Határőr, 1993 (48. évfolyam, 1-26. szám)
1993-02-22 / 8. szám
érzetén túl, kulturális és sportszimbólummá is vált, hiszem rajta keresztül zajlott számos rendezvény. Ezt a gazdasági elképzelések megvalósításánál is számításba vettük. Egy kereskedelmi társaság vámszabadterület létesítését tervezi. A szlovákiai fa, hús, a párkányi papír keresett termék nálunk, a túloldalon szintúgy a magyar műszaki és mezőgazdasági termékek. Természetesen tudjuk, hogy folyamatosan működő határállomás itt még jó ideig nem lesz, de az időszakonkénti megnyitást továbbra Aradi őrnagy két évtizede szolgál az igazgatóság kötelékében, nem csoda hát, hogy fejből sorolja a térség határállomásainak történetét. — Összeszokott és szakmájukat értő szakemberek dolgoznak az átkelőkön — mondja —, akik kellő toleranciát tanúsítanak egymással szemben. Ez a megállapítás természetesen vonatkozik túloldali kollégáinkra és a közöttünk kialakult munkakapcsolatra is. Türelmesek vagyunk egymás iránt, s mi tagadás, kölcsönösen tanulunk egymástól. Például a szlovákok már akkor hivatásos járőrökkel őrizték az államhatárt, amikor mi még sorkatonák tömegeit alkalmaztuk ugyanerre a feladatra. Másban talán mi vagyunk jobbak. Náluk jelenleg nagy a bizonytalanság, hiszen Csehszlovákia fölbomlása óhatatlanul hat a hivatásos tisztekre és tiszthelyettesekre. Nekünk most az a dolgunk, hogy az esetleges új állománnyal fenntartsuk az eddigi korrekt kapcsolatot. Csakúgy mint mi, ők is együttműködésre törekszenek. Ennek sokszor jelét adják. — Az elmúlt évben négy helyen időszakos átkelőket létesítettünk. Például Ipolytarnócon. Ez azért érdekes, mert ott 1983. december 31-ig közúti határállomás működött. Akkor megszüntették, mert gazdaságtalannak bizonyult. Mostanában ismét fontolgatják a megnyitását, sőt, vasúti átkelő létesítésének szándékáról is érkeztek hírek. Mindennek megvalósítása nem múlik rajtunk. A kérdés csak az, milyen súllyal esnek latba a gazdaságossági megfontolások? Koradélután értünk Parassapusztára. A Börzsöny havas lejtőinek tövében kanyargó úton gyér a forgalom. Az átkelő is csöndes, a parkolóban mindössze négy kamion. Gazdáik az egyik vendéglőben falatoztak, közben az útviszonyokról és az új szlovák—cseh határállomásokról beszélgettek. — Nyugat-Európán akadálytalanul mehetünk keresztül — mondta egyikük —, errefelé meg gombamód szaporodnak a határok. A múltkor, a törökországi utam három hétig tartott. Ez idő alatt kétszer is megjárhattam volna a Tulon és Kassa közötti távolságot. — Ha csak ennyi volna a különbség Nyugat- és Közép-Európa között! — legyintett rosszkedvűen a társa, s közben nagyot kanyantott a foghagymás marhasültből. ÓNODI JÁNOS is igényeljük. Ismerjük a működtetés költségeit, hiszen eddig is fedeztük azok egy részét. A napokban vélhetően megérkezik a híd műszaki állapotáról szóló, remélem, számunkra kedvező szakvélemény. Aradi Béla őrnagy, a határforgalmi osztály vezetője még néhány szót váltott a polgármesterrel, hiszen az ideiglenes átkelőhely megnyitások és az ezekhez kapcsolódó rendezvények előkészítése, másfelől ezek zavartalan biztosítása nem kevés munkát ad a határőröknek is. Csak a pénz kevés Az új letkési házak a község jövőjébe vetett hit szimbólumai A Börzsöny lankáján meghúzódó portán fiatal úz talált gazdát A cölöphíd acélkarói a szovákiai kertek végébe nyúlnak 1993/8 OrszágHatár 11