A Hazáért, 1962 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1962-09-19 / 38. szám

Eredményes harcot a visszatéré­s okai­dia n­ em lehet úgy vezetni, hogy mások új vé­­leményét figyelmen kívül hagyjuk. Különösen fontos problémaként je­lentkezik ez az egyes fegyelmi vétségek megítélésénél, amikor sokoldalúan kell elemezni az elkövetett fegyelmi vétségek okait, és a reális tényeknek megfelelően kell eljárni. A fegyelmi vétségek elemzése során gyakran lehet találkozni olyan jel­enségekkel, amelyekből gondolni lehetett volna a fegyelmezetlenség bekövetk­ezésére. Mégis egyes parancsnokok, vezetők nem vonják le a megfelelő következtetéseket, és nem teszik meg a kellő intézkedéseket. Miért? Azért, mert nem élnek az emberek között, nem látják azok problémáit, nem veszik figyelembe véleményeiket. Tehát olyan káros fogyatékosságok gátolják a munka eredményességét, amelyeket kellő akaraterővel, a bírálatra való helyes rea­gálással meg lehet szüntetni. Fontos az is, hogy a képzettséggel, a po­litikai és katonai tudással megfelelően pá­rosuljon a gyakorlati hozzáértés, a fel­adatokban való gyakorlati jártasság. Ta­pasztalatok birtokában látókörünk széle­sebb, jobban tudunk vezetni, jobban tud­juk az emberek problémáit elemezni, és a feladatokat eredményesebben tudjuk meg­oldani. Tapasztalható több elvtársnál, hogy egy­­egy alkalommal nem tudják kiválasztani a munka során a fő kérdéseket, és elvesz­nek a sok apró munkában. Ez mutatkozott meg egyik legutóbbi összefoglaló csoportos foglalkozáson is, amikor a propagandis­ták egy része a hallgatóság figyelmét a részletproblémákra és nem a főbb elvi kérdések megértetésére terelte. Igen fontos a munka színvonala, ered­ményessége érdekében, hogy a legfőbb fel­adatokat ki tudjuk választani, és ezekre irányítsuk a fő figyelmet. A gyakorlatias­ság, a munkában való jártasság azt is je­lenti, hogy egy-egy esetben feltaláljuk ma­gunkat, tudjunk intézkedni és reagálni a feladatokra, problémákra. A magasabb képzettség elérése mellett a jellembeli fogyatékosságok kijavítása, a gyakorlatias munkastílus kialakítása, a közvetlen, elvtársias légkör, a katonák szí­véhez való beszéd is jelentősen segíti a hibák felszámolását, azok ismételt vissza­térésének megakadályozását. A másik jelenség — ami összefügg a visszatérő hibák felsorolt okaival — a kommunista felelősségérzet hiánya. Több esetben volt alkalmam meggyőződni arról, hogy egyesek lelkiismeretlenül, felelőtle­nül, nem kommunistához méltóan végzik fontos feladataikat. Megtalálható ez a je­lenség szinte valamennyi munkaterületen. Nem azt állítom, hogy ez általános, de ilyen jelenségekkel többször találkozunk. Tapasztalható ez a jelenség az ellenőrzé­sekre való felkészülés során, valamint az ellenőrzések végrehajtása alatt is. A kommunista felelősségérzet hiánya az oka, hogy egyes helyeken felkészületlenül mennek az alegységek ellenőrzésére, hogy az alegységeknél való tartózkodás ideje alatt nem a tartalmi kérdéseket, hanem a formaságokat, a külszínt vizsgálják, de ezt is csak felületesen. Ebből adódnak azután a szubjektív és nem megalapozott megálla­pítások. Ilyen helyzet alakult ki pár hónappal ez­előtt a Ny-i magasabb egységnél, ahol ép­pen egyes vezetők körében volt tapasztal­ható a kommunista felelősségérzet hiánya. Ennek következtében a magasabb egység el­maradt az általános fejlődéstől, több vonat­kozásban visszaesés volt tapasztalható. A vezetésben éppen a kellő felelősségérzet hiánya miatt „nagyvonalúság”, a minőségi munka elhanyagolása, az emberek megíté­lésében szubjektivizmus volt tapasztalható. Mindebből következik, hogy hiányzott a munka mindenre kiterjedő elemzése, és látszateredményekre törekedtek a munká­ban. Ez éreztette hatását az alegységek­nél, s mivel az ellenőrzések nem voltak alaposak, a