Határőr, 1978 (33. évfolyam, 26-51. szám)

1978-09-08 / 36. szám

AZONOSULVA Nagymányok, József Attila u. 11. Takaros ház, tiszta, rendes udvar. A keskeny kert jobb oldalán, a ke­rítés mellett szőlősor. Lesz bor bő­ven, ez rögtön látszik, de hogy há­romszáz literre számít a gazda, még­iscsak meghökkentő, hiszen alig húsz méter hosszan húzódnak a fia­tal tőkék. „Bizony, háromszáz liter volt ta­valy — tart ki szava mellett Pukli Konrád bácsi —, az idén sem lesz ke­vesebb. Csak az a baj, hogy minek? Nem iszom, az anyjuk sem. A lá­nyom van még a háznál, ő főként nem poharazgat. Így aztán, bár las­san eljön a szüret ideje, még a ta­valyi borból is jó egy hektónyi fo­gyasztóra vár. No, de ma vendégek jönnek.” A bátaszéki munkások — két asz­­szony és három férfi — először sza­­bódtak: „Hívatlan vendégek va­gyunk mi — mondták bizonytalan­kodva —, muszájból jöttünk, mu-­­­szájból fogadtak.” Az őszinte szóban van igazság, hi­szen a munkások szabadszombatjuk ellenére utasítást, parancsot kaptak, hogy ekkor és ekkor, itt és itt je­lentkezzenek, mert részvevői a me­gyei polgári védelmi gyakorlatnak. A feltételezésből adódó feladatuk lesz, hogy a veszélyeztetett Bátaszék­­ről a MÁV különvonatán kitelepül­jenek. Pukli bácsiéknak pedig a be­fogadó szerepet kellett vállalni. Mégis az idős házigazda csaknem megsértődik. „No hiszen! Muszájból? Ha aka-­­­rom, muszájból, ha akarom, nem.­­ Mert az a kérdés, hogy értjük-e, mi-­­ ről is van szó. Mi értenénk akkor­­ is, ha nem jöttek volna hozzánk el­­­­magyarázni a dolgot a tanácstól, a­­ párttól. Mert engem megcsapott ám­­ a háború szele. Tudom, ha egymást nem segítik az emberek, békében is nehezebb az élet. Hát még háború­ban. Miránk számíthatnak, ha a baj valódi, akkor is.” A polgári védelem valóban saját érdek, közös ügy, azért jólesik, hogy az emberrel előbb megbeszélik, mi­ről is lesz szó — egyetértő társalgás alakult ki a vendégek és a vendég­látók között. A végén egyikük meg­jegyezte: nem kell ahhoz háború, hogy ilyen helyzetbe kerüljünk, hi­szen előfordulhat árvíz, földren­gés ... A polgári védelmi alegységek bizonyára akkor is a helyükön lesz­nek. Ezen a gyakorlaton valóban min­dent zökkenőmentesen hajtottak vég­re a polgári védelem erői. Amikor a nyolcszáz kitelepülővel befutott Nagymányokra a szerelvény, már megszervezték a befogadók élelmi­szer- és vízellátását, a járműforgal­mat, a kirakodást, az elosztást, az egészségügyi ellátást... A Váralja községbe busszal érkező négyszáz kitelepülőt hasonlóan felkészülten várták. A gyakorlatot megtekintő magas rangú vendégek .• Csémi Károly altábornagy, államtitkár, dr. Szabó­pál Antal, a Tolna megyei tanács elnöke, a megyei polgári védelem parancsnoka, K. Papp József, a Tol­na megyei honvédelmi bizottság el­nöke és több minisztérium, orszá­gos főhatóság, valamint a fegyveres társszervek képviselői — elismerés­sel szóltak a látottakról. Csémi elvtárs — akit a gyakorlat­­vezető Lesték István ezredes, a pol­gári védelem országos parancsnok­ságának törzsparancsnoka kalauzolt körbe — elbeszélgetett a gyakorlat , részvevőivel. Kérdéseire dr. Nátaisz Sándor körzeti orvos, a nagymányoki egészségügyi szakasz parancsnoka el­mondta, hogy az irányítása alatt álló alegység az elmúlt három év során összeforrott, rendszeresen gyakorolják a polgári védelmi fel­adatokat. A III. számú elosztóhely parancs­noka, Surján József hatfős alegysége a közelmúltban alakult. Három hét alatt rázódtak össze, és