A Hazáért, 1962 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1962-08-01 / 31. szám
bátor Bajcsy-Zsilinszky Endre a parlamentben és sajtóban nyíltan követelte a felelősségrevonást. Az ilegális kommunista párt röpcédulák tömegével tájékoztatta a lakosságot és követelte a gyilkosok bíróság elé állítását. A közvélemény nyomása miatt Horthy kormányzó végül 1943-ban kénytelen volt látszató pert indítani néhány vezető ellen, de tárgyalás közben és állami segítséggel a legfőbb gyilkosok: Feketehalmi-Czeydner, Grassy József, Deák László és dr. Zöldy Márton Németországba szökhettek, ahol felvették őket a náci hadseregbe és „különleges” magyar feladatokkal bízta meg őket Heinrich Himmler. Pontosabban az 1944. március 19-i német megszállás előkészítésével. Feketehalmi és társai SS-egyenruhába öltözve érkeztek vissza Magyarországra és vezető szerepük volt a nagyszabású őrizetbevételeik lebonyolításában. A felszabadulás után a jugoszláv és a magyar nyomozószervek hoszszas és körültekintő vizsgálatot folytattak. Számos helyszínelés , több száz tanú kihallgatása és más bizonyítékok alapján kezdődött 1946-ban a bírósági tárgyalás. Néhány idézet a tanúk vallomásából: Koleszár Alexandra. . . Tizenhárom éves voltam a csendőrrazzia idején. Kilenc családtagomat gyilkolták meg. De nemcsak gyilkoltak, hanem fosztogattak is. Hozzátartozóimnak levágták az újjal, hogy a gyűrűt kényelmesebben vehessék le róluk. Nővéremnek a fülét is levágták a fülbevaló miatt. . Jovanovics Jelka: „. . . a csendőrök szemem láttáig lőtték agyon öt fiamat. Pár nappal később kimentem a Duna-partra, mert valaki azt mondta, hogy ott fekszenek a halottak. Nem találtam ott szegény fiaimat, csak levágott testrészeket láttam a Duna jegén és egy nagy léket a Dunán, abba dobálták be a holttesteket.” Vékes Jenő: „ — Bajé® Ferenc tábornok, a megszálló csapatok parancsnoka ötmillió pengőt követelt a zsidó lakosságtól és fenyegetőzött, ha nem lesz meg a pénz, akkor megtorlás következik . . A vádlottak sokat hazudoztak és főként egymásra igyekeztek áthárítani a felelősséget. A vérengzések szörnyű tényei elöl persze nem volt kibúvó. Ebben azt akarták bizonyítani, hogy „jogos" megtorlásból mészárolták le az áldozatokat, mert azok megtámadták a megszállókat. Ez is lelepleződött, mert aggastyánok, asszonyok és gyerekek tették ki a halottak túlnyomó többségét, akiknek semmiféle fegyverzetük nem volt az állig felfegyverzett csendőrökkel szemben. Feketehalmi- Czeydner vallomásából megismerhető az előkészítés: .........1941 őszén gabonagyújtogatásról, csendőrök elleni merényletről, általában a lakosság mozgolódásáról kaptam jelentést, majd 1942. január 4-én állítólagos partizán mozgolódást jelentettek Zsablyáról. Szombathelyitől először szóbeli, később írásbeli parancsot kaptam erélyes, gyors tisztogatási intézkedésre. Ennek megfelelően utasítottam az alsóbb parancsnokokat. Keresztes-Fischer belügyminiszter Indítványozta a tisztogatási terület kiterjesztését Óbecse—Újvidék körzetig. Szombathelyi figyelmeztetett, hogy csak az inteligenciát kíméljem. Keresztes-Fischer arra kért, hogy gyorsan intézzem el, főként Újvidéket, mert az nagy város és életerejét nem lehet sokáig lekötni. Ezen az alapon egyeztünk meg 3 napos razziában ..." A hosszadalmas vallomásból a továbbiakban rövid részletet emelünk ki, hogy világos legyen, milyen ímereteket öltött ez a vérengzési sorozat. .. Január 22-éről 23-ra virradóra 