Határőr, 2000 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2000-04-25 / 8. szám

Húsvét a halál és az élet kapuja Dr. Ladocsi Gáspár vezérőrnagyot, kato­likus tábori püspököt a húsvét ünnepének kapcsán egyebek közt a jubileumi szent év eseményeiről, valamint a határőröknek a külföldiekkel szembeni, szerinte kívánatos viszonyáról kérdeztük. — Vezérőrnagy Úr! Milyen programok­kal emlékezik meg a római katolikus egyház Krisztus születésének kétezredik évfordulójá­ról? — Rómában az idén szinte minden hé­ten van legalább egy jelentősebb esemény. A szombatok többnyire lelki előkészülettel telnek, az ünnepélyesség pedig a vasárnapo­ké. A tábori püspökség is érintett lesz a megemlékezés-sorozatban. November tizen­kilencedikére ugyanis egy nagy, határőröket is érintő, mintegy kétszáz fős katonai zarán­doklatot tervezünk Rómába. Ennek során felkeressük a hét legjelentősebb zarándok­bazilikát, amelyek történetükkel mintegy be­mutatják kereszténységünk keresztmetszetét is. Ez a mi programunk szervesen illeszke­dik a 2000 január első napján, a béke nap­jával megkezdődött szent év rendezvényei­be. Az akkor, a világbékéért elhangzott ima a mindent magába egyesítő Szűz Mária köz­benjárását kérte, hiszen az ő méhéből szüle­tett Jézus, a szeretet, a földi megbékélés fő hirdetője. Ehhez szervesen illeszkedett más­nap a gyermekek napja, ugyanis hitünk sze­rint a békét a gyermek, a rá történő odafi­gyelés, a róla való gondoskodás hordozza. Január 25-e az ökumené, a keresztény egy­ségről, a protestáns és a keleti egyházakkal meglévő kapcsolatok erősítéséről szólt. Feb­ruár elején a világ katolikusai a szerzetesi hivatást választókra figyeltek. A hónap kö­zepén, tizennyolcadikára a művészet képvi­selőit gyűjtötte össze a Vatikán. A művészek alaphivatása az emberekben a remény meg­erősítése, hogy azok, az alkotásoknak kö­szönhetően a szürke hétköznapokban is fel tudják emelni a szívüket. Március legjelen­tősebb eseménye II. János Pál pápa szent­földi zarándoklata volt. Fő üzenetét a zsidó vallásúaktól történt bocsánatkérés is kifejez­te. Az iszlám és a kereszténység viszonyá­nak alakulására szintért­ meghatározó jelen­tőséggel bírhat majd e mostani, alkalmas idő megragadása a vallási vezetőikkel létre­jött találkozóra. Hiszen a zsidó, a keresztény és az iszlám vallás megbékélése az, ami leg­inkább megfelel a híveknek is, egyúttal a vi­lágbékét szolgálva. Áprilisban, a húsvéti ün­nepkörhöz kapcsolódóan, tizedikén a mene­kültekért, elűzöttekért, a migránsokért imádkozott az egyház. Hiszen a keresztben minden szenvedés találkozik. Jézust is kiűz­ték a fővárosból, Jeruzsálemből és a Golgo­tán feszítették meg. Miközben hitünk szerint a hontalanná vált szerencsétlenek oltalma más nem lehet, csak a krisztusi kereszt pél­dáján való megtérés. A nagyhét keddjén és szerdáján a pápa az egyház nevében tart személyes bűnbánatot. Azon embertársaink bocsánatát kérve, akikkel szemben az egy­ház isten nevében, azzal visszaélve vétett. Ez eredményezi azt a megtisztulást, ami a jubileumi szent év igazi örömének átélésé­hez nélkülözhetetlen. Május elsején a mun­kásokért imádkozik II. János Pál pápa, míg hetedikén, a Colosseumban, a XX. század áldozataiért. A megújulás hónapjának végén, huszonötödikén a tudósokat gyűjti maga kö­ré. Ezzel ismeri el annak a kegyelemnek a jelentőségét, amelynek birtokában a tudósok képesek igazabb társadalmat, jobb életet te­remteni a földön. Június első vasárnapján az újságírókat gyűjtik Vatikánba. Július kilen­cedikén a börtönben lévőkről, a büntetésü­ket