Havi Magyar Fórum, 1998 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-01 / 3. szám
SZÍNHÁZ A miniszter félrelép (Kern András és Koltai Róbert filmje, InterCom produkció) Erről a filmről már mindent tudtunk, mire tavaly, december közepén bemutatták. Állandóan verték körülötte a habot, ami minden egyes tudósítással, sajtótájékoztatóval, újság-, rádió- és tévéinterjúval, a forgatás során előforduló kis sztorik, édesbájos történetek közzétételével egyre keményebb lett. Az így, kanalanként osztogatott kész habbal azután kellően beetették a népet. Az utóbbi időkben ízelítőt kaptunk a Sztracsatella, a Szamba és a Csinibaba című filmek körüli felhajtás kapcsán az amerikai típusú reklámhadjáratból. A reménybeli néző a sok információtól megfelelően előkészítve ült be a vetítésre, és tényleg elhitte, amit beadtak neki. A nyár óta profi módon folyó meggyúrásnak lett is eredménye: szinte kétkedve írták januárban a Pesti Est első számában, hogy már több mint 300 000-en látták a Minisztert. Nyilvánvalóvá és átlátszóvá vált az alkotók titkos szándéka ezzel a számzsonglőrködéssel: igyekeznek lepipálni a közelmúlt legsikeresebb magyar játékfilmjét, a Honfoglalást Mindezek után valóban kíváncsivá tették az agymosás ellenére még épeszű moziba járókat, hogy miként tudta Jim Adler és a Kern András - Koltai Róbert szerzőpáros egy angol szerző, Pay Cooney francia bohózatát edhte magyar vígjátéknak megcsinálni. Mindezt csak úgy lehetett, hogy az alapművet 18-szor átírták, és a címen meg a cselekmény laza vázán kívül már semmi egyéb nincs benne, ami hasonlítana az eredetijére. A miniszter félrelép most tesztként működik a külföldre szakadt, a nyelvünket is beszélő producernek, Andrew G. Vajnának, hogy az amerikai piff-puff, lövöldözős, autósüldözéses, vadító ágyjelenetekkel dúsított, garantáltan pucér lányokkal benépesített filmekhez szoktatott magyar közönség mennyire lesz vevő egy hasonló, itthon forgatott és hazai közegről szóló filmvígjátékra. Megéri-e neki ebbe pénzt belefektetni úgy, hogy még nyereséget is termeljen? Az csak a szépségflastrom az egészen, hogy 1996-ban, az Evita musicalváltozatának a készítésekor meghatotta őt az a túlcsorduló szeretet, ami körülvette, s ebből óhajtott egy kicsit visszaadni, ezért csinált nekünk merő emberbaráti megfontolásoktól vezérelve - egy kimondottan a mi szórakoztatásunkra, mulattatásunkra egy filmet. Az csak másodlagos szerepet játszott, hogy jól is akart járni, mert meg sem fordult a fejében, hogy netán megbukik a filmmel. Várná hollywoodi sablonokban mozgó filmszakmai jártassága meglátszott a Miniszteren. Valóban olyan volt, mintha az Óperenciás-tengeren túl született volna. A film története roppant egyszerű és igen alpári. Egy meg nem nevezett tárca minisztere az ellenzék vezérszónokának szemre való titkárnőjével szeretne egypár kellemes pásztorórát eltölteni. Ebben megakadályozza őt a többszörös hullajelölt magánnyomozó, a féltékeny ökölvívó férj, a miniszter unatkozó felesége, a háklis szállodaigazgató és a potyaleső pincér. A forgatókönyvírók kínosan ügyeltek arra, hogy politikamentes legyen a film, és még véletlenül se lehessen a jelenlegi hatalombirtokosokat azonosítani a film szereplőivel. Cseppet sem hízelgett az a kép, amit a Parlamentről mutattak: az üres, ásítozó széksorokon, máskor a lihegő-röhögő vagy újságot olvasó képviselőkön legeltethettük szemeinket. A pénzügyminiszter rovására mindig elsüthető egy szaftos poén. A főszereplő itt is hazug állatnak titulálta eme közutálatnak örvendő főhivatalnokot. A közönség persze hálásan vihogott ezen, a „most jól odamondták nekik" kellemes, bizsergető érzése járta át az emberek lelkét. Az ellenzék handabandázó, kommunista elvtársurazó szónokában csak a vak nem látta meg Torgyán Józsefet Ha már a forgatókönyvírók ilyen oldalvágást megengedtek maguknak, akkor miért nem tettek egy-két pikírt megjegyzést a pufajkás Hornra vagy a hebegő Kunczéra? A filmnek nincs semmi mondanivalója, a neveltetésen kívül egyéb más célja sincs. Klasszikus helyzet- és jellemkomikumra, szójátékokra, szóviccekre épültek a jelenetek. Az is látszott, hogy kis térigényű színpadi darabból írták át, az egész mű cselekménye az Astoria Szálló két szobájában játszódott, egy-egy képsort vettek csak föl külső helyeken. Kicsit elgondolkodtató és természetszerűen jellemző volt az is, hogy milyen kacsalábon forgó várban és luxus körülmények között lakott a miniszter. A pimasz, pofátlan, gátlástalanul hazudozó minisztert Kern András alakította. Nem éppen előnyös külső megjelenése ellenére el tudta hitetni, hogy mekkora nagy macsó. A vonzó és kívánatos, bár enyhén beszédhibás Dobó Kata felöltözve és ruhátlanul is jól mutatott. Más elvárás vele szemben nem is fogalmazódott meg. Koltai Róbert az izzadós, füllentéseibe folyton belepiruló és gabalyodó titkárt személyesítette meg. Gáspár Sándor pedig hullaként és feltámadott detektívként téblábolt az események sodrában. Udvaros Dorottya formálta meg a miniszter feleségét. Kamarás Iván a gyanakvó férj szerepében keményen osztogatta a pofonokat. Az aggódó szállodaigazgatót, Kállai Ferenc, a simlis szobapincért, Reviczky Gábor keltette életre. Az egész film nem volt más, mint egy kis buborék, egy pillanatig tartott, majd elpattant és nyom nélkül eltűnt. Dr. Petővári Ágnes 92 Havi Magyar Fórum, 1998. március