Határőr, 2000 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-31 / 2. szám

Murakeresztúr, végállomás KÉNYELEM A LEBUKÁSIG Murakeresztúr, határforgalmi kirendeltség. Az állomáson kis csoport áll. Vonatra vár­nak, ellenőrizni fognak. A csapat összehangoltan dolgo­zik. Az idő kiszámított, a moz­dulatok megszokottak. Tud­ják, hová kell benézni, hol kell keresni azokat, akik — kényszerűségből, kaland­vágyból — nem az üléseken foglaltak helyet a szerelvé­nyen, merthogy nincs útleve­lük. A murakeresztúri kirendeltséget tulaj­donképpen a tehermentesítés céljából építet­ték, mert Gyékényes már nem bírta el a nagy forgalmat Először csak teherforgalom­mal foglalkoztak, de ’94 óta személyforgal­mat is bonyolítanak, és megállnak itt a nem­zetközi vonatok is. — Tavalyelőtt még száz százalékos volt az eredményességünk —mondja Hegedűs János százados, a kirendeltség vezetője. — ’99-ben pedig 96,7 százalékosak voltunk, mert nyolc határsértő végül itt is csak kiju­tott. Mi itt a kelet-nyugati migráció közepén vagyunk, hiszen mi biztosítjuk az összeköt­tetést Olaszországgal, Szlovéniával és Hor­vátországgal. A migránsok főleg a megélhe­tés miatt kelnek útra, a legtöbbjük román, akik Olaszországban kívánnak szerencsét próbálni. Ami bennünket is megdöbbentett, az az, hogy egyre több a fiatalkorú határsér­tő, és találtunk már tizenöt éves lányt is egy padláson, aki egyedül vágott neki a világ­nak — mondja a százados. — Tavaly ápri­lis óta megfigyelhető jelenség, hogy a Nagykanizsa—Budapest vonalon közlekedő tehervagonokra szállnak fel a delikvensek. Gyalog mennek az állomásra, és ott a bok­rok mögött megvárják, hogy a kollégák be­fejezzék a vagonok ellenőrzését. Aztán a már induló vonatra ugrálnak fel. Termé­szetesen erről mi minden alkalommal tudo­mást szerzünk, mert a MÁV-os kollégák — akikkel nagyon jó a munkakapcsolat — je­lentik nekünk, ha ilyesmit észlelnek. Eddig 29 embert szedtünk le tehervagonokról. Na­gyobbrészt azonban az ülések alatt, az alvá­zon, vagy a padlástérben elrejtőzve utaznak a határsértők. Szinte hihetetlen, mi minden­re képesek. Találtunk embereket már rönk­fák között, vashulladék alatt, vagy a raktér­­ben, grafitzsákok közé ékelődve. Utóbbiak hatan voltak és kerek egy óra mosakodás után tudtuk csak meghallgatni őket. Aztán itt vannak a RO-LA szerelvények, amelyek Kiskundorozsma és Olaszország között szállítanak kamionokat. A határsértők köré­ben ezek is igen kedvelt járatok. Van egy pályaszakasz ugyanis, ahol olyan lassan ha­lad a szerelvény, hogy bátran fel lehet rá ugrani menet közben is. S ezt meg is teszik, és még arra is figyelnek, hogy a felszakított ponyvát visszavonják vagy visszaragasz­­szák. Persze nem első osztályú kupé egyik búvóhely sem, de van, aki megoldja a saját kényelmét. Volt például egy nagyon kövér migránsunk, aki kötelekből csinált függőá­­gyat magának, hogy kényelmesen tudjon aludni útközben. KÁLAZY Fotó: TÓTH ZSUZSANNA A köténylemez mögé is be kell nézni Vonatra várnak a kutatócsoport tagjai Azért az érvényes útlevéllel utazók vannak többen HATÁRŐR 2000/2

Next