Határőr, 1987 (42. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-11 / 37. szám
A RUST-PER TANULSÁGAI „A törvény mindenkire egyaránt vonatkozik” — írja a moszkvai Pravda, Mathias Rust ügyének tárgyalását elemezve szeptember 6-án. Rámutat: a fiatal magánrepülő tudatosan megsértette a szovjet törvényeket, de megsértette saját országa törvényeit és a nemzetközi előírásokat is. „A bíróság körültekintően, tárgyszerűen és demokratikusan vizsgálta a körülményeket. Rustot nem korlátozták álláspontja kifejtésében, a tárgyalás nyílt volt, 15 szovjet és 25 külföldi újságíró foglalhatott helyet a teremben." „Az ítélet megszületett, az eselttel kapcsolatos erkölcsi, politikai és társadalmi kérdésekről azonban el kell gondolkodni. Rust, akit a teremben ülők szinte mindannyian világosan gondolkodónak tartottak, előre kitervelte cselekedetét. Már márciusban megvásárolta aszükséges térképeket, kijelölte rajta az északhoz képest 117 fokos irányt, tudván, hogy útja nem a nemzetközi légifolyosókon fog vezetni. Térképén jelezték azt is: a tiltott zónák fölött figyelmeztetés nélkül lelőhteik a gépét” — írta a Pravda. Azt, hogy a repülőt felfedezték a szovjet radarernyők, de a repülést nem akadályozta meg a légierő, a szovjet vezetés megengedhetetlen hanyagságként értékelte, s rámutatott a légierőknél mutatkozó fegyelmi problémákra. A tárgyaláson így szándékosan nem foglalkoztak azzal, miért nem tettek meg mindent az elfogóvadászok, hogy leszállásra kényszerítsék a Cessnát — mutat rá a Pravda. A pilóta cselekedetének indítékait vizsgálva a lap emlékeztet arra, hogy ő maga „békeküldetésként” állította be útját. Kijelentette: a békét nem Washingtonban vagy Bonnban, hanem Moszkvában akarják. Rustbékeharcos lenne? — teszi fel a kérdést a lap, majd rámutat: milyen békeküldetés lehet az, amelynek formája és módszerei halálos veszélyt jelentenek másokra és magára a végrehajtóra? A lap utal a konkrét nemzetközi helyzetre. Berlinben ülésezett a Varsói Szerződés tagországainak politikai tanácskozó testülete, Moszkvában folyt az orvosok atomháború elleni mozgalmának kongresszusa, nehéz szakaszba jutottak a genfi szovjet—amerikai tárgyalások. Ha ekkor lelövik a gépet, az eset éppen azok malmára hajtotta volna a vizet, akik ellen Rust — mint maga állítja — „harcol”. Ugyanakkor jöhetett volna hivatalosan is Moszkvába repülőgépével. Utólag azt állítja, hogy nem ismerte fel tetténeik veszélyes következményeit. A tárgyaláson Rust kijelentette: egyedül cselekedett. A vizsgálat alapján ítélve, ez a változat valószínűsíthető — írja a Pravda. Nem igazolódott, hogy nagy összegű fogadásról lett volna szó, hogy egy kislánynak akart volna tetszeni így, s kiderült: nem kellett tartalék benzintartályt sem felszerelnie, ennek a típusnak gyárilag elég nagy a tankja. A „békeszerető” indítékot azonban a bíróság elvetette, mint komolytalant. A per sajtóvisszhangjával kapcsolatban a Pravda azt is hangsúlyozza, hogy bár nyugatnémet állampolgár ült a vádlottak padján, senkinek sincs joga megszabni a szovjet igazságszolgáltatás számára, hogy hogyan kell működnie. A lap rámutat: a bíróság végül is humánusnak mutatkozott, az ügyész által kért büntetésnek csak a felét szabta ki, pedig a fiatalember nagyon súlyos bűncselekményt követett el. Rust az utolsó