figyelmeztetések ellenére sem tettek kellő intézkedéseket a hibák kijaví­tására. A kommunista felelősségérzet, hiányát mutatja P. Z. tiszt elvtárs esete is, aki nemrég leittasodott, a polgári személyekbe belekötött, és a lakosság megbotránkozása közepette megverte beosztottjait. Nem gon­dolt tettének súlyosságára és következmé­nyeire, pedig ha egy kicsit is gondolkodik, ha nem ivott volna annyi szeszes italt, ak­kor nem következik be az esemény. Ehhez nem kellett vol­na más, mint átérezni an­nak felelősségét, hogy azért vagyunk posz­tunkon, hogy képezzük, neveljük katonáin­kat a haza védelmére. A felelősségérzet hiánya megtalálható harcosainknál is, ha nem­­látják el éberen a járőrszolgálatot. Az utóbbi időben be­következett sorozatos elalvások azt mutat­ják, hogy e téren van még igen sok tenni­valónk. Mit is jelent a kommunista felelősség­­érzet? Azt, hogy munkánkat kommunista mó­don végezzük, a beosztottakkal kommu­nistához méltóan viselked­jünk, hogy ez az országunknak, népünknek felemelkedését, jólétét, biztonságát, békéjét szolgálja. Nem szabad a hibák mellett elmennünk úgy, hogy ne reagáljunk rá, ne ösztönöz­zük a hibákat elkövetőket azok kijavítá­sára, a munka minőségi színvonalának emelésére. Tapasztalható, hogy több elv­társ liberálisan kezeli, nem tárja fel az alegységeknél ténylegesen fennálló hibákat — azért, hogy jó színben tüntesse fel ma­gát az alegységek tisztjei előtt. Ez a „jó barátság” nem tesz jót senkinek sem. Az­zal tenne jót, ha felfedné a meglevő hibá­kat, és megmutatná, hogyan kell azokat ki­javítani. A Gy-i és az N-i egységünknél is meg lehetett volna előzni az anyagi visz­­szaéléseket, ha rendszeresen ellenőriznek, és nem hallgatják el a feltárt hibákat. Felelősséget kell érezni — és nem akár­milyet — minden olyan jelenség, minden olyan dolog iránt, amely munkánkkal, be­osztottjainkkal összefügg, mert csak így tudunk eredményes harcot vívni a hibák ismétlődése elllen. Nem akarok az illegalitás időszakára hi­vatkozni — mert a felszabadulás után is sok példát találunk —, hogy a kommunisták milyen forradalmi lendülettel dolgoztak a nép javára. Ma, amikor viszonylag békés időszakban élünk — ennek a forradalmi lendületnek a munkában, a munka ered­ményességében, színvonalában kellene hat­­ványozódni. Nálunk, határőröknél — akik az ország határait védjük, akik népünk békéje felett őrködünk — e forradalmi len­dületnek még fokozottabban kell érvé­nyesülni, ha eredményes harcot akarunk folytatni a határsértők ellen. A kommunista felelősségérzet, a forra­dalmi lendül­et kialakításában nagy szere­pe van a párt- és KISZ-szervezeteknek. Olyan légkört kell kialakítani, amelyben nem tűrik a tunyaságot, lustaságot, a tét­lenséget, ahol szinte sziporkáznak az em­berek az ötletektől, s megvan mindenkiben a munka, s az emberek iránti felelősség­­érzet. Ezt csak úgy lehet elérni, ha meg­tartjuk valamennyien a pártélet s­enini normáit, a párt Szervezeti Szabályzatában foglaltakat, és kommunistához illően vé­gezzük munkánkat, kommunista módon érzünk és cselekszünk. Ha a párthatározat szellemében dolgozunk, munkánk gyümöl­cse nem marad el, és elmondhatjuk, hogy eredményesen harcoltunk a visszatérő hi­bák okai ellen. Nagy Albert százados 10 Bachti találkozó Karhatalmi egységünk KISZ- bizottsága baráti találkozót ren­dezett a szovjet hadsereg egyik ideiglenesen hazánkban állomáso­zó alakulatának Komszomol-szer­­vezetével A vacsorával, tánccal és műsorral egybekötött est al­kalmával különösen nagy sikert arattak a szovjet elvtársak vidám jelenetei, ügyességi versenyei. A résztvevők az összejövetelen megbeszélték a Komszomol és a KISZ közötti elvtársi-baráti kap­csolat továbbfejlesztésének fel­adatait. Nagy István törzsőrmester Komszomolsták vidám „háztartási” ügyes­ségi versenye

Next