Határőr, 1989 (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-12 / 19. szám
1405-BEN MÁR VAROS Hullámzó dombokatborító erdőségek között kanyarog a műút. A Belső-Somogynak nevezett területen járunk, mely vidék szorosan kapcsolódik a Dráva—Mura völgye természetes vonulatához. Enyhe emelkedő után, egy dombtetőről elénk tárul a tavaszi napfényben fürdő város széle. Város? Az utazó kezdetben hitetlenkedve csóválja fejét, hisz a helységnévtábla mögött, az út két oldalán apró, földszintes parasztházak sorakoznak. Az udvarok végében sertésólakat látni, a kertekben, az árokparton tyúkok kapirgálnak. Meghitt, csendes falusi kép, olyan, melyet bárhol látni az országban. Ahogy továbbhaladunk, egyre jobban változik a település arculata. A századelőn élt polgárcsaládok gazdagságát hirdető kúriák előtt visz el az út, így érünk a centrumba. Itt már hamisítatlan kisvárosi kép fogadja a látogatót. A szépen elrendezett eklektikus épületek hatalmas parkot zárnak körül. A tanács, a gimnázium, a vendéglátóegységgé és szállodává átalakított kastély, ma Korona több évszázados épületei tanúskodnak az ifjú város történelméről. A csurgóiak tenniakarása, áldozatvállalása, mely a városi rang elnyeréséhez nélkülözhetetlen volt, a múltban gyökerezik. A település 970 éves történelmére visszatekintve van példa a mai csurgóiak előtt, amiből erőt meríthetnek. Hiszen e hely, melyet 1019-ben jegyzett fel először a krónika, a történelmi megpróbáltatások közepette is, évszázadokon át megőrizte magát a mindenkori és reményteljesebb jövőnek. Szent István király uralkodása idején már vásárokat tartottak e vidéken. A közeli Dráva völgyében, a dombokon, a lankás belső-somogyi tájak állattenyésztő pásztorai itt értékesítették eladásra szánt állataikat. 1226-ban már állt az óvárosi templom elődje, közelében pedig a vár. Lakóiknak egyházi és világi tevékenysége feltétlen hatással volt a helyi lakosság kultúrájára. Az eredeti torony hét évszázad óta tanúja Csurgó történelmének. A rendház közelében iparosok, kereskedők, polgárok laktak, vasárnaponként a környékről is idejártak az emberek misét hallgatni, vásározni. Hiteles hely lévén több királyunk is járt ezen a vidéken. A környék birtokosai számára hozott határozataikat oklevélben foglaltatva többször került Csurgó említésre. 1405-ben Zsigmond király Csurgót városi rangra emelte, önálló vásár- és vámjoggal ruházta fel. A város ifjai közül többen külföldi egyetemekre is eljutottak. A XVI. század elején a város déli kapujában, két patak között erődítmény állt, amelyet Zrínyi Miklós az 1550-es években megerősített. Szigetvár tíz évig tartó ostroma alatt annak legjelentősebb háttéri erődítménye, termelő- és raktározó, állandó szállító városa volt. A török többszöri támadását visszaverve, Szigetvár eleste után, 1566 őszén került Csurgó is török kézre. A 150 éves viszontagságos elnyomás alatt lakói elmenekültek, a város elpusztult. Az 1700-as évek elején vagy tucatnyi család kezdte újjáteremteni. Az ember és a szülőföld kapcsolatát mi sem példázza méltóbban, minthogy e családok legtöbbjének leszármazottai ma is tiszteletben tartott polgárai Csurgónak. A település történetének új napjai kezdődtek. Gróf Festetics György és a belső-somogyi református egyházmegye felekezeteinek és több jeles személyiségének áldozatvállalásával az 1790-es évek közepén Csurgón épült fel Somogy első s gimnáziuma. „ITT TANÍTOTT és verselgetett CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY” „Míg Európa nagy része a XVIII. században hasznosítani tudja a tudományok által felfedezett ismereteket — írta a Csurgó és környéke című újságban Laczó János, a gimnázium igazgatója — addig hazánk, s benne szőkébb pátriánk, Somogyország, csak szellemi szegénységével dicsekedhet. Hogyan bontakozhatna ki szellem, ha nincs középiskola Somogyban? Csak kanásznak termett a somogyi paraszt? Nem, de a „nem” észrevételére egy Festetics kellett aki nem sajnálva az anyagiakat, tekintélyét latba vetve gimnáziumot alapított Csurgón.” 