100 polgári személyt agyon- lőttek. Közben a strandon is 000 főt lőttek agyon. Zöldi ezt a vérengzést úgy állította be, mintha fogolyszöktetés miatt tűzharc keletkezett volna. Az említett 100 polgári személy holttestét a Laktanya utcában úgy fektették öszszevissza, mintha futkosás lett volna és a csendőrök emiatt kényszerültek fegyverhasználatra. A Kossuth utcában körülbelül 30 egymás mellé fektetett halottat láttam, csupa jól öltözött belvárosi lakost. Itt bizony a szándékosságot nem lehetett letagadnia , Csurogon egy hombárba zárt emrbercsoport rajongott, közülük ISO főt legéppuskáztak a csendőrök, fogolylázadás címén. Zsablyán egy teremben 20 összekötözött kezű embert lőttek agyon...” Szombathelyi és Zöldi, bár a tárgyalás elején még azt állították, nem érzik bűnösnek magukat, a tárgyalás végére a bizonyítékok súlya alatt mégis beismerték bűnös felelősségüket. Sorra a többiek is gyilkosságokat, rablásokat vallottak be. „Érdemük” szerinti ítéletet hozott a bíróság. Operett, revü, bohózat, szatíra, látványosság — mindez együttvéve a nagy sikerű „Csodagyerekek” és a „Spessard fogadó” rendelőjének, Kurt Hoffmannak új filmje, a „Kísértet kastély Spessartban”. a film fülbemászó melódiáit három zeneszerző komponálta, míg a főbb szerepekben a „Spessard fogadó”-ból részint már ismert színészeket láthatjuk. Réges-régen történt, hogy a híres spessarti rablókat elfogásuk után befalazták egykori tanyájukba, a fogadóba. Az ítélet kimondja, hogy addig senyvedjenek ott, amíg a csárdának a fala áll... Egy új autóút építésekor ledöntötték a falakat, és a munkások hangokat hallottak. Kiszabadultak a kísértetek és első útjuk a közeli Landaukastély pincéjébe vezetett. A kastély lakói - köztük a bájos grófkisasszony, Charlotte — a nagy zajra sorra felriadnak, s miközben értetlenül állnak a különös jelenséggel szemben, csöngetnek a kapun. Egy defektet kapott autó fiatal tulajdonosa kér éjszakai szállást. Charlotte nem sejti, hogy a fiatalember a boldogult Sandau gróf hitelleveleinek birtokosa, és szeretné megszerezni a kastélyt, hogy luxusszállodának rendezzék be. A felderítésre érkező ifjú — Martin — viszont arra nem számított, hogy első látásra beleszeret Charlotte-ba, továbbá, hogy a kísértetek elhatározzák: valami jót cselekszenek, talán így végre nyugtot lelhetnek. A Jó szellemek — Katrin, Hugo, Max, Toni és Jockel — bemutatkoznak a várúrnőnek, segítenek neki a ház körüli munkában, sőt Max és Hugo még heves udvarlásba is kezdenek. Még aznap újabb vendég érkezik, Kalaka herceg, akihez jelentős anyagi érdekek fűzik a nyugatnémet kormányt. A fényes kísérettel érkező herceg is udvarolni kezd Charlotte-nak, de Katrin önfeláldozóan közbelép. Bájitalt készít, testet ölt és megjelenik Kalaka szobájában. Martin közben hazautazott, és összeveszett a kastély miatt apjával. A szellemek elrabolták a herceg vagyonát, Charlotte szobájában rejtették és a detektívek nem hisznek a kísértet-mesékben, ezért letartóztatták a lányt. A spessardiak úgy döntöttek , ők okozták a galibát, nekik kell helyrehozni a hibát. Katrin autóstoppal az időközben a Riviérára utazott Kalaka után megy, magával viszi a rablótt ékszereket, és addig ki nem jön a herceg hajókabinjából amíg teljhatalmú parancsolója nem lesz a férfinek. Max és Hugo Bombs utaznak, a csodálkozva hallják, hogy ott nincsenek kísértetek. a háborús feliratok? ... Martin megpróbálja megszöktetni Charlotte-t, de a lány azt