heti két-két foglalkozáson készültek fel erre az augusztus 26-i feladatra, de ők is, akárcsak a többi alegység beosztott­jai, fegyelmezetten, jól hajtották végre a feladatot. Ugyanez a fegyelmezettség, a fel­adatokkal való azonosulás volt ta­pasztalható a kétnapos megyei-pol­gári védelmi módszertani bemutató­gyakorlat többi színhelyén, Bonyhá-­­­don, Gyapa-pusztán, Szekszárdon és Tevel községben is. Bonyhádon a cipőgyárat ért „csa­pás” következtében kialakult má­sodlagos vegyi kárterület mentesíté­sét végezték el a sárga, kék, fehér, illetve ezüst színű sisakot viselő, „űrbéli” ruhákba öltözött polgári vé­delmisek, azaz a város munkásaiból, lakosaiból szervezett alegységek. A feladat végrehajtásának szigo­rúan szabályozott menete szerint a különböző szakalegységek felderítet­ték a területet, mintákat vettek a szennyező anyagból, kitűzték és le­zárták a vegyileg szennyezett terep határait, mentesítettek, eloltották a tüzet. A tűzvédelmi szakalegység be­osztottjai nyomában megjelentek a műszaki mentő­alakulatok és az egészségügyiek... Akárcsak a nagymányoki és a ké­sőbb sorra kerülő gyapa-pusztai gyakorlatnak, ennek is sajátossága volt, hogy a polgári védelmi alegy­ségek olyan helyzetben tevékeny­kedtek, amely nem csupán háborús cselekmény következtében állhat elő, hanem például egy véletlen bal­eset vagy katasztrófa okán is. Gyapa-pusztát a Paksi Állami Gaz­daság tette híressé. Itt működik ugyanis az országos versenyeken élenjáró három tehenészetéből az egyik. A gyakorlat feltételezése sze­rint itt alakult ki fertőző állatmeg­betegedés következtében biológiai kórhely. Az állami gazdaság polgári védel­mi szervezete külső együttműködők segítségével és a megyei felettes szervek közvetlen irányításával ka­rantént hozott létre, végrehajtotta a terület fertőtlenítését, valamint az állat-egészségügyi védelmi munká­latokat. A gyakorlat során bebizo­nyosodott, hogy az állami gazdaság dolgozói a saját és a rendelkezésük­re bocsátott polgári védelmi tech­nika kezelését is jól elsajátították. A gyakorlat második napján a szekszárdi Honvéd utca környéke került a figyelem középpontjába, ahol a városi és a megyei polgári védelmi alegységek rendkívül bo­nyolult és az „ellenség által ismé­telt csapással nehezített” feladatot hajtottak végre. Tűzoltóautók süvöltöttek végig­­a városon. Rengett a műszakiak dó­­zerjai alatt a föld... A technika mellett az emberi leleménynek és a kézi erőnek is feladatot szabott a gyakorlat végrehajtásának terve, de a részvevők felülkerekedtek a ne­hézségeken. (Megjegyzendő, hogy a gyakorlat színhelyéül egy szanálandó terület szolgált.) A gyakorlat befejező részében a szemlebizottság tagjai megtekintet­ték a „sugárszennyezett területen” fekvő Tevel elzárkózását. A község lakói a feladatokat rendkívül fe­gyelmezetten hajtották végre, bizo­nyítva, hogy jó felkészültséggel, ta­lálékonysággal és egymás segítése révén a nemrég még végveszélyként emlegetett csapások ellen is lehet hatásosan védekezni. A gyakorlat részvevői munkáju­kért méltán kaptak köszönő emlék­lapot. Lengyel­ Tibor A gyakorlatot megtekintő magas rangú vendégek mindenütt fegyelmezett végrehajtást tapasztaltak f­őfeladataikkal Munkában a műszakiak A Pukli családnál szíves fogadtatásban volt része a „kitelepítetteknek” (Kútvölgyi Mihály felvételei) ВЦВГ“*' üjtísz '? V адв -А - '' "‘ «* Т9йгме­■■'■st A felderítőké az első szó Az együttműködők között jelentős szerep hárult a tűzoltókra

Next