Határőr, 2000 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2000-04-25 / 8. szám
4 ítéletidőben Tombol a vihar, százzal, száztízzel süvít a szél, szakad az eső. Kutya eresz alatt, vad megbújva, tisztes polgár a házában ilyenkor... Hajnali három óra. A határvadászok a Túr partján portyáznak, átázott mindenük, a szél csontig hatol. Gyermeksírásra, emberi hangra kapják fel a fejüket. Négy felnőtt és két gyermek cuppog a sárban, vonszolja magát elcsigázottan. Szakadt, vékony a ruházatuk, a négy-hat éves gyerekek lábán csak zokni. Az apa fel sem tudja venni ölébe az apróságot. Nekik megváltás, hogy a portyával találkoztak. A gyerekek szinte kihűltek, hamar kórházba kell juttatni őket. De nem lehettek csak ennyien — véli a járőr. Segítséget kér a közelben lévő többi vadásztól, rádión a kirendeltségtől. Előbb 31, majd még 4 agyonrázott embert találnak. S a keresés tovább folyik, sikerrel: újabb 27 migránsra bukkannak a viharos szélben. Ruházatuk szegényes, átázott. A népes csoportban egy kínai van, néhány bangladesi, a többség afgán. A vadász leszerel, de a döbbenetét nem tudja az ügyeletén hagyni. S azon töpreng, ki lehet az a kegyetlen, pénzsóvár, aki ítéletidőben is elindítja ezeket a szorult helyzetben lévő embereket, köztük sok gyereket. Neki nincs gyereke? A határőrnek van. TANYIK J. HATÁRŐR 2000/8 A nagy fogás Határőr mentette partra a horgászt Nem mindennapi esemény színhelye volt a közelmúltban a Hatvan melletti kavicsbánya-tó partja. Szabó László esztergályos — hobbiból sporthorgász — az este már éppen hazafelé indult volna kedvelt pecáshelyértül, amikor az orsó csévélése közben nagy rántást érzett. Bottal együtt a hideg vízbe esett! A kiáltozásra a közelben tartózkodó horgásztárs, Bodó Tamás — a Ferihegyi repülőtéren szolgálatot teljesítő határőr törzsőrmestere a vízbe ugorva segített kimenteni az esztergályost nagy fogásával együtt. Mintegy ötven perces küzdelem után ez sikerült is. A partra került busa életkorát 30 évesre becsültékegy idősnek a Hatvani Horgászegyesülettel; az első haltelepítéskor került a tóba). Súlya 40 kilogrammot nyomott, átmérője pár centi híján egy méter, hosszúsága 120 centiméter volt, 35- ös damillal húzták partközelbe a farkába akadt horog által. A zsákmányt megnyúzása után a horgásztársak között porciózták ki. H. SZABÓ SÁNDOR Szabó László, a nagy zsákmány és az, aki kihúzta őket, Bodó Tamás шшш» Szeszcsempészek a déli határon A Röszke és Mórahalom közötti határszakasz közepe táján a szegedi HÖK járőre két gazdátlan női kerékpárt talált. Ami önmagában nem lett volna izgalmas, ám a kerékpárokra kannákat pakoltak, azokban pedig, mint utóbb kiderült 160 liternyi tiszta alkohol rejlett. A határőrök átkutatták a terepet, s a határ túloldalán mozgást észleltek, de a biciklikért végül senki nem jelentkezett... Még aznap, szintén a közelben, egy romos tanya mellett a fű megdőléséből a határőrök arra következtettek, hogy nem sokkal azelőtt valakik jártak ott. Körülnéztek, s a tanyán tíz 25, illetve 20 literes kannát fedeztek fel; azok is teli voltak alkohollal. Természetesen mindkét esetben a szegedi vámosoknak adták át a „zsákmányt”, akik megállapították, hogy a két tétel együtt, több mint egymillió forintot ért. S a java még hátravolt! Két nappal később a bácsalmási HÖK járőre bukkant nagy mennyiségű alkoholra, igaz, nem éppen szokványos körülmények között. Kunbaja község külterületén igazoltatták egy mezőgazdasági vontató vezetőjét és kísérőit. S a pótkocsin seregnyi műanyag kanna sorakozott; mint az később egyértelmű lett, 4600 liternyi alkoholszállítmányt kapcsoltak le. A jármű tulajdonosa a későbbi meghallgatáson elmondta: néhány héttel ezelőtt a bajmoki benzinkútnál ismerkedett meg egy jugoszláv polgárral, ő ajánlotta fel az üzletet, amely nem csekély haszonnal kecsegtetett, hiszen literenként 40 forintot kereshetett azzal, hogy az árut a zöldhatárról Kunbaja községig szállítja. Az előző este jött a telefonhívás: itt és itt átveheti társával az újabb szálítmányt. A kannák átpakolásában néhányan a túloldalról is seítséget nyújtottak... Ezzel az utóbbi akcióval azonban, legalábbis egy időre, az üzlet dugába dőlt. KOVÁCS I.