Határőr, 1990 (45. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-27 / 43. szám
maradékokat, a lehulló hamut, a rosszul eloltott csikket? Így jár itt is? Mind elsüllyednek a nyugalom szigetei? ... — Azt ne hidd, hogy hirtelen állampárti lettem. Ki-ki manőverezik, ahogy tud. — Velem szemben mikor voltak tisztességesek? Kizsákmányoltak, kizsaroltak és lehullott néhány morzsa. — Másnak az sült galamb. — Rólam van szó... — András ráncolódó homloka. A keserves arckifejezés. Pontosan tudta, milyen az arckifejezése. Némely nők szíve megesik a kínlódókon, S csak itt, csak ebben a szobában, lakásban lehet ilyen. Másutt feltaláló úr, műszaki igazgató úr, kedves, tisztelt részvényes, újabban. Avagy: ítélkező. Az atya. — És én? Vártam, hogy ha túl lesz a fiad az egyetemen, ha megkapja a diplomáját, előhozakodsz a farbával, kezdjük együtt. Vagy folytassuk együtt másként. — Öreg fát nem lehet átültetni. — Talán igazad van. Abban is, hogy nem ígértél semmit. De legalább fölajánlhattad volna, hogy itt ez a kis pénz, hát mi a véleményem... — Vettem egy kocsit. — A feléből. Harmadából vagy negyedéből. A fiadnak. Jól tetted? — Fogalmam sincs. Örülni fog... — Naná. Más érved nincs? — Várj csak. Hatvannégyben vagy hatvanötben egyetlen öltönyöm volt. Az intézetben öltönyt hordott mindenki és úgy mentem be minden reggel, hogy szégyelltem. Azt hittem, még a portás is kiröhög. Lehet, hogy nem volt igaz, de az érzéseink erősen befolyásolnak. Nem mertem kezdeni senkivel, úgy csaptak le rám, akiknek megtetszettem. — Te szegény... — a mosoly Erika szemében, ez már valami. Ezüstnitrát rakéta komor felhők közé, a jégeső talán elmarad. — Most Péter kezd. Kezdjen jól. Én ezt adhatom. Kicsit hasonlít rám. Gátlásos, de ez gyógyítható, külsődleges eszközökkel. Az eszközök: cím, rang, pénz, mások számára megszerezhetetlen tárgyak. Majd tapasztalja, hogy tisztelik, keresik a barátságát. Ez ilyen világ. — Ez most? — Mindegyik ilyen volt. Elmúlik a gátlása, belevág, bele mer vágni... — Ha el nem rontják. — Mondom: olyan, mint én, úgy fog viselkedni, mint én. — Meggyőztek erről, vagy magad találtad ki? — Magamtól is kitalálhattam volna. Ha összevetsz egy dologban harminc értéket, s ha tudod, hogy ezek egymástól, egymás által is befolyásoltatnak... — Ejnye, igazgató úr, ejnye... A vacsora elől elhárultak az akadályok. Szál gyertya, fogyó fényekkel. Erika fotel karfáján, András fölött. Hagyta, hogy bíbelődjön a műszaki igazgató úr a blúz aprócska gombjaival, hogy kibontsa a blúzból kedvenc játékszereit, s azokkal kedvét töltse megint. A nyugalom, a béke szigetén, számításai olyanok, amilyenek. * * * Körülállták a szomszédok a piros csodát. A nap éles szögből tűz, a hegyek mögül. Apa fölballag a házig és behűtött Somlyó pezsgőkkel tér vissza, szatyorban hozza a poharakat. A szomszédokban semmi irigység, semmi. Mustrálják a Toyotát, mint vásárban a lovat. Némely műszaki paraméterek is szóba kerülnek, s kivirágzik a modern kor tudománya, amelyet leginkább összehasonlító antológiának nevezhetünk. Mik a közös megoldások és melyek az eltérések. Kellő szakismerettel a korrelációs jegyekben könnyen meg lehet állapodni. Nyugati. Japán. Műszer. Tökéletes. Vége. ÉRDEMES MEGÁLLNI! Berettyóújfalu határában szépen helyreállított templomrom maradványait nézhetjük meg. A 42-es közlekedési főúttól alig 300 méterre, a XII. század közepén épült háromhajós, román stílusú monostor alapfalai és csonka tornya található. A monostor építésének időpontjában a települést Herpály falunak nevezték. G. L. F. 26 I (Volt egyszer egy turulmadár | 1 :j) Darabokban van, de újjávarázsolják Kellemes délelőtt. A hegyoldal szinte karnyújtásnyira is van Knausch Géza Tatabányán élő ötvösművész műhelye | I tői. Az udvaron a hatalmas méretű szoborkompozíció fő | I darabjai. Óriás szárnyak, hatalmas, keselyűre emlékeztető | I félelmetes madártorok. Mindezek a híres turulmadár ré- | | szei, amit az elmúlt század végén, a millennium évében is állítottak fel a Gerecse hegység egyik, Tatabánya fölötti | l csúcsán, valamivel több mint 300 méter magasban a ten- | | ger szintje fölött. A magyar történelem hatalmas képzelt | l és stilizált madara szárnyaszegve hever a művész udvarán. — Remélem — mondja —, hogy ezt a történelmi ér- | |tékű emlékművet sikerül újjávarázsolni. Méretei lenyűgö- | I zőek. A szárnytávolság például tizenhét méter. A súly is | I meghaladja a tizenöt tonnát. Vaslemezek, vörösréz, sok | | festék meg minden. — Nem tűnik nagyon optimistának? — Nem is vagyok az. A megbízást a helyreállításra a | I tatabányai városi tanácstól kaptam. Legalább négyéves | I munkáról van szó. A pénzügyi kérdések még a levegőben is lógnak. — Sokba kerül? — Milliókba. De lehet, hogy még tízmillió sem takarja is I be. Eddigi kutatásaim során máris kiderül, hogy az ezer- 1, I éves Magyarországot jelképező monumentális emlékmű a | I majd száz év során számos károsodást szenvedett. Isme- | I rétjének többször durva módon megsértették, megnyirbál- | I ták, rontottak állapotán. Az ületéktelen beavatkozásról | I írásos dokumentumokat nem sikerült eddig fellelni. Erde- |lmi múzeumi anyag sem áll rendelkezésre. A tatabányai ötvösművésznek eltökélt szándéka, hogy | | a turulmadarat eredeti állapotába állítja helyre. Hirdesse | | újabb évtizeden, évszázadokon át a Kárpát-medencében | | élő magyarok jelenlétét, életszeretetét, s felkészülését az Ís újabb ezredévre. Az alkotó bízik abban, hogy erőfeszítései is nem vesznek kárba, s ez a legszebb, legmonumentálisabb : magyar történelmi emlékmű újjávarázsolva újból felkerül Is eredeti helyére. CSERESZNYÁK ISTVÁN HATÁRŐR MAGAZIN 1990/43