül mennek az alegységek ellenőrzésére, hogy az alegységeknél való tartózkodás ideje alatt nem a tartalmi kérdéseket, hanem a formaságokat, a külszínt vizsgálják, de ezt is csak felületesen. Ebből adódnak azután a szubjektív és nem megalapozott megállapítások. Ilyen helyzet alakult ki pár hónappal ezelőtt a Ny-i magasabb egységnél, ahol éppen egyes vezetők körében volt tapasztalható a kommunista felelősségérzet hiánya. Ennek következtében a magasabb egység elmaradt az általános fejlődéstől, több vonatkozásban visszaesés volt tapasztalható. A vezetésben éppen a kellő felelősségérzet hiánya miatt „nagyvonalúság”, a minőségi munka elhanyagolása, az emberek megítélésében szubjektivizmus volt tapasztalható. Mindebből következik, hogy hiányzott a munka mindenre kiterjedő elemzése, és látszateredményekre törekedtek a munkában. Ez éreztette hatását az alegységeknél, s mivel az ellenőrzések nem voltak alaposak, a figyelmeztetések ellenére sem tettek kellő intézkedéseket a hibák kijavítására. A kommunista felelősségérzet, hiányát mutatja P. Z. tiszt elvtárs esete is, aki nemrég leittasodott, a polgári személyekbe belekötött, és a lakosság megbotránkozása közepette megverte beosztottjait. Nem gondolt tettének súlyosságára és következményeire, pedig ha egy kicsit is gondolkodik, ha nem ivott volna annyi szeszes italt, akkor nem következik be az esemény. Ehhez nem kellett volna más, mint átérezni annak felelősségét, hogy azért vagyunk posztunkon, hogy képezzük, neveljük katonáinkat a haza védelmére. A felelősségérzet hiánya megtalálható harcosainknál is, ha nemlátják el éberen a járőrszolgálatot. Az utóbbi időben bekövetkezett sorozatos elalvások azt mutatják, hogy e téren van még igen sok tennivalónk. Mit is jelent a kommunista felelősségérzet? Azt, hogy munkánkat kommunista módon végezzük, a beosztottakkal kommunistához méltóan viselkedjünk, hogy ez az országunknak, népünknek felemelkedését, jólétét, biztonságát, békéjét szolgálja. Nem szabad a hibák mellett elmennünk úgy, hogy ne reagáljunk rá, ne ösztönözzük a hibákat elkövetőket azok kijavítására, a munka minőségi színvonalának emelésére. Tapasztalható, hogy több elvtárs liberálisan kezeli, nem tárja fel az alegységeknél ténylegesen fennálló hibákat — azért, hogy jó színben tüntesse fel magát az alegységek tisztjei előtt. Ez a „jó barátság” nem tesz jót senkinek sem. Azzal tenne jót, ha felfedné a meglevő hibákat, és megmutatná, hogyan kell azokat kijavítani. A Gy-i és az N-i egységünknél is meg lehetett volna előzni az anyagi viszszaéléseket, ha rendszeresen ellenőriznek, és nem hallgatják el a feltárt hibákat. Felelősséget kell érezni — és nem akármilyet — minden olyan jelenség, minden olyan dolog iránt, amely munkánkkal, beosztottjainkkal összefügg, mert csak így tudunk eredményes harcot vívni a hibák ismétlődése elllen. Nem akarok az illegalitás időszakára hivatkozni — mert a felszabadulás után is sok példát találunk —, hogy a kommunisták milyen forradalmi lendülettel dolgoztak a nép javára. Ma, amikor viszonylag békés időszakban élünk — ennek a forradalmi lendületnek a munkában, a munka eredményességében, színvonalában kellene hatványozódni. Nálunk, határőröknél — akik az ország határait védjük, akik népünk békéje felett őrködünk — e forradalmi lendületnek még fokozottabban kell érvényesülni, ha eredményes harcot akarunk folytatni a határsértők ellen. A kommunista felelősségérzet, a forradalmi lendület kialakításában nagy szerepe van a párt- és KISZ-szervezeteknek. Olyan légkört kell kialakítani, amelyben nem tűrik a tunyaságot, lustaságot, a tétlenséget, ahol szinte sziporkáznak az emberek az ötletektől, s megvan mindenkiben a munka, s az emberek iránti felelősségérzet. Ezt csak úgy lehet elérni, ha megtartjuk valamennyien a pártélet senini normáit, a párt Szervezeti Szabályzatában foglaltakat, és kommunistához illően végezzük munkánkat, kommunista módon érzünk és cselekszünk. Ha a párthatározat szellemében dolgozunk, munkánk gyümölcse nem marad el, és elmondhatjuk, hogy eredményesen harcoltunk a visszatérő hibák okai ellen. Nagy Albert százados 10 Bachti találkozó Karhatalmi egységünk KISZ- bizottsága baráti találkozót rendezett a szovjet hadsereg egyik ideiglenesen hazánkban állomásozó alakulatának Komszomol-szervezetével A vacsorával, tánccal és műsorral egybekötött est alkalmával különösen nagy sikert arattak a szovjet elvtársak vidám jelenetei, ügyességi versenyei. A résztvevők az összejövetelen megbeszélték a Komszomol és a KISZ közötti elvtársi-baráti kapcsolat továbbfejlesztésének feladatait. Nagy István törzsőrmester Komszomolsták vidám „háztartási” ügyességi versenye