hiszi, hogy Martin csajt a kastélyra pályázik. A tárgyalás napján a terem faláról lehull a vakolat, és előtűnik egy horogkereszt. még nincsenek kísértetek? ... Megérkezik Katrin és a herceg, Charlotte ártatlansága kiderül. Martin kibékül Charlotte-tal, a lány pedig összebékíti a fiút apjával. Minden akadály elgördül tehát a házasság elől. A szellemeket egy amerikai úr szerződteti, ők lesznek az első Hold felé tartó rakéta utasai. Már a Hold késetében vannak, amikor azt látják, hogy egy vörös csillagos rakéta meg akarja elesni őket. „Rákapcsolnak”, nagy robbanás következik — Íme is eredmény. A német szellem „meghódította” a Hold területét... (f) Sós Endre: TANÚVALLOMÁS Sós Endre könyvében egy harcos, haladó író és újságíró három évtizedes munkásságának legjobb publicisztikai és kommentátori termésének válogatott cikkeit kapja kézhez az olvasó. A kötet első része megrázó erővel tükrözi a fasizmus barbárságait, Orgoványtól Auschultzig. A humanista író éles szemével látja meg és hűen rajzolja le a fasiszta hóhérok arcát. „A budapesti népbíróság tanúnak idézett meg a jugoszlávok által azóta Újvidéken felkötött Zöldi Márton bűnperében . .. Amikor befejeztem vallomásomat, az elnök megkérdezte a vádlottat: — Mi a megjegyzése, Zöldi Márton? Kis az újvidéki hóhérnak gyilkosságaielsorolása után csupán egy megjegyzése volt: — A tanú téved, nem fehér, hanem sárga ruhát viseltem akkor .. .” — írja Sós Endre a „Zöldi Márton poklában" című cikkében, majd így folytatja: „A kecskeméti táborban együtt voltam Révész Bélával, a legszebb magyar miniatűrök írójával és Ady Endre biopráfosával; Farkas Istvánnal, az „Új Idők" kiadójával, tehetséges festőművésszel; Szalai Emillel a világhírű jogásszal, Radó Sándor színésszel, Barabás Béla, Ügeti Béla, Kardos István, Morgenstein Gyula, König Géza, Réti Lajos, Fodor Tibor és Zsoldos Jenő újságírókkal..." Alig egy-két ember menekült meg Zöldi Márton poklából. A „Vádirat Endre László ellen”, a „Beregffy halálkaravánjában", „A néma vádlók", „Egy lap mártírjai", „A fehér terror, ahogyan ma látjuk", a „Siófok" című cikkek megrázó erővel idézik a fasizmus bűneit. A kötet második része a haláltáborok borzalmait írja le, és örökre szóló vádirat Eichmann, Mengele és a többi náci háborús bűnös ellen, akik közül sok még nem nyerte el ma sem a méltó büntetését, sőt akad közülük olyan, aki a nyugatnémet politikai és gazdasági életben vezető szerepet tölt be és élethivatásának vallja egy újabb háború előkészítésével, szításával folytatni a nácik gyilkosságait. Maradandó emléket állít az író kötetének harmadik részében a varsói hősöknek, akik örökre példaképei maradnak a szabadságért harcoló emberiségnek. A negyedik rész a fasizmus és neofasizmus ellen írott cikkek gyűjteménye. Az élet parancsát, a békéért vívott áldozatos küzdelmet azonban nem szabad — de nem is lehet — megszüntetni. A szerző figyelmezteti a világot a neofasizmus által kirobbantani vágyott háború veszélyeire és zászlót bont a béke megvédése mellett. A „Hort Wessel véres dala” cimil írásában leleplezi, hogyan fertőzi a nyugati világ levegőjét a horogkeresztes métely. A „Horogkereszt és kékkereszt”, „A Gestapo", „Jud Süss Párizsban", a Hitler végrendelete és Adenauer politikája című cikkek állításait, bizonyítékait nem cáfolhatja meg senki. A „Tanúvallomás” rendkívül tanulságos olvasmány és méltó helyet foglal el a szerző eddig megjelent művei között. (n. gy.) SOS ENDRE