szó jogán kijelentette: az utóbbi időben nagyon megváltozott, felismerte, hogy hibásan cselekedett. Nem tudni azonban, nem fog-e másként beszélni, ha visszatér hazájába. „Bár az is kiderülhet, hogy tényleg rendes ember” — fejezi be cikkét a Pravda. Az NSZK-ban érthetően szinte minden lap foglalkozik a Moszkvában hozott ítélettel. A hannoveri Neue Presse a következőket írja: „Az ítélet kemény, Robert Tyihomirov bíró — némely előzetes feltételezéssel szemben — nem volt megbocsátó. De lehetett volna ebben az esetben? Ez az egyesek által huszárés hőstettként ünnepelt kaland nemcsak a légi forgalmat és a járókelőket veszélyeztette Moszkva kellős közepén, hanem megsértette a szovjet önérzetet, és magas rangú katonai vezetők állásába is került. S megeshetett volna az is, hogy az amúgy is kényes keret a nyugati feszültségtérben gyilkos folyamatot indít el. Mégiscsak több volt valamivel afféle ostoba, gyerekes csínytevésnél. Az ítélet, amelyet Gromiko államelnök később még enyhíthet — feltételezhetően kettős célú: példázat a kül- és belhon számára, figyelmeztetés és elégtétel, másrészt viszont maga a büntetőeljárás jól mutatja, mennyire nincs a mostani bírósági gyakorlatnak semmi köze a sztálini idők oly riasztó pereihez.” A Münchenben megjelenő Abendzeitungban olvashattuk: „A nevetés, amit Rust vállalkozása kiváltott, már régen elhalt. Véglegesenpedig azóta, hogy a Szovjetunió legfelső bírósága kihirdette szigorú ítéletét. A szovjeteknek nyilvánvalóan főként az elrettentés volt fontos. Valentyin Falin még a per előtt mondta: »És mi lesz, ha a következő kis bombát is hoz magával?« Ez ugyan elég ésszerűtlen. Mégis érthető: olyan országról van szó, amely történelme folytán különösen érzékeny határaira. A mi jogfelfogásunk szerint azonban a vádpontoknak éppen ebben a részében kellett volna jobban figyelembe venni a történelmi háttérrel alig rendelkező fiú hiányos ismereteit, azt, hogy láthatóan nem volt tudatában a jogtalan tettnek. A kis Rust gyerek ott, Wedelben csak annyit hallott, hogy a Kremlben van egy új ember, aki végre energikusan tesz valamit a békéért. Nem is sejtette, hogy roppant érzékenyek a lábujjhegyek, amikre sikerült alaposan rátaposnia. Sőt, titokban azt remélte, majd odaát is hős lehet belőle. A Frankfurter Rundschau írta az alábbiakat: „Az ügyész előző napi javaslata után nem okozott meglepetést a büntetés mértéke. Szigorú az ítélet, de semmiképpen nem túlzott, különösen, mert továbbra is fennáll a lehetőség, hogy Rostnak nem kell letöltenie a négy évet. A wedeli botcsinálta Ikarosz elbizakodottságában túl közel repült a Naphoz, s el kellett buknia. Hogy leszállása viszonylag kíméletes elbírálásban részesült, azért még szerencsésnek is mondható.” AzEgyesült Államok változatlanul elutasítja azt, hogy a nyugatnémet tulajdonban levő 72 Pershing—1/A típusú rakéta (képünkön) amerikai nukleáris tölteteinek jövőbeni sorsán ról szóló döntést beiktassák a közepes és rövidetesű hatótávolságú rakéták megsemmisítéséről szóló, esetleges szovjet—amerikai szerződésbe. A The Washington Post fehér házi és külügyminisztériumi tisztségviselőkre hivatkozva azt írta, hogy az amerikai álláspont „végleges és megmásíthatatlan”, és a tisztviselők szerint „nem akadályozhatja meg” a szerződés megkötését. A lap azt