A Hazáért, 1962 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1962-09-19 / 38. szám
Azt a pillanatot lestük el az egyik budapesti áruház előtt, amikor éppen a legnagyobb gonddal nézi a fiatal pár, hogy milyen bútorokat vegyen az új fészekrakáshoz. Kicsit korán érkeztek, még nem nyitották ki az áruházat, így kívülről válogatnak. Nem is könnyű feladat ez. Hiszen évről évre, ahogy az igények nőnek, úgy kell a bútoriparnak is lépést tartania. S míg a fiatal pár az üzletnyitásra vár, addig mi látogassunk el a magyar bútorgyártás egyik fellegvárába. A Lehel út elején van az Angyalföldi Bútorgyár. Természért hamarosan a végére ér: „Elvtársak, értékelem a gyakorlatot .. Most következik a java, a hadnagy elvtárs kérdésére, hogy kinek mi a véleménye? Pillanatnyi mozdulatlanság, mindenki a jegyzeteit nézi, aztán többen jelentkeznek. Sulyok határőr a gyakori visszakérdezés mellett kardoskodik, Magyar és Schebeszta határőrök megint mást mondanak. Bírálat és dicséret kavarog vegyest. Végül 9 hadnagy elvtárs összegezi a hozzászólásokat és új embert szólít. Bata Feri, Gelányi Jenő, Lajkó Béla neve következik. Különböző a hanghordozás, a foglalkozás levezetése is néha, de valamennyien megegyeznek egyben: a szokatlan feladat izgalmától alaposan kipirulnak. A nap közben fordult, már betűz az ablakon, át a másodikemeletig nyújtózó gesztenyefák lombján. Vége az órának, néhány perc múlva tíz. Mihály hadnagy elvtárs összefoglalja a tapasztalatokat és azt mondja a gyakorlat elérte célját. Igen. Ez nem sablon. Kint a folyosón még forrongva, még vitatkozva mi is így summázzuk: értékes tapasztalatokat szereztünk. Tapasztalatokat, amelyeket két-három hónap múlva már — katonai nyelven szólva — „éles helyzetben” is hasznosítanunk kell. Szabó József határőr sei a „Fáklya" kombinált szekrény, a „Fény” kétszemélyes rekamié, újabban a „Varia” szobabútor — ismert cikkek nemcsak a hazai piacokon, de a külföldieken is. Lovász László fiatal üzemmérnök, szakszerű pontossággal magyarázza a különböző gépek működését. A gyár érdekes történetét is megismerjük, ahogy munkateremről munkateremre haladunk, nyomon kísérve az anyag beérkezésétől valamennyi műveletet a kész áru kiszállításáig. 1945-ben tíz asztalos, kevés szerszámmal nekilátott, hogy a kommunista párt asztalosműhelyét létrehozza. Az volt a kis közösségnek a feladata, hogy a párt tulajdonát képező berendezéseket javítgassák. Ahogy az évek múltak, úgy változott az egykori javítóműhely képe, felszerelése. Egyre nőtt a dolgozók létszáma is, ötven, száz, háromszáz, és az egykori tíz alapító tag új gyárat teremtett a javító üzemből. 1950-ben már úgy beszéltek szakmai körökben az új létesítményről, mint a magyar bútoripar egyre növekvő fellegváráról. Nemcsak gyár született itt, az elmúlt években a Lehel út elején, hanem — az alapító tagok irányítása mellett — főleg fiatalokból új munkásgárda is. Itt hallottunk Klapka Jánosról, aki egy évvel ezelőtt szerelt le és a karhatalomnál teljesített szolgálatot, méghozzá példamutatóan. Parancsnokai levéllel keresték fel a gyár vezetőit, hogy elmondják, milyen odaadással teljesítette szolgálati kötelességeit Klapka elvtárs. Amikor leszerelt, mint a párt tagja tért vissza munkahelyére és azóta is példás magatartással, kiemelkedő teljesítménnyel igazolja, hogy méltó a gyáralapítókhoz. — Becsületük van nálunk azoknak a fiataloknak — mondja lovász László üzemmérnök akik katonai szolgálati idejük után visszatértek hozzánk, így beszélnek Géresi Imre volt határőrről is. Géresi elvtárs ott nőtt fel az Angyalföldi Bútorgyárban, onnan is vonult be. Majd szolgálati idejének letöltése után visszament a szerelőműhelybe. Géresi Imre számára ez az új gyár egy kicsit több is, mint munkahely, baráti közösség, mert édesapja, a bátyja is itt dolgozik. Kapitány főmérnök elvtárs asztalán szépen bekötött könyvben sorakoznak a gyár dolgozóinak nevei, s mellettük az MSZMP VIII. kongresszusára tett felajánlások. Íme a gyár összesített vállalásának néhány adata. A gyár termelési értéke az eredeti terv szerint 72 millió forint lett volna, ha a dolgozók ezt hagyják. Ezt az összeget felajánlásukkal 74,5 millióra növelték. Vállalták, hogy a megtakarított anyagokból 27 garnitúra „Varia” szobabútort készítenek. A gyár vezetői még javában dolgoztak a felajánlások összesítésén, amikor abba kellett hagyniuk, mert kezdhették elölről az egészet. A gyár dolgozói a 74,5 millió forintot kevesellték és úgy döntöttek, hogy 76 millió forintra növelik a termelési értéket. A 27 „Varia” garnitúra helyett 30 került a felajánlások könyvébe. Már kinyitották a bútoráruházat és a fiatal fészekrakók válogatnak a bő választék között. Szorgalmas munkáskezek fáradhatalanul és örömmel segítik, hogy a legigényesebb vásárlók is kedvüknek, elképzelésüknek megfelelően rendezhessék be otthonukat. Földi Lajos Petrics Rozália és Demján Zsuzsa KISZ-brigádtagok a poliészter fényezést végzik Eichenberger János az utolsó simításokat végzi a „Fáklya” kombinált szekrényen Gál Jánosné a foltozó géppel dolgozik Nem könnyű a választás