Határőr, 1996 (51. évfolyam, 1-13. szám)
1996-02-26 / 5. szám
18 ORSZÁGHATÁR 1996/5 Gripen vagy F—16 A szivárvány befutó Már-már hihetetlen harc folyik azért, hogy a Magyar Honvédség harci repülőgépeit milyen típusúakra cseréljék le. E küzdelemben a svéd Gripen, az amerikai F—16 (A; C uram bocsá’ F—18) és a francia Mirage (Szivárvány) 2000 jöhet számításba. A tárca illetékesei és a szakemberek manapság már nemigen beszélnek a MiG-ekről és Szuhojokról. — A lobby tulajdonképpen három géptípus mellett érvel igazán — így dr. Szabó József nyugállományú vezérőrnagy, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke. Azt is hozzáfűzi, hogy a svéd, az amerikai és a francia konstrukció közül az előbbi kettő esélyes a magyar légierőnél történő alkalmazásra. Márpedig a neves katonatudós véleményét nemcsak a szakmában kezelik etalonként. Dr. Szabó negyed évszázadon keresztül vadászpilótaként, s végül a hadsereg repülőfőnökeként szolgálta hazánkat, hozzáértése nyilván nem kérdőjelezhető meg. A szakértő keményen fogalmaz, amikor megállapítja: „éppen időszerű számunkra a korszerű vadászgépek beszerzése.” A jelenlegi technika több mint 20 éve van rendszerben a honi légierőnél, és az elavult jelző nem túlzás harci repülőgépeinkre. Hangsúlyozottan nem rossz gépekről van szó, de a tényeket sem szabad figyelmen kívül hagyni: leszolgálták már idejüket, pontosabban üzemidejüket. Szükség van tehát a korszerű masinákra. Más kérdést vet fel, hogy az engedélyezett limitet így is legfeljebb 50 százalékig használja ki Magyarország. Azaz például a négyszázas gépszámú román légierővel szemben a magyarok — a tervek megvalósulását követően — legfeljebb hetven (bevethető, igaz több célra is alkalmazható) géppel rendelkezik majd. A dilemmát tulajdonképpen az anyagi megfontolások jelentik. A közelmúltban hadrendbe állított MiG—29- eseket leszámítva, nem halogatható az ezredforduló táján új egységek beszerzése, felállítása. Nem szorul magyarázatra, hogy a határaink mellett lezajlódó közvetett és közvetlen konfliktusok is nélkülözhetetlenné teszik a légtér védelmének tökéletesítését. Hazánk geostratégiai helyzete felértékelődött, a haderőreform kérdése pedig (létszám, szervezeti felépítés, fegyverzet) már eldöntött kérdés. Az ötvenes évek óta jelentős erőfeszítéseket tettek a nagy tervezőirodák a vadászrepülés továbbfejlesztésére. A hetvenes évekre egyeduralkodóvá vált a sugárhajtómű, modern lokációs műszerek és különleges fegyverek kerültek beépítésre. Az árak tekintetében pedig határ a csillagos ég. Az alapár 20 millió dollárnál kezdődik. A csúcskategória-A vetélytársak egyike aligha van 50-70 millió az átlag. Aki saját, korszerű bombázót szeretne, annak 400 milliót kell letenni az asztalra, természetesen dollárban. A legutóbbi (és egyáltalán nem konkrét) ajánlatok szerint az F—16-os 20-25, a Gripen 20-22, míg a Mirage 35 millióba kerülne. Hatósugár tekintetében az ár vagy valós adatok alapján az F—16-os az első, majd a Mirage következik. A Gripené állítólag nagyobb lehet. A szakértők szerint szükségtelen nagy hatótávolságú gépeket beszerezni, ezt sem az országunk mérete, sem a védelmi doktrína nem indolja. A szakavatottak kidolgoztak egy pontrendszert is, melyben értékelték a repülők szárazföldi célpontok elleni hatékonyságát. Ezt az összehasonlítást az F—16-os nyerte (90 pont), második a Gripen (80 pont), harmadik a Mirage (75 pont). Megjegyzésként: a rendszerben álló MiG—29-es 55 pontot kapott. (Persze nem kételkedik senki sem a szakavatott véleményekben?!) A fegyverzet és teherbírás kategóriájában az F— 16C áll az élen 7,4 tonnás teherbírásával, nyomában a Mirage 6,3 tonnával. Ebből a szempontból a Gripen a 3,8 tonnájával az utolsó. Első viszont légi célok leküzdésében, a svéd gép feldézeti lokátorának hatótávolsága 20-30 százalékkal nagyobb, mint a konkurenciáé. Ugyancsak pozitív tényező, hogy a Gripent a radarok nehezebben észlelik. Ez pedig a légiharcok során döntő lehet. A vizsgált típusok lokátorainak mindegyike képes egyszerre tíz célt nyomon követni. Az F—16C és a Gripen egy időben négy ellenséges gépre képes rakétát indítani, a Mirage csak kettőre. Fontos szempont az is, hogy két bevetés között mennyi idő kell a gép újrafegyverzésére. Az új vasmadarakból a hozzáértők véleménye szerint legalább 24-30 együléses és 4 kétüléses oktatógépre lenne szükség. A teljesen felszerelt gépek hadrendbe állítása jelentős összeget követel a költségvetéstől. A beszerzést az Országgyűlés felhatalmazásával kiírt pályázattal bonyolítják le. Elsősorban politikai problémákat okozhat az orosz szállítók kizárása a versengésből, hiszen válságban lévő hadiiparuknak létfontosságú a kelet-európai piacok megtartása. A MiG—29-es nem sokkal drágább nyugati vetélytársainál, de műszerezettsége elmarad a NATO- szabványtól. Egy-egy műszercsere gépenként akár 5 millió dollárba is kerülhet. M. T. — SZ. L.