Határőr, 1989 (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-12 / 19. szám

1405-BEN MÁR VAROS Hullámzó dombokat­­borító erdőségek között kanyarog a műút. A Belső-Somogynak nevezett területen járunk, mely vidék szorosan kapcsolódik a Dráva—Mura völgye termé­szetes vonulatához. Enyhe emelkedő után, egy dombtetőről elénk tárul a tavaszi napfényben fürdő város széle. Város? Az utazó kezdetben hitetlenkedve csóválja fejét, hisz a helységnévtábla mögött, az út két oldalán apró, föld­szintes parasztházak sorakoznak. Az udvarok végében ser­tésólakat látni, a kertekben, az árokparton tyúkok kapirgál­­nak. Meghitt, csendes falusi kép, olyan, melyet bárhol látni az országban. Ahogy továbbhaladunk, egyre jobban változik a település arculata. A századelőn élt polgárcsaládok gazdagságát hirde­tő kúriák előtt visz el az út, így érünk a centrumba. Itt már hamisítatlan kisvárosi kép fogadja a látogatót. A szépen el­rendezett eklektikus épületek hatalmas parkot zárnak körül. A tanács, a gimnázium, a vendéglátóegységgé és szállodává átalakított kastély, ma Korona több évszázados épületei ta­núskodnak az ifjú város történelméről. A csurgóiak tenniakarása, áldozatvállalása, mely a városi rang elnyeréséhez nélkülözhetetlen volt, a múltban gyökere­zik. A település 970 éves történelmére visszatekintve van példa a mai csurgóiak előtt, amiből erőt meríthetnek. Hiszen e hely, melyet 1019-ben jegyzett fel először a krónika, a tör­ténelmi megpróbáltatások közepette is, évszázadokon át meg­őrizte magát a mindenkori és reményteljesebb jövőnek. Szent István király uralkodása idején már vásárokat tartottak e vi­­déken. A közeli Dráva völgyében, a dombokon, a lankás belső-somogyi tájak állattenyésztő pásztorai itt értékesítet­ték eladásra szánt állataikat. 1226-ban már állt az óvárosi templom elődje, közelében pedig a vár. Lakóiknak egyházi és világi tevékenysége feltétlen hatással volt a helyi lakos­ság kultúrájára. Az eredeti torony hét évszázad óta tanúja Csurgó törté­nelmének. A rendház közelében iparosok, kereskedők, pol­gárok laktak, vasárnaponként a környékről is idejártak az emberek misét hallgatni, vásározni. Hiteles hely lévén több királyunk is járt ezen a vidéken. A környék birtokosai számára hozott határozataikat oklevél­ben foglaltatva többször került Csurgó említésre. 1405-ben Zsigmond király Csurgót városi rangra emelte, önálló vá­sár- és vámjoggal ruházta fel. A város ifjai közül többen külföldi egyetemekre is eljutottak. A XVI. század elején a város déli kapujában, két patak között erődítmény állt, amelyet Zrínyi Miklós az 1550-es években megerősített. Szigetvár tíz évig tartó ostroma alatt annak legjelentősebb háttéri erődítménye, termelő- és raktá­rozó, állandó szállító városa volt. A török többszöri táma­dását visszaverve, Szigetvár eleste után, 1566 őszén került Csurgó is török kézre. A 150 éves viszontagságos elnyomás alatt lakói elmenekültek, a város elpusztult. Az 1700-as évek elején vagy tucatnyi család kezdte újjáteremteni. Az ember és a szülőföld kapcsolatát mi sem példázza méltóbban, mint­hogy e családok legtöbbjének leszármazottai ma is tisztelet­ben tartott polgárai Csurgónak. A település történetének új napjai kezdődtek. Gróf Feste­tics György és a belső-somogyi református egyházmegye fe­­lekezeteinek és több jeles személyiségének áldozatvállalásá­val az 1790-es évek közepén Csurgón épült fel Somogy első s gimnáziuma. „ITT TANÍTOTT és verselgetett CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY” „Míg Európa nagy része a XVIII. században hasznosítani tudja a tudományok által felfedezett ismereteket — írta a Csurgó és környéke című újságban Laczó János, a gimná­zium igazgatója — addig hazánk, s benne szőkébb pátriánk, Somogyország, csak szellemi szegénységével dicsekedhet. Ho­gyan bontakozhatna ki szellem, ha nincs középiskola So­mogyban? Csak kanásznak termett a somogyi paraszt? Nem, de a „nem” észrevételére egy Festetics kellett aki nem saj­nálva az anyagiakat, tekintélyét latba vetve gimnáziumot alapított Csurgón.” 