1792-ben szerény körülmények között, kevés diákkal, ideiglenes otthonban, alkalmi tanárokkal indult el az oktatás. Csokonai Vitéz Mihály, majd az őt követő professzorok már korszerű műveltséget oktattak az újonnan épült gimnáziumában. Miután az üzletek kirakatait végignéztük, fejünket forgatva próbálunk tájékozódni. A gimnáziumot keressük, de nem láthatjuk, a park terebélyes lombú fái eltakarják szemünk felől. A sarkon posztoló idősebb rendőr készségesen mutatja az utat. — Nézzék is meg a gimnáziumot, meg a körülötte fekvő gyönyörű parkot — invitál Németh József rendőr zászlós —, aki Csurgón jár, annak azt feltétlenül látni kell! A szerencse hozott minket össze Németh Józseffel. Alkalmi idegenvezetőnk nem tősgyökeres csurgói, de negyedszázada már itt él, s egy lokálpatrióta hitével szereti ezt a várost. Szereti és ismeri. A kaputól keskeny út vezet a gimnázium bejárati lépcsőjéig. Kétoldalt örökzöld bokrok, ritka, általam nem ismert fafajták terebélyes példányai sorakoznak. Az épület előtt tulipánfák pompáznak, a hatalmas lila virágok ámulatba ejtik az embert. Hát még az a fa, melynek törzsét alacsony vasráccsal vették körül. — Mammutfenyő, állítólag háromszáz éves — mondja a zászlós. A hatalmas törzs szinte a végtelenségig szökik az égbe. Fejünket hátra tartva pillantjuk meg a csúcsot, mely sokkal magasabban himbálózik a szélben, mint amilyen magasan látni a gimnázium kőfaragásokkal díszített homlokzatát. — Ha érdekeset akarnak látni, jöjjenek! — mondja Németh József, s már indul is a fák közötti zöld gyepen a park épület mögötti része felé. Párperces séta után gyalogösvénye • re bukkanunk, szélén, egy bevájt partoldal széltől védett helyén kőpad áll. Éleit az idő gömbölyűre koptatta, több helyütt olyan fényes, mintha márvány lenne. — Csokonai kedvenc pihenőhelye volt, tanítás után itt írogatta verseit — mondja hangjában áhítattal a kísérőnk. S valóban, a pad támlarészében bevésés látható: „Itt, ahol most zöld gyep felett, / vén fák alatt e kis pad áll, / itt tanított és verselgetett Csokonai Vitéz Mihály. RUGALMAS SZEMLÉLETTEL A gimnáziummal átellenben a park másik oldalán áll egy másik szépen restaurált eklektikus épület, a tanácsháza. Gál Endre tanácselnököt a múlt, a felszabadulás utáni intézke- FELSŐBB OSZTÁLYBA LÉPETT CSURGÓ: A FELSZABADULÁS UTÁN HATÁR MENTI TELEPÜLÉSEINK JÓ RÉSZE ----- FŐLEG DÉLEN ÉS NYUGATON — MEGÉREZTE A FEKVÉSÉBŐL ADÓDÓ KÁROS KÖVETKEZMÉNYEKET.A HELYTELEN SZEMLÉLET ÉS KÁROS TELEPÜLÉSPOLITIKA MIATT A HATÁR KÖZELSÉGÉBEN FEKVŐ VÁROSOK, KÖZSÉGEK VISSZAFEJLŐDTEK. AZ 1970-ES ÉVEK HOZTÁK MEG A VÁRT VÁLTOZÁST, E A TÉRSÉGEKBEN IS DINAMIKUS FEJLŐDÉS KEZDŐDHE T—' n i mi ' N 11 m I iiii'ii mi mn шимми ié mm» I чш—и— I 11 évi mi dések káros hatásairól, esetleg ennek ma is érezhető nyomairól kérdezem. — A határmentiséget ez a település is megérezte — mondja a tanácselnök —, de én mégsem a hátrányokról, inkább ennek előnyeiről beszélek. Az ötvenes, de még a hatvanas évek elhibázott településfejlesztése nálunk nem érződött, mivel egyáltalán nem volt lehetőségünk fejlődni. Éltünk magunkban itt az ország szélén. Máshol, néha erőszakkal, új településközpontokat hoztak létre, a hangulatos, a település arculatát meghatározó házak helyébe, „modern” vasbeton, üveg rondaságokat építettek. Ugyanúgy előny, hogy ránk nem erőszakoltak nagy beruházásokat. Sok helyre úgy telepítettek ipart, hogy annak se hagyománya, se a termelési feltétele nem volt meg. Odarakták, mert egy nagyokos úgy gondolta. Ez ma már sok helyen teher, mivel veszteséges a gyár, de lebontani, a dolgozókat szélnek ereszteni újabb gondot jelentene. Gál Endre és a város többi vezetője új módon próbál gondolkodni. Éppen a tanácselnök által elmondottak miatt most, hogy város lettek és szabad az út a fejlődés felé, nem rohannak pénzekért, hogy új gyárat építsenek, soha nem látott beruházásokba kezdjenek. Ennek ellenére a hatezer fős város és a körzet fejlődése láthatóan felgyorsult. Megnőtt az emberek bizalma az ittmaradásra, javult a terület eltartó képessége. Csurgó iskolaváros jellege ellenére (a gimnázium mellett az óvónői, ruhaipari szakközépiskolában, a szakmunkásképzőben, az önálló zeneiskolában kétezer diák tanul, s már folyamatban van a gyógypedagógus-képzést célzó új iskola és kollégium építése, a körzet legjelentősebb ipari foglalkoztatója. A már létező ipari tradíciókat folytatjuk — magyarázza Gál Endre —, ilyen a fafeldolgozás, a konfekcióipar, a tejfeldolgozás. De arra is törekszünk, hogy ezek az iparágak ne konzerválják a csak alacsony intelligenciát is elfogadó A XIII. században épült, azóta többször rés- A határmentiség előnyeit említette Gál Endre a Napsugár szertaurált templom tanácselnökée ismerik