Határőr, 2001 (56. évfolyam, 1-15. szám)
2001-01-15 / 1. szám
GYARMATON Hárman ültünk az évezred vége felé az igazgatói irodában. Ferencsik Pál dandártábornok, Éli Zoltán ezredes és jómagam. Nem akartuk taglalni teljességében az elmúlt esztesztendő eseményeit, hiszen erre jóval hosszabb idő is kevés lett volna, de emlékeztünk 2000 balassagyarmati történéseire. Kapcsolatok fokmérője Talán nem is pontos a cím. Hiszen önmagában egy-egy levél a határőrigazgatónak címezve nem biztos, hogy kellően tükrözi a kapcsolatok sokrétűségét, de azért jelzésérékű lehet... Több postai üzenet között tallózva villantsunk fel néhány kifejező mondatot.. „Femcsik Pál dandártábornok határőr-igazgató úr részére ...A balassagyarmati határőr-igazgatóság és a Magyar Helsinki Bizottság együttműködése, amelynek eredményeit volt alkalmunk nemzetközi fórumokon is példaként említeni, számunkra kellőképpen indokolja munkájának előléptetésben is kifejezést nyert elismerését. ” A levél további részében Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke jó együttműködésük reményét fejezte ki. Az ügyvédek tájékoztatása alapozta meg azt a véleményét, hogy a közösségi szállások helyzete az EU-csatlakozás kérdésében jelentős és érinti a határőrség idegenrendészeti feladatkörét. .. Egy másik levélből: „Tisztelt Igazgató Úr! Az ipolytarnóci határőrizeti kirendeltség és a karancsaljai polgárőr-egyesület 2000. 02. 18-án kötötte meg együttműködési szerződését. Kapcsolatunk (személyes és telefonos) szinte mindennapos Kiss István őrnagy és Benyus Tibor zászlós urakkal. Közös szolgálatainkat havonta egyeztetjük. Ebben az évben, október 31-éig 98 óra közös szolgálatunk volt..." S még arról tájékoztatja a határáőr-igazgatót Dankó Miklós, a nevezett polgárőr-egyesület elnöke, hogy milyen oktatáson vettek részt a polgárőrök. Elismeréssel írt Puzsár János nyugállományú alezredes segítő munkájáról is. A levélíró megköszönte a tartalos együttműködést, a tapasztalatok átadását. TAKI Az elmúlt év épp úgy hozott nekik sikereket, mint kudarcokat, a mérleg nyelve szerencsére jócskán pozitív irányba billent. Ferencsik Pál elmondta, hogy a migráció körülbelül 30 százalékkal csökkent az illetékességi területükön. Az elmúlt évek megfeszített munkája eredményének értékelte a határőr-igazgató ezt a változást. Jelentősnek tartotta az operatív felderítő munkát, amely hozzájárult ahhoz, hogy a törvénysértők tapasztalataikat „hasznosítva” elkerüljék a balassagyarmati határszakaszt. A „keményítésnek” híre mehetett a különböző legális és illegális csatornákon. S az hozhat eredményt, ha az egymásra utaltak összefognak. Az embecsempész-szervezetek felderítése, hatástalanítása a társszervekkel közösen történik. Közéjük tartozik többek között a gödöllői és a váci kapitányság, a Pest megyei főkapitányság. Az együttműködés szép példájaként említi az igazgató az úgynevezett alagi ügy „felgöngyölítését”. 22 főt állítottak elő. Az eredményes akcióból a balassagyarmati határőrök mellszélességben kivették a részüket. Megyéjükben társadalmi ügy lett a közbiztonság fokozásának igénye. Sikeresek voltak a rendőrséggel, as önkormányzatokkal, a MÁV- val, a Volánnal, az erdőgazdasággal közösen végzett munkák. A közelmúltban értékelték az együttműködés tapasztalatait (a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság volt a házigazda). Természetesen a közrend, a közbiztonság ügyéről, jobbá tételéről esett a legtöbb szó. A résztvevők közös óhajaként fogalmazódott meg az együttműködést fenntartása, hiszen ennek szükségességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az elfogott határsértők mintegy 30 százalékát a segítők jelzései alapján „vonták ki a forgalomból”. A polgárőr-egyesületek is sokat segítettek a határőröknek — mondta Ferencsik Pál dandártábornok. Nógrádhoz hasonlóan szeretnék Pest megyében is fejleszteni az együttműködést e civil erőkkel. A szűkös létszámhelyzet megköveteli az együttműködést mindazokkal, akik megkönnyíthetik a határőrség munkáját. Ma már a migránsok útvonalai átszövik az igazgatóság egész területét, s a „mélységben” is el kell látni a feladatokat. Éri Zoltán ezredessel, az igagató rendészeti helyettesével beszélgetve persze leginkább az elfogások, a „mozgások” kerültek szóba. — A debreceni befogadóállomásról útra kelt öt afgán állampolgár — „indított” sztorival az ezredes. — Megkeresték a kapcsolatot az embercsempészekkel, akiktől azt várták, hogy Nyugatra szöktessék őket. Vonattal utaztak a cívisvárosból Budapestre. Onnét mikrobusszal tovább, északi irányba haladtak. Az államhatártól mintegy tíz kilométernyire megpihentették a szerencsétlen embereket egy erdőben. A Börzsöny lábától gyalogszerrel vágtak a remény ösvényére. Bernecebaráti térségében, a vizes és a száraz határszakasz találkozásánál várta a szökni akarókat a „sétáltató”, ő az aki jó pénzért átkalauzolja a határon a külhoniakat. Vagy át sem vezeti őket, csak mutatja az utat a sötétben, a suskát pedig zsebrevágja... Ezúttal is így lehetett, mert a csoportot megfogtuk, de a kalauz eltűnt... 2000-ben másfélszáz személyt fogtunk el a zöldhatáron. 42 embercsempészt is kézre kerítettünk. A „talpon maradó” embercsempészek egyre agresszívaivá válnak, többnyire az ország belsejében gyűjtik össze „pártfogoltjaikat”. Ez arra sarkallja a balassagyarmati határőröket (is), hogy aprólékos információgyűjtéssel megelőzzék ezeknek a csoportoknak a határközelbe jutását. TAKÁCS I. Ferencsik Pál dandártábornok és Éli Zoltán ezredes A szerző felvétele HATÁRŐR 2001/1 21