töltőkről emlékezik meg a szentatya, bízva a megújulásra való képességükben. Augusztus közepén lesz az ifjúság világnap­ja, míg egész szeptember az egyetemisták hónapja. Októberben, a családok hónapjá­ban zajlik majd a magyar szentévi zarán­doklat is a Vatikánban. Novemberben, mint már említettem a katonák és a sportolók hó­napja következik. A szent évet ismét a ke­resztény egység megerősítésére felajánlott decemberi rendezvények zárják. — A menekültekkel, migránsokkal, akik­ről Vatikánban is megemlékeznek, és rajtuk kívül az átkelőinkre tisztességes szándékkal érkező külföldiekkel a határőrök is lépten nyomon találkoznak Milyen magatartásfor­mák azok, amelyek ön szerint a külföldiekkel szemben a határőrök fellépését kell, hogy jellemezzék? — Először is élve az alkalommal hadd köszöntsem a határőröket, akiknek igazi szolgálatnak tekinthető munkáját végtelenül tisztelem. Akár gépkocsival utazva találkoz­tunk, akár repülőtéren, mindig rendkívül ud­variasak voltak. Nem egyszer, felismerve, kiemeltek a várakozók közül, és előresegí­tettek — késésben voltam ugyanis —, ami­ért külön hálás vagyok. Nagyon szimpati­kus, hogy az átkelőkön az útlevélkezelők, mint egy újszülöttet gondozó anya, mindig figyelnek az utasokra, azok rezdüléseire. Fontos a mosoly is, hisz első benyomásként ezzel azonosítják a szervezetet, de orszá­gunk lakóit is. Nem szabad elfelejteni, egy anya akkor is tud mosolyogni, ha gond van gyermekével... A határőr munkája mindig közös fellépést takar. Az útlevélkezelő, vagy a zöldhatár őrzője, a munkatársai támogató segítsége nélkül, egyedül nemigen tudna megbirkózni összetett feladatával. Ezért rendkívül fontos a kollégáival, a társ fegy­veresekkel, rendőrséggel, honvédséggel, a helyi társadalmi szervezetekkel, és az egy­szerű, tisztséget nem viselő lakosokkal ápolt jó viszony is. Nagyon kedves kép számomra a kutyá­jával játszó határőr. Én is nagyon szeretem a kutyákat. A határőrnek is jól el kell külö­nítenie az utasforgatagban, ki az aki az ott­honhoz, a hazánkhoz tartozik. Ki az, aki ha­zánk barátja. Aki nálunk idegen, annak vi­selkedésétől függ, hogy a határon bizalom, vagy gyanakvás fogadja. Aki pedig törvénye­inket figyelmen kívül hagyva ellenségként érkezik, méltó válaszban kell részesíteni. Az idegenekkel kapcsolatos magatartás­ba beletartozik a könyörület is, amelynek a tévé képernyőjén is több jó példáját tapasz­talhattuk a határőrök részéről. Haller Lász­ló, győri tábori lelkész kollégám ezt a ma­gatartást erősítve a győri közösségi szállásra került gyermekek és szüleik mindennapjait próbálja kellemesebbé tenni. Például a kül­földi gyermekek számára plébániákon ke­resztül játékokat gyűjtve, és más hatékony módon, amelyet a Határőrség dicsérettel, ju­talommal is elismert. — Püspök úr, milyen tanulsággal szol­gálhat húsvét ünnepe a határőrök és egyál­talán az emberek számára? — Húsvét két misztériumot jelent. Krisztus keresztje a halál, és egyben az új élet kapuja. A halálra minden embernek ké­szülnie kell. Halálunkkor meg kell halnia a rossznak is bennünk. A bűnnek, a nyomor­nak, a betegségnek, a kiszolgáltatottságnak. A halálban a legszomorúbb a magány. Ki tudna teljesen azonosulni egy, a szívéhez bármilyen közel álló haldokló helyzetével is? A halálon csak Krisztus tud átsegíteni bennünket. Ehhez azonban az kell, hogy ki­ki kopogtasson az élet kapuján. Jó cseleke­detekben gazdag, példamutató életével. A feltámadás titka tehát nem a testi halálban, hanem az élet újraszületésében rejlik... DEÁK JÓZSEF HATÁRŐR 2000/8

Next