Havi Magyar Fórum, 2000 (8. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1. szám
Hóhullás Hallom a hóhulláson át ahogy lélegzik a Világ ahogy az Úr szíve dobog akár kifáradt mozdonyok ahogy zuhannak a tegnapok akár törékeny jégcsapok ahogy surrog a hópehely mikor a szél torlaszt emel a világvégi utakon fel-felsírva a hófalon ahol a kristályok között elárvult lélek nyöszörög ahol szikrázó ég alatt zengve csendülnek a szavak mikor süvölt a végtelen s felfoghatatlan értelem hallom a hóhulláson át egy jobb világnak himnuszát hol fény világot és derű hol minden szép és nagyszerű hol béke van nem háború hol minden ember halk szavú hol tisztesség és szeretet vezéreli a lelkeket hol ékes szivárvány alatt az Isten mamnát osztogat kitárva újra nagy szívét élénkbe szórva mindenét hallom a hóhulláson át ahogy lélegzik a Világ ahogy az Úr szíve dobog akár kifáradt mozdonyok ahogyan fújtat az Idő a jelenbe érő Jövő. Köröndi F. János Havi Magyar Fórum, 2000. január 1