írja, hogy „az Egyesült Államok kész a robbanófejek kivonására akkor, amikor a Pershing—1/A rakétákat megsemmisítik”, s erről rövid időn belül bejelentést tehet, de nem hajlandó ezt a genfi tárgyalások napirendjébe iktatni, s nem akar erről tárgyalni Sevardnadze szovjet külügyminiszter küszöbön álló washingtoni látogatása idején sem. Vlagyimir Petrovszkij szovjet, külügyminiszter-helyettes Washingtonban megtartott sajtóértekezletén megismételte, hogy a Szovjetunió egyértelmű amerikai álláspontra vár a robbanófejeket illetően. A miniszterhelyettes rámutatott: az Egyesült Államok a jelek szerint úgy értelmezi a jelenlegi „kettős nullamegoldást”, hogy ennek ellenére megtarthat 72 nukleáris töltetet Európában A szovjet álláspont szerint ezeket a robbanófejeket éppúgy meg kell semmisíteni, mint a felszámolásra kerülő többi rakéta tölteteit. Rust repülőgépe a Vörös téren ÜGYNÖKÖK ÉS BÉLYEGEK Az utóbbi években az amerikai központi hírszerző ügynökség — a CIA — sok furcsa manőverezését leplezik le. A nem éppen tiszta ügyletek között is egyedülálló a legújabb — igaz, ezúttal egy magánvállalkozással kapcsolatos — akció: a kémügynökség kilenc alkalmazottjáról kiderült, hogy sajátos bélyeggyűjtéssel igen nagy összeget kerestek. A kémügynökség általában egy virginiai postahivatalnál vásárolja meg a levelezéshez szükséges bélyegeket. Két évvel ezelőtt egy éles szemű hírszerző észrevette: a bélyegek között valódi ritkaság akad, egytömbnyi hibásan nyomott bélyeg. Az antik gyertyatartót ábrázoló kép ugyanis fordítva került nyomásra, fejjel lefelé áll. Ebből az egydolláros bélyegből több mint 28 millió készült, ám négyszázat hibásan nyomtak, s azok véletlenül kerültek forgalomba. Ezek közül jutott az eddigi adatok szerint 95 a CIA birtokába. A jószemű CIA-ügynök és nyolc társa helyesen nyomott bélyegekkel helyettesítette a hibásakat, majd nagy részüket értékesítette egy New Jersey államban élő bélyegkereskedőnél. Nem tudni, mennyit kaptak, a kereskedő a minap 5300 dollárért adott el egyet a ritkaságok közül. Több mint 300 bélyegnek azonban az azóta lefolytatott vizsgálat sem akadt nyomára. A CIA egyelőre nem tudja, mit kezdjenek a „gyűjtőikkel”, csupán azt közölte, hogy vizsgálatot indítottak ügyükben. A CIA-ügynökök által vásárolt bélyegek közül egyetlenegy sem veszett el. Csak az vitatható, hogy 95 dolláros befektetéssel kilenc CIA-ügynök kereshet-e több mint félmillió dollárt? Az USA hadügyminisztériuma közlése szerint szeptember elején az amerikai haditengerészet kipróbált egy új típusú Tomahawk hadászati manőverező robotrepülőgépet (képünkön). A gépet a víz alól indították földi cél ellen, s az különleges manőverrel találta el célját: közvetlenül a célba érés előtt magasba emelkedett, burkot írt le, s úgy csapódott be egy használatonkívüli, betonból készült raktárépületbe. A robotrepülőgépen hagyományosrobbanófej volt. Robert Simms, a Pentagon szóvivője ezzel kapcsolatban közölte: jelenleg 30 tengeralattjáró és 17 felszíni hajó képes Tomahawk típusú robotrepülőgépek indítására. 1993-ig a tervek szerint 107 tengeralattjárót és 91 felszíni hajót szerelnek fel robotrepülőgépekkel, ezekből akkor már csaknem négyezret állítanak hadrendbe. Jelenleg az amerikai haditengerészet mintegy 1000 robotrepülőgéppel rendelkezik.