Havi Magyar Fórum, 1997 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1997-09-01 / 9. szám
Hunok nyomán A millecentenáriumi események elmúltával, illő megemlékezni rokonainknak, a hunoknak Indiában tett hódító hadjáratairól is. Arra, hogy rokonoknak nevezem őket, bizonyára felhördülnek a hivatalos tudományosság képviselői, de ezt már megszokhattuk jószerével az elmúlt száz esztendőben. Pedig rokonaink, s ezt nemcsak korai krónikásaink írták le, vagy a mindig valóságtartalmat rögzítő mítoszaink említik, de az ázsiai tudósok, művészek többsége is így vallja mind a mai napig, így például indiai tudós ismerőseim is, akik meglepetéssel tapasztalják, hogy a magyarok múltukból szinte kisöpörték a hunokat. Pedig - ahogy sokan közülük megjegyezték - még az ország nemzetközi elnevezését is ezek a harcos és hősi elődök adták, így pl. Hungária, Hungary, Ungarn, Hongross, stb. Talán szégyellik a hazaiak a „nomád lovas" rokonságot? De hiszen Európa most itt élő népeinek ősei mind hasonló nomádok voltak: gótok, germánok, frankok, szlávok. A mi nagy nyugatos sóvárgásunkban mindig elnyomjuk magunkban a keleti származást, a keleti hagyományokat. Ez a mi problémánk. Ettől leszünk kiegyensúlyozatlanok, elégedetlenek és önazonosságunkat keresők. Pedig ez a keleti származás tesz minket mássá, színesebbé; nem kellene már örökösen „európaiságunkat" bizonyítanunk - s főképpen nem hamis teóriákkal. Visszatérve az előbb említett indiai tudósokra, legutóbb dr. Indra Náth Csaudhari, a New Delhi-i Irodalmi Akadémiai titkára, neves történész járt nálunk 1995-ben. Szerinte Indiában ősidők óta úgy tudják, hogy a magyarok a hunok rokonai, s mivel a keleti hunok egy része Észak-Indiában telepedett le több mint ezerötszáz éve, megújította a nyelvet, építészetet, hadászatot, majd beolvadt az ind birodalomba, jószerével ránk is úgy tekintenek, mint távoli rokonaikra. Nem értette, hogy miért tagadjuk mi ezt a rokonságot. Indiában több tudós is foglalkozott a hunok és a magyarok eredetével, származásával. Egyik legjelentősebb ezek közül dr. G. V. Divekar történész professzor, aki 1980-ban írta máig kéziratban lévő tanulmányát „An Ethnological Estimate of the Sakas„ (A sakák etnológiai vizsgálata) címen. A sakák szanszkrit nyelven egyaránt jelentik a szkítákat és a hunokat, ugyanis Indiában ez utóbbiakat a szkíták egyik csoportjának tekintik. S hogy mennyire jelentősnek tartották az először Kr. u. az első, majd az ötödik században hódítóként megjelenő, majd letelepedő hunokat, azt az is bizonyítja, hogy a mai napig kétféle időszámítás létezik Indiában, a hivatalos, az angoloktól átvett nyugati és a másik, az úgynevezett „sakábd" - azaz szó szerint: a szkí- Észak-Indiában ták, vagy hunok szerinti. Ez utóbbit India kormánya 1957-ben mint nemzeti kalendárt definiálta. Érdekes, mikor hindi nyelvű kiadványokon mindkét évszám szerepel, és hagyományőrző, főképpen bráhmin iskolákban csak a hunok szerinti időszámítást használják. Megjegyzendő, hogy a sakábd szerint most az indiaiak 1918-at írnak, mivel az első nagy szkíta hódító, Kanishka valószínűleg Kr. u. 79-től uralkodott Észak-Indiában. Az ősi ind források több saka törzset különböztettek meg. A saka szó etimológiája is érdekes: az indiaiak a sakat erős, bátor szóra vezetik vissza, míg néhányan, pl. az angol H. W. Bailey a perzsa „sak" kutya szóra, mivel a mongol vonásokkal rendelkező hunokat kutyafejűeknek tartották Perzsiában. Az indiai tudósok szerint a sakák perzsiai emlékeinek régészeti feltárása nagyon fontos lenne, mivel Perzsia régészeti feltárása nagyban hozzásegítené India múltjának megismerését is. Ugyanakkor Perzsia - főképpen a Kaszpi-tenger déli-délkeleti része a nyugat felé is meghatározó, mivel ez az eurázsiai népek egyik gyűjtőmedencéje volt. Benjamin angol tudós „Persia and Persians" (Perzsia és perzsák) című, 1887-ben megjelent művében a sakák eredetét a három nagy tó közötti vidékre teszi, ezek pedig az Aral-tó, a Kaszpi-tó és a Fekete-tenger. Benjamin szerint a perzsa sahák büszkék voltak saka eredetükre, mivel őseik kitűnő harcosok és jó lovasok voltak. Más kutatók, mint pl. az indiai Déviszingh Csauhán professzor a sakákat turáni eredetűeknek vallja, s hazájuk Belső-Ázsia volt. Szerinte ez a turáni törzs vándor nomád életmódot folytatott és az irániaknak állandó konfliktusuk volt ezekkel a mozgásban lévő, harcias törzsekkel, ezért ők adták nekik a „túr" (gyors) nevet, amelyből azután a Túrán szó, mint a törzsek lakóterületének neve kialakult. Az ősi ind himnuszok, a Védők is szólnak róluk, eszerint a Védák ősi szent énekeseinek, a rishiknek egy csoportja szintén turáni eredetű lehetett: saka, vagy párthus. E századi indiai elemzők is megfigyelték, hogy sok védikus ének stílusa olyan, mintha Turánból, vagy Belső-Ázsiából származna. Szanszkrit nyelven a „túr" , „tvar" nemcsak gyorsat jelent, de kalandozót is. Ennyi előzmény és magyarázat után lássuk a történelmi tényeket. A sakák Belső-Ázsiából Turánon át Indiába nem egyik napról a másikra özönlöttek be, hódításuk hosszú évtizedek, csaknem egy évszázad története. Eredeti hazájukból azért jöttek el, mert a kínai uralkodók, elsősorban a Han dinasztia tagjai, megépítették ellenük a kínai nagy falat. 22 Havi Magyar Fórum, 1997. szeptember