Határőr, 2003 (58. évfolyam, 1-12. szám)

2003-03-01 / 3. szám

,4. HATÁRŐRIZET HATÁROK Több eset, kevesebb migráns Zajta a „főútvonalon” A Nyírbátori Határőr-igazgatóság orszá­gos főirányban lévő zajtai határőrizeti kiren­deltségének illetékességi területe, a magyar-ukrán román hánnas határ térsége a nemzetközi migráció egyik fő útvonalában van. Az ukrán oldalon a határ közeli telepü­lések lakosságának igen nehéz a megélheté­se, így sokan választják közülük pénzszerzé­si lehetőségként az embercsempészetet, ők szinte mindennapos „vendégek” Magyaror­szágon, kiváló terepismerettel rendelkeznek a határ mindkét oldalán. Sólyom László őr­nagy, kirendeltségvezető elmondta, hogy il­letékességi területükön tavaly 79 esetben 437-en követtek el jogellenes cselekményt, ami a megelőző évihez képest 23 százalékos csökkenést jelent. A tiltott határátlépést el­követők létszáma 18 százalékkal kevesebb ugyan, de az esetek száma 165 százalékkal (!) növekedett. Ez azt jelenti, hogy egyre in­kább a kisebb létszámú, de jóval több migránscsoport megjelenése a jellemző. Egy magyar és egy ukrán embercsempész is horogra akadt, de elcsíptek egy körözött sze­mélyt is. Az elfogások 67 százaléka a hár­mas határ térségéhez kapcsolódik. „Az embercsempészek módszereiben változás következett be a korábbi évekhez képest” - mondja Sólyom őrnagy. „Magyar területen ők maguk már nem gyalogoltatják a csoportot, sőt, át sem lépik a határt, hi­szen ez igen kockázatos számukra. A hatá­rig vagy annak közelébe kísérik a határsér­tőket, majd alapos „eligazítás” után indít­ják őket útba. Más viszont a kínai csopor­tok helyzete. Szervezett csempészetük a múlt év második felétől jellemző. A kínai­ak busásan megfizetik az embercsempésze­ket, akik ezért vállalják a kísérésüket ma­gyar területen is egészen a mélységbe, ahonnan továbbszállítják őket. A módsze­rek változása elsősorban a tavaly év eleji elfogásoknak, az embercsempész-hálóza­tok felszámolásának és annak tudható be, hogy magyar oldalon már nem kapnak se­gítséget az elkövetők. A lakosság mellénk állt, amit az is mutat, hogy az elfogásaink huszonöt százaléka a határterületen élők bejelentése alapján történt.” A kirendeltség létszáma már az uniós nor­mához közelít, az utóbbi évek fejlesztésének köszönhetően korszerű és kellő mennyiségű technikai eszközzel rendelkeznek. Az eredmé­nyességhez ezeken túl a határvadászok, a rend­őrök, a polgárőrök segítsége is nagymértékben hozzájárult. A kirendeltségvezető 1990 óta szol­gál Zajtán; elmondása szerint azóta nagyot fej­lődött a határőrizethez biztosított infrastruktúra. Az országos főirányban lévő kirendeltségnek megfelelő, ehhez méltó a rájuk fordított figye­lem és törődés. BENE I. „Angyalbőrű” nők Nemrég még édesanyjuk tűsarkú cipőjét próbál­gatták piciny lábukra, és édesapjuk térdén ülve illegették magukat a vendégek előtt. Aztán az iskolában bolondították és csavarták ujjuk köré a fiúkat, csak azért is mással mentek el táncol­ni, mint aki éppen udvarolt nekik, és csak azért is az a fiú tetszett nekik, amelyik mindegyik lánynak, nem pedig az, aki a legepedőbben né­zett rájuk. Észrevétlenül nagylánnyá, majd igazi nővé, gondoskodó feleséggé válnak, örülve e szerepükkel járó minden szépnek, és viselve annak minden nehézségét. És egyszer csak a női lét csodája következik, az anyaság gyönyö­rűsége, majd a gyermeknevelés szépsége és küzdelme. A mi „angyalbőrbe" bújt határőr „lányaink" nagy része még az utóbbi örömök, teendők előtt áll, és, különösen a civil környezet szemében, iga­zi férfias szerepet vállal. Egy mondás szerint a nő egy férfi mellett lehet igazán nő, és ez fordí­tottan is igaz. A nőnap alkalmából ígérjük meg egymásnak azt, hogy mindent elkövetünk e mondás érvényesülése érdekében, és klasszi­kus szerepeinket „angyalbőrben" sem adjuk fel... Valahol olvastam: a férfi azért imádja a nőt, mert menedéket nyújt neki olyan dolgok el­len, amelyek nők nélkül nem léteznének... BENE 2003/3­3

Next