1792-ben szerény körülmények között, kevés diákkal, ideig­lenes otthonban, alkalmi tanárokkal indult el az oktatás. Csokonai Vitéz Mihály, majd az őt követő professzorok már korszerű műveltséget oktattak az újonnan épült gimnázium­­á­ban. Miután az üzletek kirakatait végignéztük, fejünket forgat­va próbálunk tájékozódni. A gimnáziumot keressük, de nem láthatjuk, a park terebélyes lombú fái eltakarják szemünk felől. A sarkon posztoló idősebb rendőr készségesen mutatja az utat. — Nézzék is meg a gimnáziumot, meg a körülötte fekvő gyönyörű parkot — invitál Németh József rendőr zászlós —, aki Csurgón jár, annak azt feltétlenül látni kell! A szerencse hozott minket össze Németh Józseffel. Alkal­mi idegenvezetőnk nem tősgyökeres csurgói, de negyedszá­zada már itt él, s egy lokálpatrióta hitével szereti ezt a vá­rost. Szereti és ismeri. A kaputól keskeny út vezet a gimnázium bejárati lépcső­jéig. Kétoldalt örökzöld bokrok, ritka, általam nem ismert fafajták terebélyes példányai sorakoznak. Az épület előtt tu­lipánfák pompáznak, a hatalmas lila virágok ámulatba ejtik az embert. Hát még az a fa, melynek törzsét alacsony vas­ráccsal vették körül. — Mammutfenyő, állítólag háromszáz éves — mondja a­­ zászlós. A hatalmas törzs szinte a végtelenségig szökik az égbe. Fejünket hátra tartva pillantjuk meg a csúcsot, mely sokkal magasabban himbálózik a szélben, mint amilyen magasan látni a gimnázium kőfaragásokkal díszített homlokzatát. — Ha érdekeset akarnak látni, jöjjenek! — mondja Né­meth József, s már indul is a fák közötti zöld gyepen a park épület mögötti része felé. Párperces séta után gyalogösvénye • re bukkanunk, szélén, egy bevájt partoldal széltől védett he­lyén kőpad áll. Éleit az idő gömbölyűre koptatta, több he­lyütt olyan fényes, mintha márvány lenne. — Csokonai kedvenc pihenőhelye volt, tanítás után itt íro­­gatta verseit — mondja hangjában áhítattal a kísérőnk. S valóban, a pad támlarészében bevésés látható: „Itt, ahol most zöld gyep felett, / vén fák alatt e kis pad áll, / itt ta­nított és verselgetett Csokonai Vitéz Mihály. RUGALMAS SZEMLÉLETTEL A gimnáziummal átellenben a park másik oldalán áll egy másik szépen restaurált eklektikus épület, a tanácsháza. Gál Endre tanácselnököt a múlt, a felszabadulás utáni intézke- FELSŐBB OSZTÁLYBA LÉPETT CSURGÓ: A FELSZABADULÁS UTÁN HATÁR MENTI TELEPÜLÉSEINK JÓ RÉSZE ----- FŐLEG DÉLEN ÉS NYUGATON — MEGÉREZTE A FEKVÉSÉBŐL ADÓDÓ KÁROS KÖVETKEZMÉNYEKET.A HELYTELEN SZEMLÉLET ÉS KÁROS TE­­LEPÜLÉSPOLITIKA MIATT A HATÁR KÖZELSÉGÉBEN FEKVŐ VÁROSOK, KÖZSÉGEK VISSZAFEJLŐDTEK. AZ 1970-ES ÉVEK HOZTÁK MEG A VÁRT VÁLTOZÁST, E A TÉRSÉGEKBEN IS DINAMIKUS FEJLŐDÉS KEZDŐDHE­­­ T—' n i mi ' N­ 11 m I iiii'ii m­i mn шимми ié mm» I чш—и— I 11 é­vi mi­ dések káros hatásairól, esetleg ennek ma is érezhető nyo­mairól kérdezem. — A határmentiséget ez a település is megérezte — mond­­ja a tanácselnök —, de én mégsem a hátrányokról, inkább ennek előnyeiről beszélek. Az ötvenes, de még a hatvanas évek elhibázott településfejlesztése nálunk nem érződött, mivel egyáltalán nem volt lehetőségünk fejlődni. Éltünk ma­gunkban itt az ország szélén. Máshol, néha erőszakkal, új településközpontokat hoztak létre, a hangulatos, a település arculatát meghatározó házak helyébe, „modern” vasbeton, üveg rondaságokat építettek. Ugyanúgy előny, hogy ránk nem erőszakoltak nagy beruházásokat. Sok helyre úgy tele­pítettek ipart, hogy annak se hagyománya, se a termelési feltétele nem volt meg. Odarakták, mert egy nagyokos úgy gondolta. Ez ma már sok helyen teher, mivel veszteséges a gyár, de lebontani, a dolgozókat szélnek ereszteni újabb gon­dot jelentene. Gál Endre és a város többi vezetője új módon próbál gon­dolkodni. Éppen a tanácselnök által elmondottak miatt most, hogy város lettek és szabad az út a fejlődés felé, nem ro­hannak pénzekért, hogy új gyárat építsenek, soha nem lá­tott beruházásokba kezdjenek. Ennek ellenére a hatezer fős város és a körzet fejlődése láthatóan felgyorsult. Megnőtt az emberek bizalma az ittmaradásra, javult a terület eltartó képessége. Csurgó iskolaváros jellege ellenére (a gimnázium mellett az óvónői, ruhaipari szakközépiskolában, a szakmun­kásképzőben, az önálló zeneiskolában kétezer diák tanul, s már folyamatban van a gyógypedagógus-képzést célzó új is­kola és kollégium építése, a körzet legjelentősebb ipari fog­lalkoztatója.­­ A már létező ipari tradíciókat folytatjuk — magyaráz­za Gál Endre —, ilyen a fafeldolgozás, a konfekcióipar, a tejfeldolgozás. De arra is törekszünk, hogy ezek az iparágak ne konzerválják a csak alacsony intelligenciát is elfogadó A XIII. században épült, azóta többször rés- A határmentiség előnyeit említette Gál Endre a Napsugár szer­taurált templom tanácselnök­ée­ ismerik

Next